Zalamegye, 1889. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-30 / 26. szám
VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. junius 30. ZALAMEGYE ii n IfMr iri, mi es 1 Ml 21>. szám. i ji A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kniilnak vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tanév végén. Egyetlen tanév végén sem lehet, nem is szabad elzárkóznia a közérdek őréül hivatott, sajtónak ama jelenségek, tapasztalatok elől, mik :i közoktatás terén ilyenkor rendesen előtérbe nyomulnak. Kutatni szokás ilyenkor az elért, vagy mutatkozó eredményt. A gazda mindenütt komoly képpel vizsgálja, kutatja a méhek munkáját. Ha egyikmásik kas munkájának nagyobb, dúsabb eredményét látja, kiderül arca. Így történik most az iskolákban is. Iskolafentartók, szülők, megbízottak komoly képpel ültek le az iskola szentelt falai között, a padok elé. Gazdák : a méhesben. Folyt a vizsgálat. Dőlt a fenakadás nélkül folyó felelet. Mily pompás eredmény : Mennyi tudás ! Csak úgy duzzad a sok fiatal agy az ismeretektől ! Mennyi méz ! Mennyi munka! Hogy duzzadnak a kasok a méhszorgalom eredményétől ! Hanem a szakértő gazda nem szokott megelégedni azzal, amit lát, hanem meg is szokta emelni a kaptárt. Mert hát a mézgyüjtésnél nem az a fődolog : dolgoztak-e eleget a kis méhek, hanem hogy miképen dolgoztak ? Nem annak örül a gazda, ha sokat gyűjtöttek, sokat dolgoztak , hanem ha okosan, jól dolgoztak. Mit ér a sok, ha az értéke kevés ! Inkább legyen kevesebb, de értékesebb. E hasonlat kikerekítésével elértünk az iskolai oktatás kérdésében amaz elvitathatlanul első tényezőhöz, hogy a közoktatás eredményét sohasem szabad a mutatkozó eredményből közvetlenül megítélni. Nemcsak azt kell vizsgálni : mennyit dolgoztak a tanulók , hanem hogy miként dolgoztak ? Vagyis behatóan, mélyen kell vizsgálni a közoktatás szellemét is. A közoktatás szellemére mindenkor erős tényezők szoktak befolyással lenni , amik hogy úgy mondjuk : megteremtői annak. Legerősebb befolyással van arra tagadhatatlanul az uralkodó korszellem. Ez irányítja azután a kisebb tényezőket: a pagagógia kívánalmait, a nemzet, a társadalom s a szülők várakozását. Föltétlenül állítható tehát, hogy aminő az uralkodó korszellem, olyan a közoktatás szelleme is. Ha az jó, egészséges, jó, egészséges a közoktatás szelleme is. A most uralkodó korszellem — talán mondanunk sem kell — a rideg materialismus kora. Nem ért nagyon még ez az irány tetőpontot, de már a félutat megtette. Ma mindenütt lázas küzdelmet látunk az anyagi dolgok elérése, kivívása után való törekvésben. A magasabb ideál el van feledve, vagy meg van vetve. Senki sem gyönyörködik Tempe völgyében, hanem Luculus asztalában. A szellemi élvezetek, mik a léleknek zománcot adnak, megőrzik költői szeplőtelenségében, — nem kellenek. Húsos fazék, jólét, pénz, bor, szerelem, de mámorító! Ezek az uralkodó korszellem gyermekei. Hogy ezeket megszereznie módjában legyen, azért küzd ma mindenki, kisebb, nagyobb mértékben. Rohamosan gazdagodni, hogy kézben legyenek az eszközök; ez ma a tettek, a törekvések rugója. A fiatal embert, midőn pályaválasztásra kerül a dolog, nem az vezérli, hogy minő pályára érez hivatást, hanem hogy hol, melyiken lesz kényelmesebb élete, jobbléte? melyiken lehet vagyont szerezni, gazdagodni V O Jf Ioo És ehhez azután bőségesen járulnak maguk az uralkodó korszellem befolyása alatt álló szülők, sőt hogy