Zalai Hírlap, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
1991. JÚNIUS 1. Zalai Hírlap Alapítványok és alapítványosdi KOMOLYAN MONDOM, kicsit mindig összeszorul a szívem örömömben, amikor nemes célú alapítványokról hallok hírt. Távol áll tőlem a kérkedés, de mindig pottyantottam néhány pénzérmét a gyógyszertárakban kirakott gömbökbe, amelyekben a mentőszolgálat fejlesztésére gyűjtögették az adományokat. Pedig amúgy is hagytam ott jócskán forintot, noha csak egy-egy prózai megfázás kikúrálására felírt medicinákat váltottam ki. Adnék másra is, de hát az ember financiális lehetőségei roppant végesek. Amúgy, ha Fortuna megváltoztatná hozzám való viszonyát, s nyernék valamilyen komolyabb összeget, magam is nyitnék néhány alapítványt. Például a nagykorúvá vált állami gondozott gyerekeknek. Hogy ne üres zsebbel, esetleg néhány cincogó forinttal, „állandó lakhely, gymvi'' bejegyzéssel a személyi igazolványukban rugaszkodjanak neki, a sivár gyermeksors után a még mostohább felnőtt életnek. S megmondom őszintén, az erre szánt összeget még a személyijövedelemadó-alapomból sem vonnám le. Mert ha már alapítvány, legyen önzetlen, s abból semmiféle hasznom ne származzon vissza. Az utóbbi időben gombamód elszaporodtak az alapítványok. A múlt évtől a bíróságok hatáskörébe tartozik elfogadásuk és bejegyzésük. A röpke 17 hónap alatt a Zala Megyei Bíróságon 102 alapítványt vettek nyilvántartásba. A Polgári Törvénykönyv szerint az engedélyezés legfontosabb feltétele: az alapítvány tartós, közérdekű célt szolgáljon, s ennek megvalósításához megfelelő vagyonnal rendelkezzen. Belekukkantva a zalai alapítványok lajstromába, elég érdekes közérdekű célokra bukkantam. Például néhány szövetkezet komoly összegeket szán ilyen módon nyugdíjasaik istápolására. A bocföldeiek így kuporgatták össze forintjaikat az iskolaépítésre, a szentgrótiak és a szentivániak a világháborús halottaiknak kívánnak ily módon emlékművet állítani. A budapesti Marton Géza 1 millió forintot áldozott népművészeti alkotótelepre, rakosgatnak pénzt a diabeteses betegek gyógyítására, a keszthelyi Yacht klub sportolóinak, vagy a falusi kézilabdázóknak a támogatására, lerongyolódott templomok renoválása érdekében. Ezen alapítványok minden valószínűség szerint önzetlenül, nemes, csak így elérhető célt szolgálnak. Aztán találtam alapítványokat, amelyeknél enyhén szólva kilóg a lóláb. Pontosabban az alapítványokhoz kapcsolódó „pénzügyi, adózási kedvezmények” kihasználása. Mert miféle alapítvány az, amely esetében az „adományozók" személy szerint fillér pontossággal megkapják az ellenértékét annak, amit „közérdekű célra" befizettek. Aztán a jogszabályadta kedvezmények alapján — a személyi jövedelemadó-alap csökkentésével —ennek körülbelül 25 százalékát megspórolják az adóból is. Az már igazán csak ráadás, hogy az alapítvány — ebben az esetben az adományozók közössége —, mert joga van gazdálkodni, visszaigényelheti az áfát is, vagyis a befektetett összeg 25 százalékát. Tehát az alapítványosdival lényegében véve fele áron valósíthatják meg, amit akarnak. Na, és? Kinek fáj az, ha egy kisebb közösség jól jár? Talán annak a nagyobb közösségnek, akinek eredetileg jussa lenne az összegre. Mármint az adókra. Vagyis az államnak, amely jelenleg meglehetősen nagy kátyúból igyekszik ezen pénzek segítségével kikecmeregni. S ez mindenkinek érdeke. A kisebb közösségnek is. Amúgy jogilag nincs „csont” a dologban. A Polgári Törvénykönyv ugyanis csak a tartós közérdekű célt íja elő. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának állásfoglalása akkor minősíti közérdekűnek a célt, „ha a társadalom, illetve az egyének szélesebb körének érdekeit szolgálja. Nem minősíthető ilyennek egy szűkebb közösség jövedelemszerzését, illetve vagyongyarapodását elősegítő alapítvány”. De ugyebár minden relatív. Mert mi az, ami még szélesebb körnek, s mi, ami már szűkebb közösségnek minősül? S vagyongyarapodás-e, ha a többi gyarló állampolgárhoz, közösséghez — akik nem bukkantak rá e jogi kiskapura — képest fele áron hozzájutnak valamihez? A bíróság egyébként a jogszabály szerint „nem vizsgálhatja az alapítvány célszerűségét és annak gazdasági hasznosságát”. S ezek szerint a kárát sem. AHOL LEGJOBBAN ÉSZLELHETŐ az ellentmondás: a falusi kábeltévé alapítványok. Hét ilyet jegyeztek a megyében, s tudomásom szerint néhány még készülőben van. Ennél lényegesen több kábeltévé hálózat épül a falvakban. Csakhogy ők kifizetik a teljes árát. Ismétlem: nem törvényellenesek ezek az alapítványok. De remélhetően egyszer csak rájönnek a törvényalkotók, hogy az alapítványok körül lévő joghézagokon át sokmillió forint kicsordogál az állam zsebéből... — szs — Sikeres „fazon” Tavaly májustól működik részvénytársasági formában megyénk legnagyobb konfekcióipari cége, az egerszegi ruhagyár. Az első 12 hónap tapasztalatairól, a kitűzött célok megvalósulásáról kérdeztük Csutorádé dr. Zillich Margit vezérigazgatót. Nehézségek az Öböl-háború miatt — Több indok is szólt a vegyes tulajdonú részvénytársaság megalakítása mellett — kezdi a beszélgetést a vezérigazgató. —Talán jövőnk szempontjából a legfontosabb: így sikerült olyan beruházási forráshoz jutnunk, ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a piac által megkövetelt minőségi és rugalmassági követelményeknek eleget tudjunk tenni. Más módon nem lettünk volna képesek előteremteni a szükséges pénzügyi fedezetet. A külföldi részvényesek által hozott tőkét — 2,7 millió dollárt — szinte teljes egészében termelőberendezések vásárlására fordították. E pénzínséges világban igencsak szépen hangzó összegnek köszönhetően a ruhagyárban folyamatosan le tudták cserélni az elöregedett és korszerűtlen varrógépparkot, amelynek alkatrészutánpótlásával is gond volt, azaz ma már az egykori NDK-s Textimák helyett a géptermekben zömében japán berendezéseket láthatunk. Sikerült jónéhány speciálgépet is beszerezniük, s mindennek köszönhetően a külföldi vevők megállapítása szerint korszerűségét tekintve az egerszegi ruhagyár semmiben nem marad el nyugati társai mögött. — Ugyancsak a részvénytársasági forma bevezetése mellett szólt, hogy a szabályozás jóvoltából dolgozóinknak mind tavaly, mind az idén 20 százalék feletti béremelést sikerült biztosítanunk — folytatja a vezérigazgatónő. — S ami szintén nagyon fontos, részben részvényeseink jóvoltából sikerült piacpolitikában, kereskedelmi tevékenységünkben is előrelépni, mégpedig félszemmel már az egységes Európa kialakulására is figyelve. A ZA-KO Rt. tavaly 1,2 milliárd forintos árbevételt és 88 milliós eredményt produkált. Idén 1,3 milliárdos bevétel a cél, s az év eddig eltelt részében sikerült teljesíteni a terv időarányos részét. Mégpedig annak ellenére, hogy a nehézségek nem kerülték el a ruhagyáriak házatáját sem.Az Öböl-háború igencsak fokozta a múlt évben már jelentkező világméretű recesszió kedvezőtlen hatásait — mondja Csutoráné dr. Zillich Margit. — Szinte egyetlen külföldi