Zalai Hírlap, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. FEBRUÁR . Zalai Hírlap Adott a lehetőség a közvetlen kapcsolatok kiterjesztésére Az indiai nagykövet Nagykanizsán Zala megyei tartózkodásának második napján Nagykanizsára látogatott az indiai nagykövet. Su­­rinder Lal Malikot és feleségét a polgármesteri hivatalban dr. Ke­­reskai István polgármester és Far­kas Zoltán alpolgármester fogad­ta. Rövid beszélgetés után az in­diai vendégek városnéző körútra indultak, majd meglátogatták a­ Pannónia Cipész Ipari Szövetke­zetét. A Central étteremben elfo­gyasztott ebédet megelőzően arra kértük Surinder Lal Malik urat, hogy összegezze zalai látogatásá­nak eddigi tapasztalatait. —Nagyon nagy örömömre szol­gált, hogy Zala megyébe látogat­hattam, s ezt a két várost Zalaeger­­szeget és Nagykanizsát láthattam — mondta a nagykövet. — Tetsze­nek azok az eredmények, melye­ket Önök az ipar területén elértek. Úgy látom, hogy virágzó jövő előtt állnak, amit az is elősegíthet, hogy közel vannak Nyugat-Európához. Jelenleg Magyarországon is sza­badpiaci verseny van, s várható­an sokkal gyorsabban fognak fej­lődni, mint az elmúlt negyven év alatt. Bizonyára vannak és a jövő­ben is lesznek nehézségeik, de a demokráciáért és a piacgazdasá­gért meg kell fizetni India és Ma­gyarország között virágzó kapcso­lat volt eddig is, de a kereskede­lem volumenét nagyban lehetne növelni Én személy szerint is min­dent megteszek azért, hogy a két ország közötti kooperáció fejlődjön. Az itteni látogatásom egyik célja éppen az, hogy keressem az együttműködés lehetőségeit. Tu­dom azt, hogy már vannak olyan területek, ahol együttműködünk, például a DKG-nak van leányvál­lalata Indiában. De azt is tudom, hogy nem ez az egyetlen lehetőség, hiszen India egy óriási piac. — A látottak alapján vélemé­nye szerint van-e lehetőség zalai és indiai üzemek, vállalatok köz­vetlen kapcsolatára? —A már említett olaj és gázipa­ron kívül a gyümölcs feldolgozás területén is látok erre lehetőséget. Tudom, hogy itt Zalában nagyon jó gyümölcsöket termelnek, s azt is láttam, hogy virágzik a zöldség­­termesztés. Lehetőséget látok a kooperációra a ruhaipar területén. Az is elképzelhető, hogy közös ter­mékeinkkel harmadik piacon jelen­­jünk meg. Külön megemlíteném a zalaegerszegi MOM gyárat. Tudom azt, hogy korábban voltak kapcso­latok az optikai eszközök gyártá­sa tekintetében India és Magyaror­szág között, de ezt is tovább lehet fejleszteni — mondta az indiai nagykövet, Z. T. I. A szakértők állítják: a munkanélküliség elkerül­hetetlen a piacgazdaság­ban. Márpedig mi — ha min­den igaz — rohamléptekkel tartunk arrafelé. A gond csak az, hogy ez a szükség­­szerűség megannyi egyéni tragédiát hoz magával. Mert hát hogyan viseli el azt, hogy a kezébe nyomják a munkakönyvét, akinek mondjuk három gyermeke kér otthon enni, s onnan kell távoznia, ahol már egy­két évtizedet becsülettel végigdolgozott? Ne szépítgessük a dolgot, a munkanélküliség rémé­nek megjelenése, térhódítá­sa nem csak az áttérésből, hanem gazdaságunk gyen­geségéből is fakad. S így ta­lán még örvendeznünk is kellene, hiszen a létszám­­leépítések azt is jelzik, hogy valami végre megindult a gazdaságban. De milyen is a helyzet Zalában? A Zala Megyei Munkaügyi Hi­vatalban havonta összesítik és ér­tékelik a foglalkoztatás alakulá­sát. A január végi adatok, ha még nem is rémisztőek, de mindenkép­pen elgondolkoztatók. Egy hónap alatt, tehát múlt év végétől