Zalai Hírlap, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) abból az alkalomból, hogy az utol­só idegen katona is elhagyta ha­zánk területét. A nyárestén együtt indult a mintegy félszáz résztvevő a Göcse­ji úti temetőbe, a Mindenki Ke­resztfájához. Itt sok olyan egersze­­gi is csatlakozott a rövid, ám mél­tóságteljes ünnepség résztvevői­hez, aki a több kilométeres sétát már nem tudta vállalni. A továb­biakban viszont a közelben lévő— a II. világháború ádozatainak ál­lított — emlékműnél együtt éne­keltek az ünneplőkkel, s meggyúj­tották a kegyelet apró lángjait. Az esti szertartás az Ady utcá­ban, az 1956-os mártírok emléké­re állított tábla előtt ugyancsak ko­szorúzással, gyertyagyújtással, s a Szózat közös eléneklésével zá­rult. Tegnap Zalaegerszegen már 11 órakor megszólaltak a harangok; délelőtt minden egyház hálaadó is­tentiszteletet tartott saját hívei ré­szére. Fél 12-kor ünnepi nagygyű­lés kezdődött a Bajcsy-Zsilinszky téren, a Felszabadulási emlékmű­nél. Müller Imre alpolgármester köszöntötte az esemény több száz résztvevőjét. — A mai napot a magyar sza­badság napjának neveztük el; em­lékezzünk arra, hogy 47 év után önállóan, függetlenül élhetünk — mondta többek között, s a közel­múltban elhunyt Csengey Dénes szavaival szólt arról, hogy ez az or­szág a mi hazánk, szegénységben, szabadságban itt lehet és kell bi­zonyítanunk. Ugyancsak a tragikusan fiata­lon elhunyt írótársra emlékezve kezdte ünnepi beszédét Csurka István országgyűlési képviselő an­nak okán, hogy úgy vélte: ha a za­lai képviselő még élne, bizonnyal ő állna ezúttal a tömeg előtt. —Kedves testvéreim! A Jóisten kegyes volt hozzánk, szép idő­t adott... Szép napunk van, köteles­ségünk az elsők között azokra em­lékezni, akik szerették volna meg­érni ezt a napot, de már nem lehet­nek közöttünk — mondta többek között, majd arról beszélt, hogy ne­héz a mostani világban kiigazod­ni, sokféleképpen éljük meg ha­zánk függetlenné válását. Emlékeztetett az elmúlt évtize­dek történelmi eseményeire, s ar­ra, hogy e legutóbbi forradalmunk vértelenül zajlott le, a nép akara­tából. — Miattunk is kényszerült megszűnni a rendszer, s távoztak az idegen katonák. Ünnepi beszédét ekkor szakí­totta meg először a felzúgó taps, ám a továbbiakban is többször ki­érdemelte a résztvevők tetszés­­nyilvánítását. — Túléltük az elnyomó rend­szert —ez a mai nap üzenete! Nem lehet szabadságvágyunkat meg­törni. Már csak rajtunk múlik, mer­re megyünk tovább... Mindenki számára érvényes a hívás: jöjjön és építsük fel új, szabad életün­ket... Örüljünk egy kicsit! Magya­rok, az Isten áldjon meg bennete­ket, győztünk! —– hangoztatta vé­gezetül a szónok. Este 8 órakor ismét megszólal­tak a város harangjai. Előtte fél 7- kor a Kereszténydemokrata Nép­párt zalaegerszegi szervezetének tagjai az elmúlt korszak ártatlan áldozataira emlékeztek az Ady ut­cai emléktáblánál. 7 órakor hála­adó istentiszteleten vettek részt a Mária Magdolna templomban. A megyeszékhelyi ünnepség­­sorozat Mindszenty bíboros em­léktáblájának megkoszorúzásával fejeződött be. Keszthelyen vasárnap este a Fő téri templom előtt gyülekeztek az ünneplők a szovjet csapatok ki­vonulásának alkalmából szerve­zett rendezvényre. Az MDF helyi szervezete rendezte program ke­retében elsőként a Nagyváthy Nép­tánc Együttes adott műsort, majd fél hétkor a Himnusz eléneklésé­vel kezdődött a megemlékezés. Dr. Szutrély An­talné „Szabad­ság” cím­mel írt saját versével köszöntötte a megjelenteket, ezt követően pe­dig Wentzely Dénes helyi önkor­mányzati képviselő mondott be­szédet. — Ma szerte Magyarországon szólnak a harangok, s ez a nap ha­zánk legújabbkori történelmének nagy ünnepe lett — hangoztatta. Szólt népünk évszázadokon át tar­tó függetlenségi küzdelmeiről, majd így