Zalai Hírlap, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

2 ZALAI HÍRLAP Történelmi parancs (Folytatás az 1. oldalról.) Az Európai Megállapodás hatálybalépése alkalmával a kormány szükségesnek tartja ismételten kinyilvánítani, hogy Magyarország számára az európai integrációba történő bekapcsolódás ezeréves hagyományainkból fakadó történelmi parancs, aminek nincs alter­natívája, de lehetősége csak a rendszerváltozás nyomán nyílott meg. E Megállapodás kedvező keretet biztosít gazdasági és társa­dalmi modernizációnk folyamatának meggyorsítására. Európai in­tegrálódásunk egyben hazánk biztonságának is egyik leghatható­­sabb garanciája. Ennek megfelelően a tagság elérése az immáron Európai Unióban a magyar kormány stratégiai célkitűzése, kül- és biztonságpolitikájának, valamint gazdaságpolitikájának egyaránt prioritása. E cél elérése olyan nemzeti program, amely mind belső fejlődé­sünk, mind az európai fejlődésben elfoglalt helyünk és szerepünk szempontjából meghatározó. E nemzeti program megvalósítása érdekében a kormány az Euró­pai Megállapodásban rejlő lehetőségek messzemenő kiaknázására, az Európai Unió tagországaival és a kelet- és közép-európai térség más társult országaival konstruktív, előremutató együttműködésre törekszik. A kormány tudatában van annak, hogy az integrációs fejlettségi szint elérése összetett feladat, ami további jelentős lépések megtéte­lét igényli a gazdasági átalakulás az ahhoz kapcsolódó szociális el­látás területén. Az integrációs követelményrendszer teljesítéséhez szükséges gazdaságpolitikai feladatok végrehajtása a magyar nem­zetgazdaság modernizációjának, és ezáltal hazánk stabilitásának, társadalmi békéjének is hosszú távra ható előfeltétele. Ebben a tör­ténelmi jelentőségű munkában a kormány számít Magyarország minden polgárának alkotó közreműködésére, támogatására. A kormány kifejezi meggyőződését, hogy az európai fejlődéstől elválaszthatatlan politikai, történelmi és kulturális örökségével, nemzeti sajátosságaival, a rendszerváltozás óta elért belső fejlődé­sével, Európa és közelebbi térségünk stabilitásához történő hozzá­járulásával Magyarország az európai egységesülés folyamatát erő­síteni és gazdagítani fogja.” (MTI) Hova tűnnek a milliárdok? (Folytatás az 1. oldalról.) jezésére 344,5 millió forint jut. Milyennek találják az ország gazdasági helyzetét megyénk polgárai? Hol folyik el az ország pénze? Hol lehetne takarékos­kodni? Horváth Elekné Magyarföld: 71 éves vagyok, sok mindent megéltem, felneveltem 7 gyere­ket. Az első férjem orosz földben nyugszik, 3 gyerekkel maradtam magamra. Soha nem kaptunk semmi segítséget, küszködtünk, de azt mondom, ma nem vállal­nék ennyit. Legfeljebb egyet, vagy egyet sem. Most rosszabb, pedig osztanak szociális se­gélyt. De nem mindig azok kap­ják, akik érdemlik. Az ember azt látja, nem azok gazdagodnak meg, akik sokat dolgoznak. Ez elgondolkodtató. Dr. Temesváry Tibor zala­egerszegi adóügyi tanácsadó: „A pénzügyminiszter csodálko­zik azon, hogy több adó folyt be, mint gondolta? Ne csodálkoz­zon, hanem szégyellje magát. Nem tudja tervezni az ország legfőbb bevételét, ami azért mégiscsak fontos lenne. Ráadá­sul a