közel negyedével nőtt a munkaviszony­ban nem álló munkát keresők szá­ma. A kimutatás szerint maj­dnem kétezerháromszázan vannak. A rangsor élén a megyeszékhely és környéke áll, közel kilencszáz embernek nincs jelenleg munka­helye. Igaz, a növekedés mértéke itt viszonylag alacsonyabb volt az elmúlt hónapban, nem érte el a 14 százalékot. Keszthely térségé­ben viszont 44, Nagykanizsa tér­ségében pedig 36 százalékos nö­vekedést regisztráltak. Mindezzel együtt megyénk még mindig jobb helyzetben van, mint hazánk szá­mos vidéke, a munkanélküliek száma ugyanis nálunk „csak” a másfél százalékát teszi ki az összes foglalkoztatottnak, s ez vagy fél százalékkal alatta marad az orszá­gos átlagnak. Ha pedig nemzetkö­zi összehasonlítást teszünk, ak­kor voltaképpen még nem lenne szégyenkeznivalónk, hiszen a ná­lunk fejlettebb országokban álta­lánosan 4-6 százalékos arányt tar­tanak indokoltnak. De ez csupán az érem egyik ol­dala. Ugyanis ezekben az orszá­gokban arányosan sokkal több munkahelyet tudnak felajánlani. Zalában január végén mindössze 328 betöltetlen munkahelyet je­lentettek be a hivatalnál. Ez ötö­dével kevesebb, mint egy hónap­pal előbb, s egyben azt jelenti, hogy 7 munkát keresőre mindössze egyetlen álláslehetőség jut. Ilyen szempontból a legrosszabb a hely­zet Letenye térségében, ahol 80 emberre jut egyetlen álláshely. Va­lamivel kedvezőbb csak a kép Za­­laszen­tgró­ton, a legjobb pedig Len­tiben, ahol majdnem mindenki­nek tudnának helyet ajánlani, már persze, ha a kereslet és kíná­lat egybeesne. A munkát keresők közel há­romnegyede fizikai állományú, számuk az elmúlt hónapban 27 százalékkal nőtt, míg a nem fizi­kaiaké 15 százalékkal. Ezzel együtt az előbbieknek még vala­mivel talán könnyebb az elhelyez­kedés, hiszen 4 fizikaira jut egy bejelentett álláslehetőség, míg a nem fizikaiknál 25 az egyhez ez az arány. A legrosszabb helyzetben a segédmunkások, valamint a gimnáziumot végzettek vannak, s viszonylag nagyobb kereslet csak varrómunkásokra van. A pályakezdők közül január vé­gén 179-en próbáltak a hivatal se­gítségével munkát találni — köz­tük hat felsőfokú végzettségű. Kiss Ambrus hivatalvezető becslése szerint azonban a munkát kereső pályakezdők száma a valóságban 1000 körül mozog, hiszen zömük — miután munkanélküli segélyre nem jogosult — nem kereste meg a hivatalt. Az elkövetkezendő időszak ki­látásait szinte lehetetlen megjósol­ni, csupán az biztos, hogy az elkö­vetkezendő két hónapban mintegy hétszázan kapják meg munka­­könyvüket szervezett leépítés ke­retében. Különösen a gépipar és közlekedés területén érint ez je­lentősebb létszámot. A hivatalve­zető véleménye szerint ezek mel­lett várhatóan a mezőgazdaság­ban is jelentősen nő a munkát ke­resők száma. A munkanélküliek mintegy 70 százaléka kap segélyt, s emellett kétszázan vesznek részt szervezett átképzésben. Tehát hogyan is lehetne összegezni? Bízzunk abban, hogy nem lesz sokkal, de sokkal rosszabb a helyzet megyénkben. Merthogy a munkanélküliek száma gyarapodni fog, az biztos. A remény csupán az, hogy nem a legpesszimistább jós­latoknak lesz igazuk. L. D. Hét munkát kereső — egyetlen álláslehetőség Egy hónap alatt közel negyedével nőtt a munkanélküliek száma megyénkben Háztartási gázmérők hitelesítésére komputer vezérlésű, nagy pontosságú mérőpadot állítanak üzembe a nagykanizsai Magyar Gázmérő Technika Kft. Somogyi utcai telepén. A német és magyar érdekeltségű cég főként nyugat-európai