folytatta: — A déli harangszó a nándor­fehérvári magyar győzelem emlé­két hirdeti szerte a világban, s ez a mai alkonyatból kicsengő tiszta hang most is hálaadásként száll az égig. Lassan leülepedik a por, amelyet a kivonult seregek kavar­tak föl, s eltakarja az utóbbi fél év­század minden keserűségét, ami­ért nem az orosz katonák a felelő­sek. Bizakodásának adott hangot, hogy megtaláljuk helyünket egyenrangúként a kis nemzetek és a nagy népek között. Az ünnepi beszéd után Horváth Zoltán gimnáziumi tanuló Hege­dűs Géza „Érzelmes búcsú Ivan Ivanovics Ivántól” című versét mondta el, majd az ünneplők el­énekelték a Szózatot. Az istentisz­teletet követően a Fő téri 56-os em­léktábla megkoszorúzására került sor, a temetőkertben pedig a má­sodik világháború áldozatainak sírjainál helyezték el a kegyelet vi­­­­rágait az ünnepség résztvevői. Zalaegerszegen a nagygyűlés szónoka Csurka István író volt. ­— Zalai Hírlap — Főszerkesztő: Tarsoly József Főszerkesztő-helyettes: Magyar Hajnalka A szerkesztőbizottság tagjai: Hujber Katalin, Kiss Ferenc, Kovács Ferenc,Török András, Völgyi Ferenc Tervezőszerkesztő: Császár Zoltán­­ Kiadja: Journal Kiadói Kft. Felelős kiadó: Györffy István ügyvezető Pénzügyi-gazdasági vezető: Gyerák András Reklámiroda vezető: Mázsa Ferenc Lap- és kiadványmenedzser: Jakab Vilmos Elektronikus szerkesztés: Műszaki vezető: Tantalics József Kiadó és szerkesztőség: 8901 Zalaegerszeg, Ady Endre u. 62. Telefon: 12-575. Fax: 12-581. Titkárság: 11-597, 12-194. Telex: 33-276. Fiókszerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady Endre u. 1. II. emelet. Telefon: fax: 11-150. Telex: 33-314 — 8360 Keszthely, Kossuth L. u. 33. Telefon: 12-360. Telex: 35-308 — 8960 Lenti, Zrínyi u. 4. Telefon: 51-002. Hirdetésfelvétel: Reklámiroda Zalaegerszeg, Kossuth L. u 45-49. Telefon: 12-580. Fax: 12-581 — Nagykanizsa, Ady u. 1. II. emelet. Telefon: fax: 11-150, Ady u. 26. Telefon: 11-963. — 8360 Keszthely, Kossuth L. u. 33. Telefon: 12-360. Nyomtatás: Zalai Nyomda. 8901 Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Telefon: 13-550. Felelős vezető: Galla József igazgató Terjeszti a Magyar Posta és a Mediaprint Pressegrosso Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 195.-Ft negyedévre 585.-Ft, fél évre 1170.-Ft, egy évre 2340.-Ft Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél. ISSN 0133-0500. Index: 25­ 011.­­ J­ournal­ — Zalai Hírlap Ökumenikus istentisztelet Nagykanizsán Tegnap reggel 9 órakor a Szent Imre templomban Kanizsán cser­készek avatása kezdődött a hagyo­mányos szentmisével. Innen a 14 cserkészjelölt a ipari iskola udva­rába vonult, ahol letették a foga­dalmat Péntek Tibor szombathe­lyi kerületvezető tiszt előtt. Ked­ves színfoltja volt az ünnepségnek, mikor a ma Budapesten élő Szent­­irmay József öregcserkész beszélt az 1920-ban alakult 74. számú Törekvés cserkészcsapatról és át­adta az utódoknak azt a naplót, melyet eddig gondozott. Délután a Károlyi-kertben vár­ta a „Búcsú" címet viselő program a kanizsaiakat. A programban fel­lépett a Tiborcz Jazz Quartett, az Eraklin Táncklub, a Fracilor Ha­gyományőrző Cigányegyüttes, a Dél-zalai Néptáncegyüttes és kí­sérőzenekaruk, a Patkó Banda. A nem túl nagy létszámú közönség lelkes tapssal jutalmazta a szerep­lőket. Este 7 órakor több ezer ember gyűlt össze a Deák­ téren, ahol ökumenikus istentiszteletet tar­tottak. A katolikus misét Szabó Bakos Szilárd celebrálta, majd az evangélikus és a református lel­készek hirdettek igét. A Himnusz eléneklése után Tarnóczky Attila országgyűlési képviselő beszélt ar­ról, hogy 47 év után újra függet­len lett hazánk. A Szózat hangjai után megszólaltak a város harang­jai, s egy órán keresztül zúgtak. Közben a tömeg elindult a te­metőbe, ahol a megemlékezés