úgy mondjuk: ők öntik ezt a szellemet a fiatal pályaválasztókba. Ha egyik, másik fiatal pályaválasztó valamely pálya iránt, mely talán sokkal több verejtéket, mint vagyont ígér, különös hivatást érez: kik azok, kik minden befolyásukat érvényesítik, hogy elriasszák attól ? A szülők. Így telnek meg azután egyes pályák az özönlött, de rendesen hasznavehetetlen hívatlanokkal. Mikor azután a pályatévesztett fiatal ember élhetetlenül áll pályáján, akkor azt mondják: rosz az iskolai szellem, rossz a közoktatás szelleme, mert nem bír helyes irányt adni a fiatal embereknek. Annyi tény ugyan, hogy a közoktatás szelleme is erősen hajol a reális irány felé. De hisz ez igen természetes. Föllebb mondtuk, hogy az uralkodó korszellem föltétlen befolyása alatt áll a közoktatás, mert ama tényezők, miknek közvetlen befolyása alatt áll, a szerint mérlegelik annak eredményét. Hanem azután ezért a szellemért kizárólag a padagógusokat, a tanítással foglalkozókat tenni felelőssé , igazságtalan dolog volna. A tanítással foglalkozó egyéneknek bárminő ideális törekvésök lehet; lehetnek nagy ideálisták, — ha azok a kivánalmak, mik az oktatás eredményével szemben fenállanak, a kor uralkodó szelleméből folyólag a materiális irány felé gravitálnak, — az oktatás szellemével az erősebb tényezők irányában állást nem foglalhatnak. Hanem igenis, ha közoktatásunk szellemét meg akarjuk szabadítani a materiálismus, az uralkodó korszellem jármától — akkor ez iránt nem kell föltétlenül mindent az iskolától várni, hanem állást kell foglalniok az uralkodó korszellemmel szemben ama tényezőknek, kik az iskolai oktatást és nevelést irányítani hivatják. Sokan azért is jajgatnak, hogy a fiatal tanulóság túl van halmozva teendőkkel, nem bírja a tananyagot megemészteni. Nem áll! Meg tudná emészteni, ha más szellem vezérelné. De a mai fiatalság nem tanul „Zalamegye" tárcája. Az elzüllött. írta: Horváth Gyula. A férfiak valódi mintaképe volt Andaházy Bálint honvéd-huszár százados. Ha csinos egyenruhájában bogárszínü lován végig vágtatott S. utcáin, bomlott utána az asszony népség. Még alig volt 26 éves, s máris alapos készültsége, irigylendő modora, jószívüsége három aranycsillagot hozott a gallérjára. Vívásban, táncban, udvarlásban ritkítá párját. Ha elemében volt, addig élcelődött, míg kitört a párbaj, éjeket áttáncolt, s szive horgára tűzött a fejlődő .bimbótól kezdve minden asszonyfélét, anélkül, hogy legkisebb hajlamot érzett volna a házas élet iránt. — Agglegény maradok, szokta volt mondani, mert az asszony kárt okoz a rántott levestől a báli kontókig. Majd ha ezredes leszek . . . Egy este a kávéházban olvasgatva, szemembe tünt a következő hymen hir : „Andaházy Bálint honvéd huszár százados S. ből eljegyezte magának Vasmegye szépségét: Bájlaki Elvira kisasszonyt stb." Ejnye no s nagyot néztem. Tehát mégis megakadt a szem a szemen. Mondani sem kell, hogy Elvira kisasszonynak testi és lelki báj-gazdagságán kívül óriási örökségre volt kilátása. Alig pár perc után kardcsörtetést hallottam, mely tisztek érkezését jelzé, s a belépők egyikében rögtön felismertem az elegáns fiatal tisztet, s amint észrevett, ajakán megjelent az a minden boldogságról beszélő mosoly, melyet egy ideális gyönyör varázsol. — Szívemből gratulálok százados úr! — Köszönöm édes barátom. Köszönöm! Hiába, mégis jobb lesz megnősülni. — Vas megye szíve vérzik az elveszett virág után. Nem vesz az el kedvesem, csak