piacra szállított nemzetközi szabványoknak is megfelelő berendezéseit hitelesíti a képünkön látható mérőautomatán. (Szakony Attila felvétele) Már öt gazdaszövetség van a megyében Nemrég számoltunk be arról, hogy Zalatárnokon a helybeli és a környező községek tejtermelői gaz­daszövetséget alakítottak a tejértékesítés megoldá­sára. Sényi Miklóstól, a Zala Megyei Tejipari Vál­lalat felvásárlási osztályvezetőjétől megtudtuk, a vál­lalat több helyen is kezdeményezte az önkormány­zatoknál, hogy a községek vegyék kézbe a tejgyűj­­tők működtetését, ugyanis a termelőszövetkezetek sorra mondják fel ezt a tevékenységet. Az új megol­dáshoz eddig a gazdaságok is segédkezet nyújtot­tak, így most már a megyeszékhely térségében öt fejgyűjtő központban — Zalatárnokon, Pölöskén, Nemeshetésen, Barlahidán és Nagylengyelben — működik gazdaszövetség. Falugyűléseken határoz­ták el a gazdák, hogy érdekeik védelmében szövet­ségre lépnek, s ezzel tárgyaló partnert kapott a fel­vásárló vállalat ezeken a helyeken. Mivel ismertté vált a felvásárlási ár, a jövő héten szeretnék meg­kezdeni a szerződéskötési tárgyalásokat. A tejipar­nál arra számítanak, további helyeken alakul ki az önkormányzat segítségével hasonló, a gazdákat összefogó szerveződés. A kulcsszó: versenyképesség Az új földművelésügyi miniszter bemutatkozása Első alkalommal találkozott szerdai sajtótájékoztatóján Ger­gátz Elemér földművelésügyi mi­niszter az újságírókkal. Tanult szakmája állatorvos és hosszabb ideje tudományos munkát folyta­tott a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Ka­rán. Innen szólították a miniszte­ri székbe. A váltás megrázkódtatásokkal jár — A magyar kormány felelős tagjaként kell gondolkodnom és dolgoznom, az egész mezőgazda­ság, az ország, a nemzet érdeké­ben akarok cselekedni — kezdte bemutatkozását, majd azzal foly­tatta, hogy paraszti származása, indíttatása meghatározza elkép­zeléseit. Elmondta, hogy a tervutasítá­sos rendszerből kell most átmen­ni a piacgazdaságba, s ez pedig megrázkódtatásokkal is jár. Alá­húzta, hogy a tulajdonviszonyok rendezése nélkül nem működhet a piac, amelynek magántulajdo­non kell alapulnia. Ettől függetle­nül a szövetkezeteket hosszú tá­von is szükségesnek tartja, azok­kal nincs is más probléma, mint a kolhoz jellegük, amit meg kell szüntetni, hogy a tulajdonosok szövetkezetévé alakulhassanak. A monopolizált élelmiszeripar piacot fékező hatásáról is szólt, amit fokozatosan meg kell szün­tetni, persze a jól működő nagy­­vállalatokra továbbra is szükség lesz. Az agrárkereskedelem gond­jait taglalva hibaként említette, hogy túlságosan sok a „láncszem”, amíg az áru eljut a termelőtől a fo­gyasztóig. A következő szavakkal fejezte be tömör „programnyilat­kozatát”: —­ Nincs jó szél annak a vitor­lásnak, aki nem ismeri a kikötőt. Nekünk ismerni kell, és ehhez ké­rem az agrárértelmiség segítségét. Mert kellenek a kiművelt, a jóin­dulatú, segítőkész szakemberek. Olcsóbb a tej! A továbbiakban a minisztériu­mok egyes vezetői több részletkér­désről adtak tájékoztatást. Egye­bek között bejelentették, hogy a mostanában nem kis viharokat kavaró tejügyben több kompro­misszumos javaslat is született a közelmúltban, így például az a ter­melő, aki tehenét levágatja és te­henenként legalább 4500 literrel csökkenti három éven keresztül a tavalyihoz viszonyított tejértéke­sítését, tehenenként 10 ezer forint egyszeri kárpótlásban részesül. Miniszteri bemutatkozásnak is szimpatikus