vi­rágait helyezték el — nemzeti ho­vatartozás nélkül — a második vi­lágháborús sírokon, majd a zsi­nagóga falán, az elhurcoltak em­léktáblájánál helyeztek el koszo­rút. Megemlékezés a keszthelyi téren Wentzely Dénes ünnepi beszédét tartja. ■ - m 1991. JÚLIUS 1. A magyar kormány nyilatkozata Vasárnap a Magyar Távirati Iroda közzéadta kormányunk aláb­bi nyilatkozatát: A mai napon Magyarország visszanyert szuverenitását ün­nepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el elő­ször, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk arra is, hogy hálá­sak legyünk a történelmi szerencsének és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében. Kelet-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsultak az események és régiónk ismét a történelem főszereplője lett. Magyarországon a demokrácia erői, amelyek hosszú éveken át várakoztak és készültek, a Szovjetunióban induló olvadás­ra a nyilvánosság elé léptek és a reformok útjára kényszerí­tették a szakadék szélére került kommunista politikai rend­szert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh­szlovák 1968 és az 1980-as lengyel Szolidaritás erőforrásai­ból merített — hamarosan elindította régiónk többi országá­ban a diktatúrák felszámolását, melynek következtében le­omlott a berlini fal, demokratikus választásokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivonásáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunk­ra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemelkedő eseményként íródik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de le­gyen emelkedett, nagylelkű és mértéktartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltóságot és higgadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ becsülését. Ne tu­lajdonítsunk magunknak valótlan érdemeket és kívánjuk tisz­ta szívvel az eltávozottaknak, hogy ez a nap őket is tovább se­gítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy, aki tisztességgel vonul vissza, az erkölcsi erőről és lelki rugal­masságról tanúskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járul­jon hozzá ahhoz, hogy a magyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bontakozhasson ki. A mai napon ne csak visszafelé tekintsünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újonnan kivívott demok­rácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatódjék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat - Európában megindult integráció, mely során évszázados nem­zeti ellentétek oldódtak fel és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hirdettek, jöjjön el valóban a min­dennapokban is: a nemzeti és helyi sajátságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amelyben az ön­­rendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség és a szolidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgyalások oldják meg és a háború fenyegetése örökre meg­szűnik, mert senki sem próbálja másra erőltetni eszméit, vé­leményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nem csak fel­szabadít, de ránk hárítja a felelősség teljes súlyát is sorsun­kért. Magyarország arra vállalkozott, amire még nem volt pél­da: demokráciát és szociális piacgazdaságot teremteni egy kommunista rendszer után. Ennek jegyében alakítottuk át al­kotmányunkat és egész jogrendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az európai demokratikus jogalkotás egész örök­ségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türelmünk biztosíthatja e vál­lalkozás sikerét. Anyagi örökségünk szűkös és nehéz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefogással párosít­juk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokonszenvét és az új évezredbe egy szabad, demokratikus és megújhodott Ma­gyarország