Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-14 / 2. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. január 14. Előfizetési díj : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft.. Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: :A hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij :­50 kr. Nyílttér petítsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és gazdati hetilap. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 2. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza.­­ Zalai vasutak. (Fb) A „Nemzet" december hó 30-iki számában Dr. Herczeg Mihály a bala­ton-zalai vasút esz­méjét pendíti meg. Szabadjon ez alkalomból ugy­e felszólalásra, valamint egyáltal­án Zala­megye vasúti közlekedési viszonyaira néhány észrevételt tennünk. Ha az ember Magyarország vasúti mappá­ját veszi kezébe, azonnal látnia kell, hogy alig van megye, mely vasút tekintetében oly mos­tohán lenne ellátva, mint Zala. Sem területéhez, sem népessége arányához, sem termékeihez, sem fekvéséhez képest nem áll viszonyban az a két darabka vasút, mely egyrészről Szent-Ivántól Kanizsáig 58 kilométernyire s másrészről Kani­zsától Csáktornyáig 34 kilométernyire a megye területén halad. Ha el is tekintünk attól, hogy a Kanizsa-Csáktornyai rész csak a megye szélét érinti, esik a megye 5121­­ kilométernyi terü­letére és 333237 lakosára összesen 92 kilomé­tern­yi vasút, míg p. o. Veszprémre 4166 ki­lométernyi területével és 201,431 lakosával 156 kilométernyi­, Fehér megyére 4156 6 klméter terü­let és 11­6,234 lakosra 251 klrm­r vasút esik. Ép igy vannak a fővárostól távol fekvő megyék is. Vasnak 6034 • klmtrnyi terület és 331,602 lélekszám mellett van 212 klmtr vasútja, vagyis nagyobb terület de kisebb lélekszám mellett 2­,1-szer annyi mint Zalának. Somogynak 6530 klmtr területe és 287,555 lakosa van. Szeli pe­­­dig 30­5 klmtr vasút, vagyis 3­­1-szer több, mint Zalát. Baranya birt 5133 klmtr terület és 285506 lélekszám mellett az új Kelenföld-Pécsi vasút megnyitása előtt (!) 190 klmtrnyi vasúttal, vagy­is kétszer annyival, mint Zala. Arad megye, melynek területe 6443 klmtr, lakosainak szá­ma pedig 322,106, bir 234 klmtrnyi vasúttal. Liptó megyének 2257 klmtrnyi terület és 81226 litekszám­ mellett van 91 klmtr vasútja. — így folytatni lehetne az összehasonlítást végig, a nélkü­l, hogy megyére lehetne akadni, mely ha­sonló terület és népesség mellett, hasonló mos­tohán lenne vasutakkal ellátva. Ily körülmények között, dacára annak, hogy a megye élén kitűnő emberek állanak, sem administrátiója, sem kereskedelme, sem föld­mívelése, sem ipara nem tud azon niveaura emelkedni, melyre e megyének népességénél, területi nagyságánál, fekvésénél és természeti kincseinél fogva emelkednie kellene. Hogy mi ennek az oka? könnyű megmon­dani. Egyrészről az indolencia, másrészről, h­ogy nagy államférfiai akkor, midőn vasutakról volt szó, túlzott önzetlenségükben azt hitték, hogy municipiumoknál is erény az önzetlenség, s azért nem mozogtak, midőn mozogniok kellett volna. Pedig alkalom volt reá. Budapest és Grácz kö­zött egyenesen Zalán át vezet a helyes irány. Akkor Zalának is lett volna vasútja, de a vá­lalat sem sirtené az irány és csatlakozás hibáit. De a­mi elmúlt az elmúlt. Most pedig már­annyira meg van terhelve az állam a vasúti épitkezés terheivel (melyeket pedig Zala is visel, ép ugy mint akármelyik más megye), hogy az államtól várni az elszigeteltségből való megvál­tást egy hamarjában nem lehet. Most már csak egy eszköze van Zalának: az önsegély; ezt kell megragadnia. Dr. Herczeg Mihálynak abban nagyon igaza van, hogy nem kell várni, míg a sült galamb a szánkba repül. A