Magyar Muzsikaszó, 1935 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
MAGYAR MUZSIKASZÓ Negyedik évfolyamunk első számának hét népszerű kottája: 1. Te vagy a legény, tyukodj pajtás... örökbecsű kuruc dal. 2. Schubert: Ave Maria, a klasszikus zeneköltészet remeke. 3. Erőss Btéla: Öregszem. . . c. chansonja Szávay Zoltánnal együtt irt szövegével. A chanson kiváló méterének ez a dala is értéket jelent muzsikában, irodalmat szövegben. 4. Vas Henrik: A boldogságért drágán megfizettem. . . dal és slovy-fox, divatos táncmuzsika, édes-bús szöveggel. 5. Ányos Laci: Van úgy mikor. . . című hallgató dal egy újabb gyöngyszeme a híres nótaköltő műveinek, Tabi Sándor verseivel. 6. Kádas György: N em igaz, hogy szerettelek. . . .C hallgató nótája, kis hús történet, nótában elbeszélve. 7. Seress Rezső: Kivár,esi az ember. . . élettel teli nóta egy derűs szív nótázó kedvével. * * * Új csárdás. Nagy visszhangja támadt a szerzők és a nagyközönség körében az új magyar táncot tárgyaló cikkünknek. A közönség örömmel üdvözli az ötletet és várja a készülő új táncot. Ezzel kapcsolatban Grosz Alfréd, lapunk főmunkatársa mutatta be egy néhány év előtt szerzett muzsikáját, melyet szöveggel együtt gramofon lemére is felvettek, s amely zeneileg részben megoldotta másnkkor ezt az elgondolást. Az új tánc gondolata is már sikeresnek látszik és hamarosan kivitelre kerül. Dr. Kárpát Zoltán új nótáskönyve most jelent meg és a szerző legújabb értékes magyar dalait tartalmazza. Az ízléses, tetszetős füzet kiadóhivatalunk útján is megrendelhető. Kenesó Kovács Antal nótáskönyve jelent meg a Magyar Muzsikaszó kiadásában. Az új szerző 15 nótájában sok újat találunk versekben és dallamokban.. A formában és kivitelben ízléses füzet 2.a pengős bolti árából előfizetőink 25% engeményt kapnak megrendelés esetén. A korai lapzárta miatt még jelezni nem tudjuk fejét és vissza se nézve betette maga után az ajtót. A sötétnézésű óriás nyers kacajjal kiáltott utána: — Na te szent ember, csak eredj. . . Ne félj, majd elintézem én egyedül is ezt a kis ügyet! Eredj, csak aztán el ne felejtsd meggyujtani a karácsonyfa gyertyáidat. .. — Kinyitotta az ajtót és még utána is kiáltott a távozónak: — Mert ma karácsony van, ha nem tudnád. . A kisfiú felkapta a fejét erre a szóra: karácsony... A szép, nagy csomagokra gondolt, amiket hoztak neki, de nem volt még szabad felbontani. . . Azt mondották, majd karácsony este. Eszébe jutott a karácsonyesti ének, amire a kisasszonya megtanította. . . A bandita újra elővette a revolverét és alaposan megvizsgálta. Akkor cigarettát sodort magának és miközben rágyújtott, félszemmel Johnny felé pislantott. — Még elszívom előbb ezt a cigarettát, — mormolta maga elé. Kemény arcán nyoma sem volt az izgalomnak. Mint akinek csupán egy legyet kellene elpusztítania, olyan nyugodtan, olyan közönyösen viselkedett. Nem hatotta meg az ártatlan gyermekarc, a könnyes két szeme. Egykedvűen fújta a füstöt. Pár perc, elég a cigaretta és őneki le kell puffantani a fiút. No hiszen, ez is egy feladat. .. ? Elfordult a gyerektől, hátradőlt a székén és fölrakta a lábait az asztalra. Akkor hirtelen egy édes, csilingelő hangocska tört bele a fojtott némaságba. A kisfiú énekelni kezdett.. . A bandita hátrakapta a fejét. — Mi ütött beléd, te. . . "?! A gyerek ártatlan-kék szemeivel visszanézett: — De hiszen éppen a bácsi mondotta, hogy karácsony van. . . És a Miss megtanított engem a karácsonyi énekre. . . Ezt muszáj ám, ezt a dalt. . . Tessék csak figyelni rá milyen szép. . . És belekezdett újra magas hangján, közbe-közbe szipogva énekelni kezdte a dalt, ő a karácsonyesti dalt: —■ Csendes éj, szent ez az éj. . . Az ember fölkelt, odament Johnnyhoz. El akarta hallgattatni, a torkába akarta fojtani az éneket. . Elhajította a cigarettacsutkát. Hiszen már le is járt az ideje a gyerek életének. Kezébe fogta a fegyvert. A gyerek egyre dalolt. És átszellemülten, mélységes gyermeki áhítattal függesztette csodára lárt szemeit valami láthatatlan, gyönyörűséges elképzelt karácsonyfa felé. . . Milyen nehéz ez a fegyver. . . A bandita letette az asztalra. Mintha ennek az egyszerű, együgyű kis melódiának a dallama utat tört volna az ő megkérgesedett száz bűnnel páncélozott szívéhez. . . Különös érzések fogták el. Mintha valami hatalmas erő állott volna szembe vele, mindennél hatalmasabb. . . Erősebb és hatalmasabb még a Vezérnél is. . . ! A nagy ember tántorgott, mint a részeg. . . Vérbeborult, révült szemei most visszakápráztak nagy, ködös távolokba. . Régi nők suhantak vissza a gyermeki dal szárnyain, régi boldog fiatal évek. Egy anyakéznek a melege érzett, egy csók, egy simogatás, egy régi-régi ima, egy. . . Pár percig mélységes csend volt, a kisgyermek üde hangja is elhalt. A bandita maga elé meredt. Ki tudná, milyen gondolatok suhantak át ennek az elvadult, bűnös embernek az agyán. Akkor odament a gyerekhez és rekedt, de szelíd hangon mondta.— Ne félj Johnny. . . És Johnny már nem félt. . . Ösztönösen észrevette azt a nagy változást, ami pár perc alatt végbement ennek az embernek a lelkében. — Ne félj, Johnny. . . — ölébe vette a fiúcskát és kilépett vele az ajtón. Hatalmas karjaiban úgy vitte, akár a pelyhet. — Hazaviszem, karácsonyra. . . Tudta, hogy most magára zúdította a hatalmas bandavezér haragját. Tudta, hogy az elégedetleneknek és az árulóknak kijáró golyó nem sokáig fog késni. De mégis, tétovázás nélkül haladt a gyermekkel a karján, és ahogy ment, ahogy vitte lefelé a lépcsőn, olyan könynyűnek érezte a szívét. . . Az arcáról elsimultak a konok ráncok és valami szelíd, mélabús mosoly verődött a szája szögletére. Johnny megszólalt: — Szabad még énekelni, bácsi. . . ? — Szabad fiam, de csak halkan. . . És Johnny újra rákezdte a dalt: „Csendes éj, szent ez az éj. . .“ Karácsony e este volt. 3