léphet majd át. (MTI) • •Ünnepségek a szabadság napján Antall József Prágába utazott A szovjet csapatok kivonulá­sának örömére tartott vasárna­pi ünnepségeken több vezető politikus is beszédet mondott. A somogyvári bencés apátság az idő és a történelem folyamatos­ságának jelképe; az itteni bencés rend indította el Magyarországot azon az Európa felé vezető úton, amelyen most is járni szeretnénk — mondotta Göncz Árpád köztár­sasági elnök az apátság alapítá­sának kilencszázadik évfordulója alkalmából a Somogy megyei te­lepülésen vasárnap tartott ünnep­ségen . A továbbiakban hangoztat­ta: „Függetlenné válásunk ünne­pével egybeeső évforduló megnö­vekedett felelősségünkre figyel­meztet bennünket. A mai nap múlt és jövő kapcsolatára és olyan tör­ténelmi vereségekre emlékeztet, amelyekből mindig fel tudtunk áll­ni. Bizakodás, folyamatosság a jö­vő reális végiggondolása, ezt sze­retném kívánni magunknak és eh­hez kérem Isten segedelmét." Magyarország soha nem nyu­godott bele abba, hogy idegen megszállás rabja legyen, hogy tő­le idegen társadalmi, politikai, gazdasági szokások uralkodjanak a nemzeten. Az elmúlt évtizedek­ben háromszor próbálta meg visszaszerezni függetlenségét. 1945-ben és 1956-ban nem sike­rült, csak mostanra érte el tárgya­lásokkal, békés úton, hogy az­ or­szágban sem jogi, sem más érte­lemben nem tartózkodnak idegen csapatok. Lezárult a szovjet had­sereg magyarországi állomásozta­­tásának története, s nem csak azt értük el, hogy kivonult egy hadse­reg, hanem azt is, hogy nem jött helyette másik — mondta Antall József miniszterelnök vasárnap Somlóvásárhelyen, a Somló kör­nyéki MDF szervezetek által ren­dezett juniálison. Az ország helyzetéről szólva An­tall József elmondta, hogy megnőtt irántunk a világ gazdasági és po­litikai bizalma, amit jelez, hogy a kelet-európai térségbe beáramlott külföldi tőke több mint fele ide ér­kezett. Éppen ezért nincs értelme az át­fogó nemzeti rosszkedvnek és a bi­zalmatlanságnak, ami szétterjedt az országban. Ahhoz, hogy a világ­­nak jó képe legyen rólunk, megvan minden adottságunk. De azt tudni kell, hogy aki az ellenfelét lejárat­ni akaró politikai propagandát foly­tat, nem csak ellenfelének, az or­szágnak is árt. A mi felelősségünk, hogy Magyarországról kedvező kép alakuljon ki, de ahhoz, hogy ez így legyen kemény munkára, bi­zalomra és hitre van szükségünk. Nem ígérek könnyű hónapokat, könnyű éveket, mert nehéz hóna­­pok, nehéz évek várnak ránk — mondta a miniszterelnök —, de azt megígérhetem, hogy az országot ki­vezetjük a jelenlegi helyzetből, ha bíznak bennünk, ha nem ülnek fel a demagógoknak, a hazugoknak, a szószátyároknak, s azoknak, akik most úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna az or­szág tönkretételéhez. Ha becsap­tam Önöket, ha egyszer is becsap­tam, akkor bocsássanak el — kér­te befejezésül a miniszterelnök, — de addig kérem a hitüket a bizal­mukat. Néhány év múlva úgy fog­nak ezekre az évekre emlékezni, hogy ez volt a szabadság forduló­ja, amikor nehéz időket éltünk meg, de megérte. Az ünnepséget követően Antall József még hosszú ideig nem tu­dott kiszabadulni az őt üdvözöl­ni, vele kezet fogni, beszélni kívá­nók gyűrűjéből, majd ebéd után Szentkirályszabadjáról Prágába repült, ahol ma írják alá, újabb történelmi jelentőségű lépésként a Varsói Szerződés megszünteté­séről szóló okmányokat. Ünnepséget tartottak vasárnap Szombathelyen, az egykori 11 -es huszárezred laktanyájában, a volt szovjet katonai támaszponton is, ahol Szabad György, az Ország­­gyűlés elnöke helyezte el az új ok­tatási központ harangtornyának alapkövét, majd beszédet mon­dott. Hangsúlyozta: az új társada­lom felépítéséhez, a demokrácia ér­vényesítéséhez alapoznunk kell kőből is, becsületből is, erényből is. (MTI)

Next