Zalai Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-02 / 1. szám

2 ZALAI HÍRLAP Piroslámpás(?) támaszpont Magyarország kaszinóval és bordéllyal várja az amerikai katonákat — írta minapi számában a La Stampa című olasz napilap. A torinói újság budapesti tudósítója szerint Kaposvár európai Bangkokká változhat, miután ezt a kisvárost választották a boszniai IFOR-műveletben részt vevő 20 ezer amerikai katona logisztikai támaszpontjának. „Jönnek az amerikaiak — harsant fel a kiáltás november végén egész Magyarországon, amikor a Pentagon választása Kaposvárra és a közeli taszári repülőtérre, a szovjet Vörös Hadsereg egykori támaszpontjára esett. Ahogy a fény magához vonzza a lepkéket, úgy vonzotta azonnal a vállalkozók, kalandorok és széplányok százait a kisváros, mely addig a hó alatt csendes téli álmát aludta. A budapesti éjszakai lokálok és a szegedi kamionparkolók kiürültek, mert a szerelmet árulók mind az addig ismeretlen Kaposvárra siettek” — írta a La Stampa. Az amerikaiak kétezer munkást igényeltek, ami mennyei mannaként jött Kaposvárnak, ahol több mint 5 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. De a város polgármestere és a helyi klérus nem látja rózsaszínűnek a város jövőjét: a munkalehetőséggel és a dollárözönnel együtt várható a valutázók megjelenése és az erkölcsök hanyatlása. Szita Károly polgármester már Budapestre is sietett, hogy a magyar kormánytól rendőri erősítést kérjen — sorolta a városra leskelődő veszélyeket a torinói lap. A kormány tavaly teljesítette...Csökkentek az agrárvámok (Folytatás az 1. oldalról.) Az FM főosztályvezető elmondta: a múlt év december 21-ei szerződés voltaképpen felváltja a korábbi egyezményt, amelyben csupán az agrártermékek egyharmadára terjedt ki a vámcsökkentés. Jelenleg a megkötött egyezmény értelmében az agrártermékek mintegy 70 százalékára vonatkoznak a kedvezményes vámtételek. Az egyezmény értelmében az agrárárukat egymás közti kereskedelemben az országok három csoportra osztották. Az A-csoportba kerültek azok az áruk, amelyek vámtétele a jövő év elejétől nullára csökken. Ezek között a termékek között szerepel egyebek mellett a vetőmag, tenyészállat, különféle gyümölcsfélék, erdészeti szaporítóanyagok és citrusfélék. A B-csoportba kerültek azok a mezőgazdasági termékek, amelyek vámjai minden országban azonos mértékűek lesznek, ám ezek nagysága minden terméknél más és más lesz. Ide tartozik többek között a marhahús, a baromfifélék, a víziszárnyasok, gabona-, zöldség- és gyümölcskészítmények. A C-csoportba tartozó áruk vámjait a tagországok egymás közötti, úgynevezett bilaterális tárgyalásokon döntötték el. Borból például, amely Magyarország számára fontos termék, Csehországba és Szlovákiába kevesebbet vihetünk be, míg Lengyelországba többet. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) számítások elvégzése után lehet adni. A kormányfő úgy vélekedett: a kabinet tavaly teljesítette azt, amit az év elején vállalt. A kormány tevékenységének eredménye, hogy megállt a válság mélyülése és az ország jó útra lépett. Horn Gyula ugyanakkor elismerte: március előtt hosszú ideig tétovázott a gazdaságpolitikai döntések meghozatala előtt, mivel a kormány előtt nem volt olyan meggyőző erejű javaslat, amely mellett ki lehetett volna állni. Márciusban azonban Bokros Lajos és Surányi György olyan terveket tett az asztalra, amelyeket vállalni lehetett. A döntések nyomán csökkent a munkanélküliség és egyre több ágazat indul meg az átalakulás útján. A változásokat azonban kevesen érzik, de biztos, hogy a piacgazdaságra való áttérésnek egyre több nyertese lesz. A feketegazdaság elleni harcról a miniszterelnök elmondta: attól nem lehet azonnali és látványos eredményeket várni. Nagy gond az is, hogy ezekben az ügyekben a vádemeléstől hosszú idő telik le a bírósági ítéletek megszületéséig. Horn Gyula korábbi kormányátalakítási terveiről