vevőnk sem tudta betartani a megállapodások szerinti anyagbeszállítási határidőket. A belföldi piacon pedig egyre inkább csökken a fizetőképes kereslet, csakis az átlagosnál jóval divatosabb, korszerűbb termékre akad vevő, így aztán végül is örülhetünk, hogy részleges szabadságolással, illetve saját értékesítés felvállalásával sikerült úrrá lennünk a leginkább feszítő gondokon. Ahány részvényes, annyi látásmód — Milyen a részvényesekkel a kapcsolat? — Kilenc külföldi részvényesünk van, többségük egyúttal vevőnk is. Ahány részvényes, annyiféle látásmód, mindegyik a saját gyártástechnológiáját tartja a legjobbnak. Az elmúlt időszak még nem volt elegendő ahhoz, hogy a közös nevező kialakuljon. A felügyelőbizottság gyakrabban jön össze, itt már sikerült megtenni a lépéseket egy egységes értékelési szempontrendszer kialakításának irányába. A közgyűlés tagjai évente csak egyszer találkoznak, tehát náluk lassúbb ez a folyamat. — További átalakulás várható a ZA-KO Rt-nél? — Az 580 millió forintos alaptőke 30 százaléka van külföldi, közel 66 százaléka pedig a magyar állam tulajdonában. A fennmaradó részvényeket önkormányzatok, valamint egy hazai exportcég birtokolja. Mindenképpen azt szeretnénk a jövőben elérni, hogy ne csak a vagyonkezelői jogosítványt kapjuk meg az Állami Vagyonügynökségtől, hanem dolgozóinkat is részvényekhez juttathassuk. Úgy véljük, hogy a gyár közössége bizonyította már, képes jól sáfárkodni a rábízott javakkal, hiszen az alapításkor 84 millió forint értékű vagyont időközben több mint ötszörösére növelte. Tehát nagyon is megérdemelnék, hogy tulajdonosi részesedést is kapjanak, s egyúttal közvetlenebbül érdekeltté tudnánk tenni őket hatékonyságunk növelésében is. — Összességében tehát kedvezőnek értékeli a részvénytársasági formában eltöltött egy évet? — Mindenképpen, hiszen egyébként nem lettünk volna képesek megfelelően válaszolni a piac kihívásaira. Semmiképpen nem akartunk lemaradni az egyre élesedő versenyben, márpedig a szintentartás — amire talán saját erőből futotta volna — manapság már lemaradással egyenértékű. Úgy véljük, hogy 8-10 évig biztosított a munkája a magyar konfekcióiparnak, hiszen Nyugaton folyamatosan építik le az ilyen jellegű kapacitásokat, tehát jelentős részben rajtunk múlik, hogyan tudunk élni ezzel a lehetőséggel. L. D. 2,7 millió dollár fejlesztésre Bevált a részvénytársasági forma a ZA-KO-nál Ihász Andrea az egyik legkorszerűbb automata speciál-berendezés segítségével zakó oldalzsebeket készít. Az elöregedett Textimákat japán Brother varrógépekre cserélték. (Arany Gábor felvételei) Kemény dió Dióskálon is: Lesz-e munkája az üzemnek? —Sajnos el kellett bocsátanunk 17 dolgozót — fogad a hírrel Győre Géza, az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára dióskáli üzemének vezetője. A „miértre" ismerős a válasz. A szovjet piac beszűkülése, összeomlása, a hazai kereslet lecsökkenése tette szükségessé a fájdalmas lépést. Azt itt gyártott alumíniumházas halogénfényszórókból, köztéri világítótestekből feleannyi megrendelést kaptak, mint korábban. A negyedévi 5-6000 darab fényszóró mellett egyéb villamosipari szerelvények, kábelsaruk, villámhárító szerelvények gyártása jelent elfoglaltságot az itt dolgozóknak. A felmondásnál tekintettel voltunk arra, hogy lehetőség szerint a helybélieknek nyújtsunk munkaalkalmat. Természetesen nem ez volt a fő szempont, de ha két azonos képességű dolgozó közül kellett választani, figyelembe vettük ezt is —világítja meg a döntés hátterét Győre Géza. —Azt is tudjuk, nem ez a megoldás. Nem lehet létszámleépítéssel megoldani gondjainkat, munkát kell biztosítani az ittmaradóknak. Az első félévben teljesen lekötöttük a kapacitásunkat a második félévre is hoz egy kis üzletet, fellendülést azonban még nem túljók a kilátó — mondja végezetül az üzemveseink, de reméljük a BNV nekünk tető. Egy még keresett termék a kevésből, a bányalámpa. Képünkön egy különleges típust szerelnek össze az asszonyok. (Arany Gábor felvétele) 3 OLDALSÓL ♦ A Lenta Épületasztalos és Faipari Vállalathoz látogatott az UM Gruppens Helsingborg svédországi konszern küldöttsége, Lars-Erik Sandstroemnek igazgató vezetésével. A svéd szakemberek piacérett termékek kiválasztása céljából tartózkodnak a lenti vállalatnál. ♦ Közösségi tévé rendszert helyeznek üzembe Zöldesében lakossági beruházással A televíziózás lehetőségének javuásához minden lakástulajdonos 12 ezer forinttal járult hozzá. ♦ Az Európa Akadémia négynapos olaszországi, goriziai rendezvénysorozatán Müller Imre zalaegerszegi alpolgármester előadást tart „Etnikai, szociális és gazdasági kisebbségek” címmel. ♦ A KFV gellénházi üzemében megtartották a 400 órás szénhidrogéntermelő-szakmunkásképző tanfolyam záróvizsgáját. A márciusban kezdődött tanfolyamon 16-an tettek eredményes vizsgát és kaptak a már korábban megszerzett érettségi bizonyítványuk mellé szakmunkásbizonyítványt. ♦ Zöld üzemanyagot tankolnak ezentúl a katalizátoros autók birtokosai Belgiumban: a pénzügyminiszter rendelete értelmében a töltőállomások kötelesek a környezetvédő mozgalmat jelképező színre festeni az ólommentes benzint. A környezetbarát üzemanyag zöldre színezését nem azért rendelték el, hogy felismerhetők legyenek a környezet barátai hanem azért, hogy lebukjanak a csalók: néhány benzinkutas ugyanis a hagyományos benzinhez ólommentes üzemanyagot kever, amely adókedvezmények következtében olcsóbb az ólomtartalmúnál. ♦ Jó eredménnyel zárta működésének első heteit az első szovjet—olasz benzinkút — számolt be Milánóban a közös vállalkozásban érintett ENI, az állami kézben lévő olasz energetikai csoport szóvivője. Az ENI-hez tartozó Agip Petroli Spa. május elején nyitotta meg a szovjet Mosznyeftyeprodukt céggel közös üzemanyagtöltő szervizállomását az új moszkvai nemzetközi repülőtér közelében. ♦ Németország nyugati tartományaiban a csirkehús fogyasztása változatlanul növekvőben van. 1990-ben az egy főre eső fogyasztás 400 grammal, 7,1 kilogrammra emelkedett. A csirketenyésztők érdekképviseletének elnöke szerint ez a kedvező fejlődés a fehér hús élettani előnyeire vezethető vissza a tőkehússal szemben. ♦ Rudabánya község önkormányzati képviselő testülete úgy döntött, hogy hozzájárul a veszélyes hulladékot égető mű tervezett építéséhez a községben. A hírrel kapcsolatban a település polgármestere közölte: a korábbi információkkal ellentétben a legfejlettebb csúcstechnológiával megvalósuló, igen biztonságos és környezetkímélő mű nem a volt ércdúsító üzemcsarnokában, hanem az azzal szemben lévő szabad területen épül fel RENDKÍVÜLI KEDVEZMÉNY! június 3-8-áig OLCSÓBBAN VÁSÁROLHAT Gold-Star GHV 1245 típusú videomagnót, ára: 31.300,- helyett 25.300,- Ft CROWN-CD-S Music-centert, ára: 24.700,- helyett 22.700,- Ft ^udioton egykazettás rádiómagnót, ára: 2.850,- helyett 2.450,- Ft íjd!mnBHKIJ Várjuk Vásárlóinkat! IkMipKmUpP^ Zalaegerszegen a ZALAIPARKEK Rádió-Hangszerboltjában Marx tér 3. Tel.: 12 451. ’63682/1H*