költségvetésben nincs ben­ne az ilyen-olyan alapítványos­­diból kapott pénz, merthogy az ajándék. Csak azt nem számol­ják, ezek az ajándékok mennyibe kerülnek nekünk. Rengeteg pénz folyik el a pártok és az egyházak fenntartására. Tessék mondani: az egyházi bevételek miért nem adókötelesek? Felesleges dol­gokért adtunk ki pénzt. Utcákat kereszteltünk át sok-sok millió­ért. Ez formaság. Szabad meg­kérdeznem: a politikában a for­ma mellett mikor válik fontossá a tartalom? Fényűző életmódot él az ország. Példa? Az Arany Bárányt 40 millióért adták el, míg az OTP a kevésbé frekven­tált helyen lévő székháza ugyan­akkora puszta telkét ugyanany­­nyiért vette. Az államigazgatás? Többjegyű millió forintok úsz­nak el, míg egyáltalán működni kezd egy-egy hivatal. K. János Angélamajor, állat­­tenyésztési telep: „Nem mondok semmit, mert a fejemre csattin­­tanak.” — Ebben a nagy demokráciá­ban? — Sok mindent megéltem. Beszéljen a főnökömmel. A főnök, Berki Miklós Agrár­ipari Kft., ágazatvezető: „Amit a pénzügyminiszter mond, egé­szen más, mint amit a saját bő­rén tapasztal az ember. Szerin­tem két év múlva — ha beindul­nak a falusi bankok — javulni fog a helyzet. Mármint a mező­­gazdaság területén. Amúgy op­timista vagyok, a maszek jobb gazda lesz, mint az állam. Az or­szág egyébként sok millió forin­tot megfoghatna a bürokrácián. Azt látom, jóval több a hivatal, mint régen, s mindenütt nagy az apparátus. Horváth Sándor, a Zalahús Rt. nagykanizsai gyáregységve­zetője: „Az ország helyzete rosszabb, mint valaha. Aki mást állít, vagy nem mond igazat vagy nem látja a lényeget. Sok mindennel takarékoskodnak manapság: emberrel, a bérük­kel, a bürokrácia viszont soha nem látott méretekre duzzadt. Milliárdok mennek el a pártok­ra. Mi lesz még a kampány so­rán? Hány szegény meló­son, munkanélkülin segíthetnének abból a pénzből? Katona György mérnök, köz­gazdász: „Közelegnek a válasz­tások, mindenki bizonyítani akar. Teljesen mindegy, milyen számokat dobnak be, a lényegen nem változtat. Nem segítik a vál­lalkozásokat, túl sok pénzt köz­pontosítanak. Azt mondták, a jö­vedelmek újraelosztásba bevont 64 százaléka túl sok. Ami igaz, 40—45 százalékra ígérték le­csökkenteni, a valóság: a kelet­kezett jövedelmek 70 százalékát magához szippantja a központi költségvetés. Takarékoskodni? A központi költségvetésben so­kat lehetne. Soha annyi hivatal­nokot nem fizettünk, mint ma­napság. Korábban is sok volt, de most? A termelés növekedésé­hez amúgy az kellene, hogy nő­jön a fogyasztás. De ebben a gazdasági helyzetben? Gasparics Jenő vállalkozó, Kü­lsősárd: „Szerintem a pénz­ügyminiszter nem megfelelő a posztra. Ekkora adóterhek mel­lett nagy pénzek folynak be az ország kasszájába. A baj, ennél gyorsabb a forintok kiáramlása, ráadásul felesleges dolgokra. A rendőrséget például mi tartjuk fenn az adóinkból, de gyakran úgy érzi az ember, a saját csesz­­tetéséért fizet. Elismerem, kell az ellenőrzés, de többnyire a be­csületes állampolgárok isszák meg a levét. A pártok horribilis összegekkel történő támogatá­sával végképp nem értek egyet. Ha egy párt akar valamit, azt pénzeljék a párttagok, ne kívül­álló állampolgárok a kemény munkával