elmondta: nem csinált kabinetkérdést az ügyből, nem engedte meg, hogy a koalíció emiatt kettészakadjon. A változtatásokra azért volna szükség, mert kellene egy erős csapat, amely szakmailag alaposan előkészítené a döntéseket. A sztrájkok és tüntetések kapcsán a miniszterelnök leszögezte, hogy a megmozdulások „kemény, de nem sokkoló” hatással vannak rá, ugyanis megérti az embereket, ismeri problémáikat. A sztrájkolók és demonstrálók sokszor teljesíthetetlen követeléseket fogalmaztak meg, annak ellenére a kormány és az érdekképviseleti szervek is keresték a megegyezés lehetőségét, így született meg a megállapodás a kabinet és az egészségügyi dolgozók között, és remélhetőleg a vasutasokkal is létrejön egy három évre szóló egyezség. Horn Gyula reményét fejezte ki, hogy további megállapodások lesznek a jövőben, és 1997-től a reálbérek is növekedni fognak. A kormányfő egyúttal cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint a kabinet oktatásellenes lenne. Mint mondta: a kormányzat nem a tanári kar leépítését akarja, hanem az ágazat mostani rendszerének az átalakulását kívánja elérni. A társadalom ugyanis nem képes tovább finanszírozni a jelenlegi, korszerűtlen struktúrát. További leépítés várható viszont a köztisztviselői karban, a megtakarítások döntő részét azonban a fizetések emelésére fordítják majd. Az ellenzék és a kormány együttműködéséről Horn Gyula elmondta: a kabinet annak ellenére is próbál megegyezésre jutni a kisebbségben lévő pártokkal, hogy azok 1994-ben egy órányi türelmi időt sem adtak az új testületnek. Ugyanakkor hozzátette: az ügyek többségében az ellenzék is kész a tárgyalásokra és a kompromisszum keresésére. Hám utalt arra is, a pártoknak egymás szidalmazása helyett nemzeti összefogásra kellene törekedniük. A kormányfő elismerte: az értelmiség egy jelentős része eltávolodott a koalíciós pártoktól. Ennek oka, hogy az emberek nagy része annak alapján dönt, mi van a zsebében. Szerencsétlen volt az a terv, amely a honoráriumokat akarta kiegészíteni a tb-járulékkal — tette hozzá Horn Gyula. Ugyanakkor leszögezte: tapasztalata szerint az emberek többsége szeretné, ha a kormány végigvinné reformjait. A miniszterelnök egy kérdés kapcsán természetesnek nevezte, hogy vannak gazdasági lobbyk az országban. Az igazán fontos azonban az, hogy a politika mennyire engedi érdekeiket érvényre jutni. Az MSZP-n belül fokozottan kell figyelni arra is, hogy—az olajügyhöz hasonlóan — még gyanúba se kerülhessen senki — hangsúlyozta a kormányfő. Horn Gyula hangsúlyozta: hazánk előtt nincs más út, mint a csatlakozás Európához, e nélkül ugyanis a kontinens gazdasági peremére szorulunk. Nem szabad kihasználatlanul hagyni az előttünk álló lehetőségeket, ugyanis jelenleg vetélytársaink között az elsők vagyunk. (MTI) A Zalai Hírlap--------------------------------- A Zalai Hírlap Kiadói Kft. lapja. Ügyvezető-főszerkesztő: Győrffy István. Felelős szerkesztő: Mihovics József. Lapszerkesztők: Fincza Zsuzsa, Török András. Rovatvezetők: Arany Horváth Zsuzsa, Kovács Ferenc, Marton Györgyi (kanizsai szerkesztőség vezető), Szente Ottó. Marketingvezető: Jakab Vilmos. Elektronikus szerkesztés: Zalai Hírlap Kft. Zalaegerszeg, Ady u. 62. Műszaki vezető: Takács Lajos (Magyar Médiaszerviz). Kiadó és szerkesztőség: 8901 Zalaegerszeg, Ady Endre u. 62. Telefon: (92) 312-575. Fax: (92) 312-581. Titkárság: (92) 311-597, (92) 312-194. Telex: 33-276 — 8801 Nagykanizsa, Király u. 14.1. em. Telefon: (93) 310-814, (93) 311-150. Fax: (93) 310-226. Telex: 33-314 — 8360 Keszthely, Kossuth L. u. 33. Telefon: (83)312-360, (83) 314-283. Telex: 35-308 — 8960 Lenti, Zrínyi M. u. 4. Telefon: (92) 351-002. — 8790 Zalaszentgrót, Dózsa Gy. u. 1. Tel.: (83) 360-013. Nyomtatás: Zalai Nyomda Rt. 8901 Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Telefon: 313-550. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató. Terjeszti: Magyar Médiaszerviz Kft. 8901 Zalaegerszeg, Gorkij u. 1. Tel.: 310-813,310-814. Terjesztési vezető: Szalai Csaba. Előfizethető a Magyar Médiaszerviz Kft-nél és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 425 Ft, negyedévre 1275 Ft, fél évre 2550 Ft, egy évre 5%-os kedvezménnyel 4845 Ft. ISSN 0133-0500. Index: 25011. KRÓNIKA Fagyoskodó fehérváriak Több ezer távfűtéses lakásban szünetelt a fűtés és a melegvíz szolgáltatás hétfő hajnal óta Székesfehérvárott, a gerincvezetékben bekövetkezett meghibásodás miatt. A szolgáltatást végző Széphő Rt. ügyeletes diszpécsere elmondta: a hibás szakasz felderítésén hajnali négy óra óta dolgoztak a szakemberek. Kora délutánra sikerült meghatározniuk a hiba helyét, de a fűtés mielőbbi megkezdésében csak reménykedni lehetett. (MTI) 1996. január 2., KEDD HÍR(MOR)ZSÁK • Január elsejétől öt új tagja van az ENSZ Biztonsági Tanácsának: a latin-amerikai országok közül Chile, Ázsiából a Koreai Köztársaság, Afrikából Egyiptom és Felső-Volta, Kelet- Európából pedig Lengyelország. Az AFP jelentése szerint a november nyolcadikán megválasztott országok Argentínát, Ománt, Nigériát, Ruandát és a Cseh Köztársaságot váltják fel a testület nem állandó tagjaként. • A gyermekek védelmét, békés jövőjük biztosítását sürgette II. János Pál pápa újév napján a vatikáni Szent Péter bazilikában pontifikált miséjében. A katolikus egyház január elsején Jézus névadása mellett a béke világnapját is ünnepli. Az „Adjunk a gyermekeknek békés jövőt” című üzenetet már megkapta a világ minden államának első számú vezetője. • Ehud Barak izraeli külügyminiszter hétfőn izraeli válaszcsapásokat helyezett kilátásba, ha a Hezbollah Irán-barát síita szervezet továbbra is rakétatámadást intéz észak-izraeli célpontok ellen libanoni területről. — Ha Izrael katonailag reagál erre, Libanon ellen fordul majd, s az áldozatok libanoniak lesznek — mondta a külügyminiszter, aki az izraeli hadsereg rádiójában beszélt. Ha a Hezbollah tovább provokálja Izraelt, annak reagálnia kell erre. Az ügy előzménye, hogy szombatra virradóra tizenhat rakéta csapódott be Izrael északi részén. • Négy gyermek életét vesztette és huszonhat személy megsebesült vasárnap Kabul déli részén, amikor a tálibok újabb rakétatámadást intéztek a főváros ellen —jelentette az AFP hétfőn szemtanúkra hivatkozva. Független források nem tudták megerősíteni, hogy valóban a korániskolákból kiindult tálib mozgalom harcosainak a tüzérsége támadta-e Kabult. • Egyhetes külföldi körutat kezd kedden William Perry amerikai védelmi miniszter. John Shalikashvili tábornoknak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének a társaságában a többi között felkeresi az Olaszországban és Magyarországon állomásozó amerikai egységeket, majd Boszniába is ellátogat a békemegállapodás végrehajtásában részt vevő csapatok megtekintésére. Szarajevó és Tuzla után Ukrajnába utazik, ahol jelen lesz egy nukleáris rakétasiló megsemmisítésénél. • Hétfőn mintegy 50 katonai szállítójármű kelt át Horvátországból Boszniába a Zupanja közelében lévő pontonhídon — jelentette be Garry Dornan őrnagy Tuzlában, az IFOR-erőkben szolgálatot teljesítő amerikai egységek központjában. Helyszíni jelentések szerint a vasárnap megnyitott, több mint 350 méter hosszú Száva-hídon katonai rendőrök és a műszaki egységek katonái keltek át Boszniába, s hamarosan megkezdődik a harckocsik, páncélozott harcjárművek és a gyalogsági egységek Boszniába vezénylése. Jelest kapott az ország (Folytatás az 1. oldalról.) árán is készek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor fölfoghatatlanul meggyorsul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk: a Szovjetunió összeomlása — önrendelkezésünk és szabadságunk visszanyerésének történelmi forrása — egyben piacaink jó részének elvesztését, piacváltást, korszerűtlen iparunk versenyképességének csökkenését