intézkedés, hogy a tejipar által előállított 2,8 száza­lék zsírtartalmú polietilén csoma­golású tej maximált ára egy forint­tal csökken, így ennek fogyasztói ára literenként 22 forint helyett legfeljebb 21 forint lesz. (Mától a zalai boltokban is.) Szó esett a sertéságazat ugyan­csak válságos helyzetéről is. Amint a termelők jelzik, mintegy kétszáz­ezer vágásra kész hízót nem vesz át tőlük senki, nincs rá kereslet. Ez az a mennyiség, amely a volt rubeles piacok, főleg a szovjet piac áruja volt. Hogy, e téren mi­lyen tendencia várható? Nos, a ha­zai fizetőképes fogyasztói kereslet aligha javul. A szovjet export le­hetőségének jelenleg is meglévő bi­zonytalansága miatt az érdekelt vállalatok alternatív piaci lehető­ségek felkutatását megkezdték és ebben számos új exportőr szerve­zet is bekapcsolódott, aminek eredményeként várhatóan az ex­port februárban megélénkül és az év további részében a jelenlegihez hasonló túlkínálat nem várható. Kérdések és válaszok következ­tek. Nyomban egy kemény felve­tésre kellett válaszolni a minisz­ternek: —Az európai közösséghez való csatlakozásunk ára talán a magyar mezőgazdaság tönkreté­tele? — Erről szó sem lehet — tilta­kozott Gergátz Elemér. — Erős, versenyképes mezőgazdaságot akarunk. Tudom ellentmondás­ként érződik ez a kijelentés, ami­kor a termelés visszafogása van napirenden. De a gazdaságtalan termelés visszatartásáról van szó. A versenypozíciókat akarjuk javí­tani. Ha ezt nem tesszük, akkor tényleg elveszhetünk — mondot­ta egyebek között. Nincs tolakodás a földért — Hogyan látja a marhahús­termelés jövőjét? Talán ismét faj­taváltás előtt állunk? — hangzott a következő kérdés. — Azok a húsmarha progra­mok, amelyeket korábban ráeről­tettek a magyar mezőgazdaságra, nem tudtak eredményesek lenni. Magyarország nem Texas és nem Észak-Írország, ahol ez legeltetés­sel olcsón megoldható. A holste­­in-fríz maradjon csak tejtermelő­nek, a húst a magyartarkától és más hasonló egyedektől várjuk. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e a kedvezőtlen adottságú üzemek termelésére, s az ajánlat­ra, hogy az ilyen vidékekre ma is jöhetnek a földfoglalók, művelhe­tik a területet — többen is vála­szoltak. Egyebek között elhangzott az a vélemény, hogy bármilyen áron nincs szükség a mezőgazdasági termékekre, ám a nyugat-európai mércével mért piacos áru feltétle­nül kell. A továbbiakban elismer­ték, hogy a jelenlegi körülmények között nem tolakodnak az embe­rek a földért. Becslések szerint pil­lanatnyilag a föld tíz százalékát igénylik vissza. N. F. Kisebbségek kerekasztala Hazai kisebbségi szervezetek megalakították a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztalát. A konzultatív, ér­dekegyeztető fórum célja, hogy elősegítse a kisebbségek sorsát alapvetően érintő törvény megszü­letését. Ezzel is szeretnék meg­szüntetni azt a gyakorlatot, hogy róluk nélkülük döntsenek. Az Amalipe Cigány Kultúra- és Hagyományőrző Egyesület, a Ma­gyarországi Horvátok Szövetsége, a Magyarországi Németek Szövet­sége, a Magyarországi Roma Par­lament, a Magyarországi Romá­nok Szövetsége, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége, a Magyar­­országi Szlovének Szövetsége, a Phralipe Független Cigány Szer­vezet és a Szerb Demokratikus Szövetség képviselői áttekintették a kisebbségi jogok szabályozásá­nak, valamint a nemzeti és etni­kai kisebbségekről szóló törvény­­tervezetek kidolgozásának eddigi folyamatát. (MTI)

Next