megkeresett forint­jaikkal. Mert mire megy el az adónk? Bürokráciára, pártok­ra. Már szinte azt mondom, jobb egy létminimumért bulizó válla­lati melósnak, mint a vállalko­zónak. Egyet azért hadd dicsér­jek: a községi önkormányzatok beváltak. A helyi emberek szívü­kön viselik valamennyi falubeli­jük sorsát. Valahogy így kéne kormányszinten is... Fincza Zsuzsa — ZALAI HÍRLAP --------------------------------------— A Journal Kft. lapja. Felelős vezető: Győrffy István. Főszerkesztő: Magyar Hajnalka. Főszerkesztő-helyettes: Arany Horváth Zsuzsa. Vezető szerkesztők: Kovács Ferenc, Mihovics József, Tarsoly József, Török András. Tervezőszerkesztő: Császár Zoltán. Gazdasági vezető: Halász Lászlóné. Marketingvezető: Jakab Vilmos. Elektronikus szerkesztés: Journal Kft., Zalaegerszeg, Ady u. 62. Műszaki vezető: Takács Lajos (Magyar Médiaszerviz.) Kiadó és szerkesztőség: 8901 Zalaegerszeg, Ady Endre u. 62. Telefon: 312-575. Fax: 312-581. Titkárság: 311-597, 312- 194. Telex: 33-276—8801 Nagykanizsa, Király u. 47. Telefon: (93) 311-150. Fax: (93) 310-226. Telex: 33-314 — 8360 Keszthely, Kossuth L. u. 33. Telefon: (83)312-360, (83) 314-283. Telex: 35-308 — 8960 Lenti, Zrínyi M. u. 4. Telefon: 351-002. Nyomtatás: Zalai Nyomda Rt., 8901 Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Telefon: 313- 550. Felelős vezető: Somogyi Tibor mb. vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Médiaszerviz Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 322 Ft, negyedévre 966 Ft, fél évre 1932 Ft, egy évre 3864 Ft. Előfizethető a Magyar Médiaszerviz Kft-nél (Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Tel.: 310-813, 310-814) és a kézbesítőknél. ISSN 0133-0500. Index: 25-011. -------------------------------------------------------Journal ---------­Ez a lap elfogadta a választási etikai szándéknyilatkozatot Krónika Segítség és törekvés A magyar és ukrán külügymi­niszter tegnapi találkozójára, amelynek Ungvár volt a színhe­lye, tulajdonképpen egy termé­szeti csapás, a Kárpátalja több mint 150 települését sújtó árvíz adott okot. Jeszenszky Géza adta át Kárpátalja lakosságának a magyar kormány 20 millió fo­rint értékű segélyszállítmányát, mely a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat jóvoltából megkétsze­reződött. A 14 kamionban elhelyezett szállítmány — mint azt Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat elnöke elmondta — gyógyszert és 4-5 fős családok, két-három hetes ellátására ele­gendő élelmiszercsomagokat tartalmaz. Jeszenszky Gézától a szállítmányt ukrán kollégája, Anatolij Zlenko vette át és mon­dott köszönetet a kárpátaljaiak nevében is a segítségért. A két külügyminiszter több mint egyórás megbeszélést is tartott. A tárgyaláson — mint azt Jeszenszky Géza az ezt kö­vető sajtótájékoztatón elmondta — megvitatták a kétoldalú kap­csolatok helyzetét. Sok szó esett a tárgyaláson a kárpátaljai magyarság helyzetéről, az erről korábban folytatott tárgyalá­sokból, egyezményekből fa­kadó lépések szükségességé­ről. Anatolij Zlenko kifejtette: Ukrajna arra törekszik, hogy törvényei alapján megoldja a nemzeti kisebbségek ügyét. A kárpátaljai magyarok problé­máinak megoldása más orszá­gok számára is példa lehet, ahol a nemzetiségi kérdés rendezését keresik — mondotta. A tárgyalást és a segélyszál­lítmány átadását követően Je­szenszky Géza Beregszászba utazott, majd ezt követően ismét Ungváron folytatott megbeszé­léseket a magyar szövetség, a KMKSZ vezetőivel. (MTI) Lakástűz Egerszegen Nagy riadalmat okozott tegnap este Zalaegerszeg belváro­sában az Ötvös utca 20. szám alatt keletkezett tűz. A családi házakkal zsúfolt részen egy L-alakú, négylakásos épület tető­­szerkezete kapott lángra. A tűzoltókat 19 óra után riasztották, az oltási munkálatok lapzártánkkor még tartottak. 1994. február 1., KEDD Majdnem teljes az MDF megyei listája Az MDF megyei választmánya vasárnap állította össze a párt zalai listáját. Amint arról beszámoltunk már, az első öt helyet az egyéni választókörzetekben induló képviselőjelöltek — dr. Tóth Tihamér, Tarnóczky Attila, Rudics Róbert, dr. Szabó Imre és ifj. dr. Marx Gyula — kapták. A csaknem éjfélig tartó ülé­sen további tizenöt hely sorsa dőlt el véglegesen. A szavaza­tok alapján Sifter Rózsa jogász, a Zala megyei Kárrendezési és Kárpótlási hivatal vezetője kap­ta a hatodik, Dobos Géza Mol­nári polgármestere a hetedik, Kiss Bódog Zoltán kertészmér­nök, a Zala megyei Földműve­lésügyi Hivatal vezetője a nyolcadik, Huszti Zoltán Ferenc tanár, Zalaszántó polgármestere a kilencedik és Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség el­nöke, olimpiai bajnok a tizedik helyet. Őket Heves István villa­mosmérnök-közgazdász, a me­gyei kórház gazdasági igazgató­ja, Takács Zoltán villamosmér­nök, a Dédász Rt. nagykanizsai üzletigazgatóságának igazgató­­helyettese, Simon László zalaszentgróti vállalkozó, Kis­gyura János, Lentiben dolgozó tanár és dr. Gyenes Géza, az MDF megyei elnöke, bánok­­szentgyörgyi körzeti orvos kö­veti. Annyi bizonyos, hogy szere­pel a listán Tombi Lajos, a Nyu­gat-dunántúli Környezetvédel­mi Hivatal igazgatója, Török Zoltán zalaegerszegi református lelkész, dr. Gyimesi Endre, a Zala megyei Levéltár igazgató­ja, Marosi Attila nagykanizsai pedagógus, Varga Miklós, a za­­lakomári MDF-szervezet elnö­ke, önkormányzati képviselő és Ferenczy Izabella tanár, a párt letenyei elnöke is. Azt viszont egyelőre nem tudni, hányadik­ként, hiszen további két jelölt személyéről és a listán elfoglalt helyéről még nem döntött a vá­lasztmány. — vézsé — „Magyarország Sevillában” címmel, a tavalyi világkiállítást idéző­ fotótárlat nyílt tegnap Zalaegerszegen, a Városi Művelő­dési Köz­pontban. Geleta László felvételei a Makovecz Imre tervezte ma­gyar pavilon építésének munkálatait s magát az épületet mutatják be. A kiállítást február 9-éig tekinthetik meg az érdeklődők. (Kiss Ferenc felvétele) Megvárakoztatott ügyfelek (Folytatás az 1. oldalról.) Mog elérni Garami urat. Nevüket azonban már nem szívesen adnák a panasz­ok. — ...akkor még hátrébb csúszhatunk a telefonra várakozók listá­ján — fogalmaz egyikük, amire a többiek helyeslően bólogatnak. — Minden második hétfőn 10 és 18 óra között tartok ügyfélszol­gálatot, de ha kell, sokszor itt vagyunk este 20 órakor is — mondja Garami András. — Ha valaki bejön, annak minden kérdésére vála­szolni