jelentette. Termelésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai módon megnőtt a munkanélküliek és eltartottak száma. Mezőgazdaságunk szétzilálódott, iparunk gyökeres szerkezetváltásra szorul. Már a rendszerváltásnak jelentős adósságteherrel vágtunk neki—azóta az állam terhei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránkszakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszítve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után—Istennek hála, még éppen hogy időben—sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Ám annak az árát, hogy a világgazdasághoz ezer szállal kötődő zsenge piacgazdaságunk visszaszerezze és megőrizze életképességét, s hogy mindannyian — ismétlem: mindannyian együtt — megúszszuk a legrosszabbat — ma száz és százezrek nyögik. Mindenekelőtt a szegények, a szegényedő középrétegek. Érthető hát, ha az ország felhördült fájdalmában, s csak most kezd ráocsúdni a keserve valós okaira. Az alkalmazkodás kényszerére. Hadd valljam be: magam is alig mertem hinni, hogy a goromba — oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet—mellékhatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiánya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás — hála a helyreállt bizalomnak—folytatódik. A magánosításból több folyt be — az utolsó évnegyedben — mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre kapni. A gazdaság—egyetlen eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni képes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas kieséseket—nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján — a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán — talán már túlvagyunk. Ha a magunk bőrén még nem is érezzük, európai létünk ezerszázadik, újkeletű világgazdasági honfoglalásunk első megalapozott és szerényen emelkedő esztendeje, semmi kétség, kínkeserves év lesz, ha remélhetőleg nem rosszabb is a tavalyinál. Épp a tavalyi év jóvoltából. Mert az ország tavaly jelesre vizsgázott. Türelemből, szívósságból és bölcsességből. Ötletességből, életerőből. Az érdekképviseletek tették a dolgukat: körömszakadtig, de nem mindhalálig képviselték tagságuk veszélyeztetett érdekeit. A helyi és területi önkormányzatok a demokrácia frontvonalán szűkebb közösségeik önállóságát és létbiztonságát védelmezték. A pártok is tették amit a dolguknak véltek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem álló érvekkel hadakoztak a maguk részigazáért. S a családapák, családanyák? — mi mást tehettek volna — a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, előteremtették a gyerekeiknek a betevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre menő harcot. A társadalom ellen. A kormány mindeközben nehéz szívvel, s olykor az övön alul rámért csapásoktól megmegtántorodva védte a hite szerinti közérdeket. Ha nem is mindig ügyesen. De az egyik is, másik is úgy, ahogyan az a demokrácia nagykönyvében meg vagyon írva. Mert a mindenkori közérdek nem más, mint a részérdekek szakadatlanul változó egyensúlya. Mit várunk hát mi — a nagybetűs TÁRSADALOM — egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap hányadán állunk? Mert magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. E három, mely együtt a magyarság jövőjének záloga. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntudatos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék helyi vezető szerepüket. S mit várunk az Országgyűléstől? Jó törvényeket, végrehajtható törvényeket. Amelyek szolgálják a társadalmat. És megegyeznek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. Erre koccintsunk ma, s bízzunk a jövőben. Végül is ki máson múlik az, ha nem mirajtunk? S nézzünk egy pillanatra önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő, Isten adománya. Az új esztendőre kérjünk hát szeretetet Tőle. Mindannyian mindannyiunkért — zárta köszöntőjét Göncz Árpád köztársasági elnök. (MTI)