Zászlónk, 1924. szeptember - 1925. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1924-09-15 / 1. szám
4 ZÁSZLÓNK 1924 szeptember 15 A 7. pontnál nem volt fontos az eredmény, hiszen a canoe-versenyben túlzott óhaj lett volna győznünk a nagy tengeri nemzetekkel szemben. Mégis második helyre kerültünk. (Első lett Amerika.) A canoe! Ez a törékenyigazán törékeny, mert el is törött s vászna behasadt. Úgy varrta össze Sztrilich Pál) vászoncsónak volt számunkra a versenyhét szenzációja. Törött csónakkal és egy kölcsönkért, felemás evezővel indultunk neki a küzdelemnek. A startnál tudódott ki, hogy a bajnokságért csak két nemzet mer indulni: Amerika és mi. Kiesett a sok tengeri nép, ez meglepetés volt. Úgy látszik, a mi fiainkban még forr ősapáink vére, akik egyik nyugati kalandozásuk alkalmával lóháton ostromolták meg Velencét. Péter dogé fölvonultatta ellenük Velence hajóhadát! A fontos c°ak az volt, hogy a kanoé-versenyben végigbírják a 32 órás küzdelmet. Bírták. Az örsi akadályverseny feltételeiről semmit sem lehetett előre megtudni. Mi nagy, erős fiúkat küldtünk, ezek aztán az egyik akadálynál (két footballkapura keresztbefektetett deszka volt az) elvéreztek. (Nyolcadik hely). Most már jobban menne . . . A 24 órás örsi cserkészút (bike) gyönyörűen sikerült. Kár, hogy a magyarul írt szép jelentéseket nem értették meg eléggé a versenybírák. De cserkészeink a legszebb rajzokat készítették (20 drb) és ötödik helyen végeztek. Szerdán, az esti nagy tábortűznél, 25.000 ember előtt versenyeztünk tábortáni szórakozásból. Mi éneket, vonatozást, hegedűszólót, cirkuszt és zenekari koncertszámot adtunk. (Holtversenyben első hely.) Péntekre már a legnehezebb számokon túl voltunk. Délelőtt a sok izzadás után fürdeni mehettünk és nagy volt a jókedv. Táborunkat napról-napra körülállta a közönség , az egyes érdekesebb jeleneteket (palacsintasütés, hajnyírás) ugyancsak fotografálták . Mindenki egészséges volt, nem féltünk a végtől. Pénteken délután volt az úszás. Szprinterünk úgy otthagyta társait, hogy már rég öltözött, mikor azok még kapaszkodtak ki a vízből. A búvár és életmentő is kitett magáért. (2. hely) Még az 1. és a 11. szám volt hátra. Ezt csak a tábor végén bírálják. Pénteken este érkezett meg Baden-Powell, a világ főcserkésze olyan esőt hozott, hogy több mint ezer cserkész (főképen angolok) elmenekült a táborból. A két magyar tábor azonban állt! S mikor szombaton ébresztőkor (7 óra) a pontozóbíró jött, tetszett neki, hogy mi nem is beszéltünk bajról — az árkok kiáltották a vízpróbát. Meghívtam ebédre és ő a pörkölt és palacsinta után desszertnek felállott és ezt mondta : — Üdvözlöm a magyar versenycsapatot, melynek legszebb tábora volt és a 11. számban első lett! Rövid volt a szónoklat, de Istenem, milyen hatású ! A főcserkész úr is ott evett már velünk, de olyan huj, huj, hajrát még nem hallott, mint akkor. — Másnap hallottuk aztán, hogy az 1. számban 16 ponttal, minimális arányban 6. helyen végeztünk, de a bajnokságban harmadik helyünk van. Augusztus 17-ikén, vasárnapon két parádé volt. I. Keresztély dán király fogadta az összes cserkészeket zuhogó esőben. De a díszmenetnél már nem esett és ami sok dicsőséget szerzett zddekarunk (23 Lóczy és 7 Regnum-beli cserkész) olyan Rákóczi-indulót fújt, hogy jól „vághattuk“ a lépést. Délután díjkiosztás, újabb záporok. De álltuk és négy szép díjat hoztunk. Az is igaz, hogy egy perccel előbb tudtuk meg, hogy egyáltalán díjat is osztanak, mi csak eredmény kihirdetést vártunk. Két epizód zárja le a versenyhetet. Amikor a díjkiosztásról jövet az amerikai tábor előtt elmentünk, persze énekelve, azok sorakoztak és háromszoros „hurrah" és háromszoros „Hungary“ kiáltással üdvözöltek. Mi persze nem maradtunk adósok. S amikor dr. Khuen-Héderváry főcserkészünk vezetésével a táborba visszaérkeztünk, a csapattal szemben a kísérőcsapat sorakozott és boldog könnyek csillogtak a szemekben, mikor a főcserkész úr azt vezényelte: — Most énekeljük el a himnuszt! Dr. Hermann Győző, a magyar versenycsapat parancsnoka. Márton Lajos, a Zászlónk művésze a helyszínen lerajzolta Baden Powellt, az angol típusú cserkészet megalapítóját, a világ főcserkészét. A magyar versenycsapat boldogan hozta haza a díjakat CSEJTEY LAJCSI ESETE. A nagy, vörösképű tanár kémlelve nézett végig az osztályon. Negyven várakozó szemű fiú figyelt feléje. A tanár még a pápaszemét is megigazította lapos orrán. Kutató tekinte egyszerre megakadt a második pad szélén. Kerekfejű, barnaszemű fiúcska szorongott a helyén s most még inkább kipirult az arca, amint a pápaszemes csillogást magán érezte. A tanár szemszögletében pedig sajátságos, gúnyoros fény villódzott. Kinyújtotta kezét és rábökött a kerekfejű gyerekre. — Csejtey, te fogod szavalni a záróünnepélyen a Massaryk költeményt. A kis Csejtey gyerek, mint a gummilabda, felugrott s akadozva, készségesen felelte: