Zászlónk, 1931. szeptember - 1932. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931-09-15 / 1. szám

1931 szeptember 15. ZÁSZLÓNK MAGYAR SZIVÁRVÁNY AZ ÉGEN. A magyar nemzet két büszkesége, a „levegő huszárjai”: Endresz György és Magyar Sándor Amerikából hazarepültek s kettős rekordot teremtettek a tengerjáró aviatikában. A harmadik rekordot a magyar történe­lemben állították föl, — a magyar célok harc­mezején. Az óriási szivárványhíd nemcsak az en­­gesztelődést hirdeti, a világháborút követő gyűlölet­felhők oszlását, — jelenti elsősor­ban az amerikai magyarság s az ó-hazai magyarság termékeny egységét. A roppant szivárványhíd egyik pillére Csonkaország szí­vére támaszkodik, másik pillérét az Ameriká­ban élő magyarok nagy szíve tartja. Amerika magyarjai röpítették át az óceá­non a magyar igazság süvítő rakétáját, hogy az egész világ kénytelen legyen látni és hal­lani a magyar faj erejét s élniakarását. A Justice for Hungary-t nem tagadhatja le semmiféle ravasz politika s ellenséges pro­paganda. A magyar nagyság, a magyar aka­raterő, a magyar célratörés és célbatalálás most letagadhatatlan tényekben nyilatkozott meg. A tényekkel nem lehet vitatkozni. A Zászlónk kanadai munkatársa, Bácskai Payerle Béla leírta számotokra a Justice for Hungary bravúrjának amerikai előzményeit. Payerle Béla, mint a Kanadai Magyar Újság szerkesztője, maga is részt vett a magyar hőstett előkészítésében. A repülőpostával küldött cikk:­­— a modern kor hőskölteményének az első éneke itt következik: MEGVALÓSULT EGY KANADAI MAGYAR ÁLOM. (Adatok a diadalmas magyar óceánrepülés küzdelmes bölcsőkorából a „Zászlónk“ kanadai munkatársának megvilágításában.) Kanada keleti partjairól tiszta időben kivehető New­foundland sziget, melynek Európa felé néző egyik halászfalujából július 15-én délben lázas készülődés után nekivágott a végtelen Atlanti-óceánnak egy re­pülőgép. Immár az ötvenegyedik légi közlekedési alkotmány, amely kihívta a végzetet és megkísérelte a lehetetlent. A benfentesek ekkor már szívszorongva várták a híreket a gép sorsáról ott messze, a Kárpátok koszo­­rúzta vérző magyar földön és itt az északamerikai kontinensen egyaránt. De talán­ legnagyobb lelkesedéssel leste a fejlemé­nyeket egy aránylag kisszámú, vékonypénzű magyar csoport, melynek Kanadában jelölt ki új otthont a sors keze. Ugyanis a kanadai magyarok szívéből pattant ki az a szikra, mely — hacsak egyetlen napra is — tűz­­betűkkel írta az égboltozatra ezt a három szót: „Jus­tice for Hungary!” — „Igazságot Magyarország­nak!” És mire az egyfedelű gépmadár hajtóanyaggal szinte roskadásig megterhelten kiért a nyílt tenger tajtékzó habjai fölé, egy táviratot kézbesítettek a Kanada kellős közepén el­terülő Winnipegen megjelenő magyar heti­lap szerkesztőségének, mégpedig ezen szö­veggel: Indulásunk elvett szeretettel koeszcent­­jnek Kanada magyarságot stop Koeszoen­­jnek a támogatást amit jelenlegi nehez viszonyok dacara az uegyert áldozták stop Koeszoentjnek a Kanadai Magyar Új­ságot lelkes magyar munkásságáért. Endresz és Magyar. A fenti távirat annak a sokszáz magyar­nak szólt, akik véres verejtékkel szerzett né­hány dollárjukból mégis félretettek egyet­­kettőt a magyar irredenta gondolat céljára és azt a „Justice for Hungary” levelezőlap­jaira beváltva, megalapozták a kezdeménye­zés sikerét. Volt ebben valami abból az úgy­nevezett „lokálpatriotizmus”-ból is, mert hi­szen Kanadában született meg az óceánrepülés terve és itt, ahol a távolságokhoz hozzá kell szoknia még a kis falujából azelőtt ki sem mozdult magyarnak is, egy-két ezer mérföld még nem akadálya annak, hogy megértsük egymást és egy célért tudjon dobogni a szívünk. Történt pedig az Urnák 1929-ik esztendejében, hogy egy verőfényes őszi napon kopott nyugatkanadai ván­dor érkezett Ontario egyik határvárosába, a kedves kis Windsorba. Windsor ott húzódik meg a Detroit folyó partján éktelenkedő hatalmas amerikai felhőkar­colók árnyékában. Régi ismerőseihez, mi több, földijeihez kopogtatott be a vándor, akit Wilczek Sándornak hívtak. Foglal­kozására nézve nyugalmazott huszárfőhadnagy, pi­lóta, hajózási ügynökségi tisztviselő és — last, but not least — farmmunkás, azaz mezőgazdasági béres volt, aki rövid néhány esztendős ittartózkodása alatt kipróbálta már a kanadai „érvényesülési” lehetőségek minden csinját-binját. A sors valahogy úgy hozta magával, hogy miután G A RIÁN - A­M­ER­ICÁN - ^nQcean Flight Jw l&Jfej WEST JEFFERSON AVE. DETROIT, MICH. ORWAl I unKaoiaIv.imt*i<an Qe&m it emilrasizes the injustirl . Huriairy 0**«" ADDI (Cím) áceJ^rejjtjt Z $meriki Ezt a levelezőlapot a Justice for Hungary­­ hozta magával a Zászlónk szá­mára az óceánon át. ’’IGA­ZSÁ­GOT M­YARORSZ Endresz György és Magyar Sándor ezt az üzenetet hozták a Zászlónknak. 3

Next