földi rendeltetését tölti be. Néhány percnyi beszélgetés után a kávéházat elhagyva, hazafelé tértem, mert másnap tanulmányaim folytatása végett utaznom kellett. Lázas léptekkel mértem az út hosszát, azt kérdem önmagamtól: Istenem lehet-e a sorsnak olyan vad eszköze, mely képes volna szétdarabolni egy ilyen gyémántboldogságot? Semmi sem lehetetlen ezen a világon . . . A fővárosban ezeréves találjuk azokat az elzüllött existenciákat, akik a társadalom ragyogó csillagai voltak, s bús végzetök a proletárság iszapjával kente be nevöket. Elfeledve, a rongyokban senkitől fel nem ismerve, tengetik nyomorult éltüket, s átkozzák az első sugárt, melynek melege előleg nem hatott; az ápolókat, kik letépve szemükről az álom leplét, gonddal virrasztanak egy leendő nyomorult bölcsője fölött. Ezt tudom én is, tudja sok más ezer, de még sem kívánom még egyszer átélni azt a lelki kint, mit akkor éreztem, midőn alig pár héttel elutazásom után arról tudósítottak, mikép Andaházy Bálint honvéd huszár százados fegyelmi vétség miatt megfosztatott csillagaitól ... Elitéltetett, s a kocka üres helyre fordul. Ereimben megfagyott a vér e váratlan hirre, mely izgatottságot szült midenütt és soha nem akartam másnak tekinteni, mint őrült víziónak, de a valóság megtanított hinni. Hogy tovább mi történt vele, elmondom. Ő is, mint sok más, e csapás után a fővárosba jött szerencsét próbálni. Eleinte csak jól ment a dolog, de utóbb a zálogházba vándorolt az óra, lánc, gyürü, később a fehérnemű is. Lelkét, boldogságát úgy is elveszíté, vesszen hát minden! Amíg a pénzből tartott, állta a tivornya, az ételezés. A virradat óráiban hiangtalanul osont hazafelé, alig bírva vonszolni fáradt tagjait. A pohár tele lett. Sem állást, sem lakást nem kapva, napokig koplalva, az Isten ege alatt álmodó szörnyű álmait a társadalom egykori kedvence. De a sors mégsem volt hozzá kegyetlen. Hosszú küzdés után elvezeté egy szegény szabómesterhez, aki szobája egyik zugát adta ki, de mivel fizetni nem tudott, lehúzta szép posztó ruháját. Ekkor lett külsőleg is proletár. A régi zsíros, bőrellenzős sapkában, gombnélküli kabátban és rongyos térdű nadrágban senki sem ismerte volna fel az egykori hódító századost. És mégis . . . — Napok óta nem ettem. Eben nem veszhetek el. E mocskos rongyok megvédenek a felfedezéstől. Rajta hát! E gondolatokkal lépett be a népkonyha ajtaján, s ételért könyörgött. Én is mint szegény tanuló, e konyhán étkeztem, de mivel az ily népségek napos vendégek ott, fel sem tünt előttem a könyörgő koldus. — Van-e pénze, kérdé a szakácsné. — Nincs egy árva fillérem. — Akkor takarodjék, mert ha szemtelen lesz, rendőrt hivatok, pattogott a tűztől piros menyecske. E zajra egy ideális szépségű fiatal hölgy jött elő, s jó szive megindult a szerencsétlenen. — Adjon csak neki, majd én megfizetek. E hangra felnézett Andaházy Bálint; megrázkódott, őrületes sikoly után csak ennyit dadogott: — Oh szív, miért nem repedsz meg ! Ez volt végzetem utolsó tőrjedése . . . Légy te továbbra is a nyomorultak angyala, ki egykor az enyim valál . . . Isten meghallgatá, mert szive megrepedt. A gyönyörű leány egy pillanatig mozdulatlanul állt és sápadtan nézett a nyomorultra. A keserves zokogás megfejté a rejtélyt. A jószívű nő Bájlaki Elvira volt. Menyasszonyától kért tehát az életben utolszor alamizsnát Andaházy Bálint, az útszéli koldus. Mai számunkhoz negyediv melléklet van csatolva.