válalkozó csak oda megy, a­hol azt látja, hogy maguk, a közelről érde­keltek is felkarolnak valamely létesítése végett áldozni is készek, eszmét s annak oda pedig szívesen megy. De nincs igaza abban, ha azt mondja, hogy egy Veszprémből Kis-Kom­áromig terjedő szárny­vonal csodákat mivelne. Ezen vasútnak, elte­kintve minden egyéb nehézségtől, az a nagy hibája lenne, hogy egyik oldalán a Balaton tava által lenne határolva, honnét semmi tápot sem nyerhet, pedig régi tapasztalat, hogy oly vasút melynek nem mindkét oldalán van 1—2 mért­földnyi „Hinterlandja", — csak rendkívül ked­vező viszonyok között fizetheti ki magát. To­vábbi hibája lenne, hogy a déli és nyugati va­sutak közé ékelve két vasúti társulat kegyére volna utalva s ennélfogva nem fejthetne ki üd­vös működést, a minőt tőle várnak. Azonfelül csak bortermő vidékeket érne, pedig ez nagy hátrány, mert ha esetleg nincs jó bortermés s nem nyerhet kifejlődést a borkivitel, akkor a vasút is szünetelhetne. Vasút csak úgy fizeti ki magát, ha a ter­m­­l­mények különfélesége, különféle időben, mintegy folytonos ide-oda szállítást tesznek lehetővé. Ilyet pedig csak oly vidék nyújt, a­hol gabona, állat­tenyésztés, fa, kőszén, vas, gyümölcs, bor, ipar­cikkek nyújtják a folytonos szállitást még pedig nem csupán egy irányba, anyagot, hanem oda és vissza s nem az évnek csak egy bizo­nyos szakában, hanem folytonosan. Ilyen­nek tartjuk a Pápa-, Devecser-, Sír­meg-, Tapolcza-Keszthel­yi irányt egy részről és egy Regede-, Muraszombat-, Bel­lati­no, Als­ó-L­e­n­d­v­a-, L­e­t­e­n­y­e-K­a­n­i­z­s­a­i vonalat másrészről. Ez is, az is, nem csak bortermő vi­dékeket érintenének, hanem Zala megyének egyéb terményekben is gazdag völgyeit is. Az utóbbi különösen hivatva lenne Zalának nyers termé­nyeit oly vidékről kivinni rövid uton Stajer­országba, mely fekvésénél fogva sem a déli, sem a nyugati vasútnak szorosan vett forgalmi körébe nem esik, s viszont vasat és egyéb ipari cikkeket hozni onnét. Hivatva lenne különösen azon különben jóravaló és munkás nép körében, mely Regedétől Letenyéig a Mura bal partján elterülő völgyeket lakja, a magyarosodást és a magyar állameszméhez való szorosabb fű­ződést előmozditani. Ez azonban nem zárja ki Dr. Herceg Mihály tervének életrevalóságát egy bizonyos pontig s ez egy Veszprém-Füredi s­z­á­r­n­y­v­o­n­a­l le­n­n­e. De egyedü­l a borszállitási alapra, vagy a föld gyomrában létező, de még föl nem fedezett ásványi termé­kekre fektetni egy oly hosszú vonalat, mint a minő a Veszprém-, Füred-, Kővágó-Örs-Keszt­helyi vonal lenne, nézetünk szerint oly kudarc­hoz vezetne, mely hosszú időre elérné az élet­képesebb szárnyvonalak iránti vállalkozási ked­vet. Bár köszönettel tartozunk Dr. Hercegh Mi­ „Zalamegye" tárcája. Emléksorok N. V. ur emlékkönyvébe. Elmegyek, de lelkem itt marad még A sok kedves, nyájas arc között, Hová engem oly sok édes emlék, S annyi holdi­/ érzelem kötött. Minden percem, mely köztetek tűnt el Egy tündéri álom, kép vala , Melynek varázsszeiét szőtte - fonta .A szeretet békés angyala: Az az angyal, mely köztetek repked S barátságos szigetekbe' van.­­S mindnyájatok hőn szerető lelkét Átölelve tartja boldogan. Drága percek! Oh, hoogy eUünétek! . . . Mikor jöttök újra vissza még ? Lesz idő rá ! ! . . . '­agy talán örökre El röpített bennetek az ég?. Nem! tudom nem! sokszor visszajöttök. Emléketek lelkemben marad. Akár — merre ragadjon a végzet. Bárhol járjak a nagy ég alatt. Maroshalm­i Uyula. Mikor az ember házasodik — K­­ reolat — írta: Jenvay Géza. (Vége.) Mert hát például, magában véve az sem valami „nagy eset," ha az embert valakinek a nagy­mamája va­csorára invitálja, — ha azonban az ember „candidatus vőlegény" s ez a vacsorára invitáló nagymama pedig leendő menyasszonyának a nagymamája, akkor azután már egészen másként áll a dolog; mert az ilyen vacso­ra a nagymama sympathiájának legbiztosabb jele, való­ságos győzelem! Köztudomású dolog lévén, hogy a nagy­mamák, házassági kérdésekben mily nevezetes szere­pet játszanak a családi conferenciákon, ők a „pars sa­nior" és „pars major" egy személyben. S most egy ilyen befolyásos nagymama vacsorára invitál magához kell-e ennél több ! ? És még hozzá milyen szívesen lát! Csupa szívességből beléd tömne mindent, veled sze­retné megitatni minden borát, azt a finom aranyszínű nektárt, melynek minden cseppje vérré vállik az ember­ben s megnyitja még a legnémább ajkakat is! — S a nagymama egészen boldog, hogy jól érzed magadat _sze­rény" körében, fokról-fokra, percről-percre barátságosabb lesz hozzád, bizalmasan beszél menyasszonyodról s a „család" minden ügyéről bajáról; de a melyért azután cserébe ő is kifürkészi még a legtitkosabb gondolatodat is, szokásaidat, vágyaidat, úgy, hogy a vacsora végén már minden tudva van előtte, múltad, családi körülmé­nyeid, jövedelmed, adósságod, minden minden, mit csak egy gondos nagymamának tudni kell. Elmondtad neki ma­gad őszintén bizalmasan. De hát mért is titkolództál vol­na előtte , hisz ő is egész bizalmas volt hozzád, ugy te­kint már, mint ki a családhoz tartozol. 8 te tid boldog vagy örömödben, áldod a végzetet, mely egy ilyen jószivü­­ nagymamával ajándékozott meg. A biztos győzelem tudatától dagadozó szívvel sietsz azután a vacsora végeztével lakásodra s a nagy boldogság miatt kerüli szemedet az álom , mert most már több mint bizonyos, hogy tied lesz imádásod tárgya, hisz a nagy­mama mondta, a nagymama is úgy akarja. Igen ám! csakhogy arra nem számítottál, h­ogy a nagymamák nagyon hasonlítanak az időhöz, erről pedig régen megénekelte a poéta, hogy „változandó." Még ki sem ábrándulsz a tegnapi vacsora okozta boldogságból s már­is arra a keserű­ tudatra kell ébredned, hogy a nagymamát egészen kicserélték és hogy az a nagy­mama, a ki még csak tegnap oly szeretetre méltó volt irányodban, másnap, hogy leendő, vagy legalább leendő­nek remélt apósod házánál találkozol vele, alig méltat néhány szóra s csak úgy félválról beszél veled. Hát még a C'enci tante! ? ez a kedves családtag, a mama testvérje. No, ő meg egész tulságig viszi ma! Kicsinylőleg mér végig apró szürke szemeivel s egy gúnyos mosoly ül folyton fonnyadt ajkain. Tudod, hogy sohasem álltál kegyeiben, hogy nem tartott elég műveltnek; mert kézcsókjaiddal nem igen háborgattad, tudod, hogy mindig ellene volt a „viszony­nak; " de fel sem vetted az egészet, hisz az agg-szüzek rendszerint halálos ellenségei a házasságnak már t. i. m­ások házasságán­a­k ! Hozzá voltál szokva már ahhoz is, hogy valahány­szor látogatást tettél náluk, a Cenci­tante mindig a leg­fanyarabb arckifejezésekkel adta tudtodra e feletti nem tetszését, hanem azért ez a mai különösen savanyu arc, az az örökös gúnymosoly, no ez már mégis több a sok­nál, azután meg az a tegnap még oly kedves és bizal­mas nagymama hidegsége is egészen megfoghatlan előtted. Hanem hát az efféle rebus szokás szerint nem ma­rad soká megfejtés nélkül. Egyik nap ugyanis a mama, négyszem között, bi­zalmasan, de egész határozottan, érzésedre adja, hogy ő a házassághoz nem adhatja beleegyezését; mert, amint „biztos kútfőkből" értésére esett, igen indulatos ember vagy, pedig az ő kedves leánya nagyon hozzá van szokva a finom és gyengéd bánásmódhoz. Azután még adósságaid is vannak s még jövedelmed sem olyan, h­ogy abból valami fényesen eltarthatnál egy családot, az ő Iluskája pedig jó

Next