kell, így akad, amikor lassan haladunk, ami várakozást szül. Értekezlet nem volt közben, viszont a kollégáimmal konzultálni kellett egy kérdésben. Megtudjuk még, hogy ottjártunkig (15 óráig) 17-en kerültek sor­ra, a telefonon érdeklődőkről nem is beszélve, és hogy az ügyfél­­szolgálati irodán is rendelkezésükre állnak, de hát vannak, akik job­ban hisznek az üzemvezetőnek, pedig attól sem lesz előbb tele­­fonuk, mert a város telített. — na — Tulajdonos van, munka nincs (Folytatás az 1. oldalról.) tán inkább gyanakvóak, mint hi­székenyek. Fagyos csönd követ­te a gyáros azon bejelentését is, miszerint 10 millió forintos részvénycsomagot ajánl fel, dolgozói részvények gyanánt megvételre, mert: — Visszatetsző, hogy az itt dolgozók két forintot sem fektet­tek be eddig a részvénytársaság­ba. Bérmunkásoktól az ember nem várhatja el azt a minőségi munkát, ami a működésünkhöz szükséges. Megemlítette, hogy 1996-ig garantálja e részvények névérté­ken felüli hozamát, s aki vesz, az nyilván tulajdonos­társ lesz, és nem lehet elbocsátani. A „feketeleves” eztán jött, a tulajdonosi követelmények megfogalmazásával. Bejelen­tette, hogy azonnali hatállyal megszűnt az állásidő (pedig vél­hetően ez is benne van abban a bizonyos kollektív szerződés­ben ), holnaptól — azaz ma reg­geltől — mindenkinek be kell mennie a gyárba. Ez amúgy ter­mészetes is lenne, mindenki dolgozni szeretne, de a hozzá­szólásokból kiderült, csodák nincsenek, sőt munka sincs min­denki számára. Ugyanis nincs megfelelő mennyiségű anyag a fél évre kidolgozott gyártási terv megkezdésére. Ehhez körülbe­lül 10 millió forint kellene, ami­ből a beszerzési osztályvezető hozzászólása szerint 2 millióval számolhatnak. Manapság pedig pénz nélkül nem állnak szóba senkivel a szállítók. —Nem engedhetjük meg ma­gunknak az állásért járó bére­ket. Van aki már 210 napja nem dolgozott, és kapta a fizetést. Itt kell lenni mindenkinek, még ak­kor is, ha kártyázik valamelyik szobában. Kósa István, az egyik laka­tosüzem vezetője egyből beje­lentette, hogy a 29 emberéből 19-nek biztosan nem tud mun­kát adni, ezért 152 órás keretet kért számukra a műszak alatti kártyacsatákhoz. Mizer László, a forgácsolók üzemvezetője is feleslegesnek, sőt károsnak tartotta a teljes megjelenést, mondván, a többségnek úgy­sem lesz mit csinálnia, csak za­varják azokat, akiknek akad némi munkája. Hozzátette, hogy nem csak megvenni kell egy gyárat, hanem tudni kell an­nak a működését finanszírozni is. A mindvégig higgadt hangú párbeszéd során kiderült, hogy a tulajdonos senkit sem akar elbo­csátani, ezt a gyár vezetésétől várja. Rövid időn belül listákat kér az üzemvezetőktől azokról, akiknek­­ nem számít, hogy önhibáján kívül — nem akad munkája, s ők nem sokáig kap­ják a fizetést. Végül néhány kérdést tettünk fel Kósa Kálmánnak. — Mennyiért adta az ÁVÜ a CMG Rt-t? — Ez most már titok. A 40 millióból engedett. — A dolgozói részvényvá­sárlási ajánlat durván fogalmaz­va azt jelenti, hogy akinek van pénze, az megveheti a munka­helyét? Mekkora a legkisebb címlet? —Igen, így igaz. Tényleg, azt el is felejtettem bejelenteni, hogy 100 ezer forint a legkisebb befizethető összeg. — Hajdú —

Next