Szórakoztatózenészek, 1966 (1. évfolyam, 2. szám)
1966 / 2. szám
A falusi szórakoztatózene problémái a szövetkezeti vendéglátásban Leszék Pál, a Szövetkezeti Vendéglátó Központ igazgatója, kérdéseinkre az alábbiakban foglalta össze a szórakoztatózenével kapcsolatos tapasztalatait, gondjait, javaslatait és terveit. A falusi emberek szórakoztatására irányuló tevékenységre csak az utolsó 8—10 évben fordíthattunk nagyobb gondot, előzőleg erre nem volt lehetőségünk. Jelenleg 6576 szövetkezeti üzlet közül mintegy 1200-ban van zeneszolgáltatás is. Ez a szám — gondolom — nem igényel külön kommentárt. Szükség van erre, mert a falusi lakosság szórakozási igénye mind nagyobb mértékben jelentkezik, ez pedig nehéz feladat elé állítja földművesszövetkezeteinket, s a terület zenei gazdáját az OSZK-t is. A falusi lakosság életmódja mindinkább megközelíti a városiét, ennek megfelelően szórakozási igénye is a városhoz igazodik. Ez pedig megkívánja a zeneszolgáltatás színvonalának emelését is. Ennek azonban csak fokozatosan tudunk eleget tenni, hiszen az életkortól függően többrétű a lakosság igénye is, aminek kielégítése egy-egy községen belül is problémát okoz. Az idősebbek a népizenekarok, magyarnóta-énekesek műsorait szeretik, a fiatalok a tánczenekarok, táncdal-énekesek iránt érdeklődnek. A fiataloknak nehezebben tudunk a kedvére lenni, mert vidéken kevés a tánczenekar, a népizenekarok zenei fejlődésében pedig nincs számottevő előrehaladás. Figyelembe véve az OSZK javaslatait és támogatását, ezirányú megbeszélésünk alapján, elősegítjük a megyei stúdió-továbbképzést, amelyet a zenészek szakmai színvonalának emelésében rendkívül fontosnak tartunk. E munka részletes terveit az OSZK-val együttesen dolgozzuk ki. Örülünk annak a javaslatnak is, hogy az OSZK szakinstruktorai időközönként felkeresnék a szövetkezeti zenekarokat tanítás, ellenőrzés céljából. Ez is elősegíti majd a jobb, színvonalasabb zeneszolgáltatást. A tánczenekarok számát emelni, és a sok helyen alkalmazott gépzenét kiszorítani, legfeljebb úgy lehtne, hogy a népzenészeket átképezzük tánczenésszé is. Azokban az üzleteinkben pedig, ahol jelenleg népizenekarok dolgoznak, de igény van a tánczenére is —, egy kis átalakítással — kombinált zenekarokat szeretnénk foglalkoztatni Ennek a problémának mielőbbi megoldása, egyik legégetőbb feladatunk, amellyel mindenképpen szembe kell nézni. Az átképzés elsősorban, és személy szerint a zenész érdeke, másodsorban az OSZK feladata. Természetesen mi is segíteni kívánunk ebben azáltal, hogy a kulturális és propaganda keretünkből, bizonyos összeget áldozzunk erre a célra, amely a jövőben nyilván meghozná a maga gyümölcsét. Segíteni kívánunk a hangszervásárlás problémájának megoldásában is. Zenészeink saját erejükből esetleg nem képesek új hangszert beszerezni, kívánatos tehát, hogy a Zeneművész Szakszervezet és az OSZK segítsen a kedvezményes hangszervásárlásban. Kilátásba helyeztem az fmsz-ek segítségét is —, amire már volt példa — a vételár esetleges előlegezésével, amelyet részletekben téríthetnének vissza a zenészek. Sokat foglalkozunk a betérő zenészek problémájával is. Különösen elterjedt a zenészbetérés azokban az úgynevezett „C” kategóriás üzleteinkben, ahol 1965. január 1-vel belkereskedelmi minisztériumi rendelet megszüntette a 15%-os zenés felár felszámításának lehetőségét, mivel az ilyen üzleteinkben, az fmsz-ek nagyrészt megszüntették az állandó zenekarok foglalkoztatását. Központunk kezdeményezésére 1966 februári hatállyal, a Belkereskedelmi Minisztérium a fenti rendelkezés megváltoztatásával, a szóban levő „C” kategóriás kisvendéglőkben (ülő fogyasztás esetén) személyenként 2,5 forint zenedíj felszámolását engedélyezte. Ez ismét arra ösztönzi a fmsz-eket, hogy újból alkalmazzanak zenekarokat. Központunk is felhívja erre a figyelmüket. Ahol nincs lehetőség állandó zenekar foglalkoztatására, az OSZK-val egyetértésben legalább hetenként 3 napi foglalkoztatottságot szeretnénk biztosítani ezekben, ami már SZTK-jogosultságot is jelentene a zenészek számára. Ennél többre vállalkozni jelenleg nem áll módunkban. Az OSZK vezetőivel egyetértünk abban, hogy a zenészek létbiztonsága szempontjából igen fontos a hosszabb szerződések kötése, az eddigi 1-3 hónapokkal szemben. Ez azonban nem központunk, hanem az fmsz- igazgatóságok kizárólagos joga, amit az üzleti rentabilitás befolyásol. A jövőben iparkodunk meggyőzni az érdekelt igazgatóságainkat a hosszabb szerződés előnyeiről is, éppen a zenekarok színvonalának emelése érdekében. Beszélni kell még a műsoros rendezvényeinkről is, amelyeknek színvonala általában kielégítő. Különösen a magyarnóta- és népdal műsoroknak van sikere, amelyeknél népizenekaraink megfelelően tudják ellátni a fellépő művészek kíséretét. Itt nem okoz oly nagymérvű nehézséget a technikai berendezés hiánya, mint a táncdal estéknél, ahol ez szinte nélkülözhetetlen. A táncdalénekeseknél lehetővé tettük saját zongorakísérőjük szerződtetését is, mivel zenekaraink általában nem rendelkeznek megfelelő kísérő zongoristával. A színvonal emelését, s a még kulturáltabb szórakoztatást kívánjuk előmozdítani a már folyamatban levő országos népizenekari verseny szervezésével is. Ennek elődöntőjét június hó 8-án, Mezőtúron tartjuk. A legjobbnak bizonyult 4 zenekar rádiófelvétellel egybekötött döntő hangversenye Balatonzamárdin lesz július hó 8-án. A 4 zenekar dicsérő oklevelet és komoly pénzjutalmat kap. A jövőben a balatoni nívódíjhoz hasonlóan, zenekaraink fejlődésére, ösztönzésére központunk frisz nívódíjat kíván alapítani. Terveink között szerepel az is, hogy a szövetkezeti kultúrkapcsolatok bővítése céljából megszervezzük a szövetkezeti zenekarok kölcsönös cseréjét a népi demokratikus országokkal. Arra törekszünk — mondta befejezésül Sesták Pál elvtárs —, hogy az ország egész területén, de különösen a Balaton partján, a Velencei tó mentén és a Dunakanyarban minden szempontból kiérdemeljük a bel- és külföldi vendégeink elismerését. Ehhez kérjük az OSZK további segítségét, együttműködésünk fokozását, egymás problémáinak kölcsönös megértését. Bízom abban, hogy a közös cél érdekében, a a fontosabb kérdésekben ez sikerülni is fog. Dr. Tótth László Golden Gate Még zúgott a taps a Zeneakadémia színpadán, a közönség a világhírű GOLDEN GATE énekegyüttes produkcióját köszöntötte, s már rohantam is, hogy idejében munkahelyemre érjek. A forgóajtónál Beamter Jenővel ütköztem össze, láttam, ő is a koncert hatása alatt állt. Néhány kérdést tettem fel, mert észrevettem, hogy a szünetben ő már beszélgetett is a világjáró együttessel. — Stílus? — A GOLDEN GATE-ék zenei stílusa, éneklésük hangvétele, légköre hagyományos népi eredetű, s egyenes folytatása a fiatalok által talán nem is ismert, de örökké emlékezetes Mills Brothers énekegyüttes tündöklő emlékének. — Összevetésük Beatles-ekkel, Rolling Stone-okkal stb.? — Lehetetlen! Ismétlem, a hagyományos, eredeti néger folklórspirituáléktól induló lelkiségű, ugyanakkor közérthető, melodikus stílusjegyek a szülői a GOLDEN GATE-ensemble műsorának. Ám, hogy ma is létjogosultak, „evergreen”-ek, azt a most hallott és tapasztalt tapsvihar és szerte a világon évtizedek óta mindmáig aratott folyamatos sikereik bizonyítják. — Az éneknégyes változtatott tagjai összeállításában az évek során? — A négy művész 1930., az együttes megalakulása óta ebben az eredeti összeállításban halmozza sikereit. Úgy mondhatjuk: „együtt őszültek meg .. — A zenei kíséret? — Francia zongoristájuk Dany Revel, ugyancsak eredeti tag, hoszszú évek óta kíséri műsorukat, s ő is hangszerel az együttes részére. A bőgő és dob kíséretről egy-egy országba való érkezésük előtt, a helyi koncertrendezőségekkel levélváltás nyomán gondoskodnak. Nálunk Vas László volt a bőgős, Várnai Tibor a dobos. — Műhelytitkok? — Nem titok: tehetség, mesterségbeli felkészültség, az ősi hagyományok tisztelete, a nyakatekert erőszakoltságnak és az át nem érzett, de minden áron „újat készítés” rémeinek eleve elvetése, és rengeteg próba. S végül — ha nem is szó szerint „hangszeresek" —, mégis, muzsikusok, muzsikusok, muzsikusok! Radó Iván Beamter Jenő az együttes vezetőjével c április 4 is május alkalmából fzilünletisített MJS v erbőlük Gyimesi Ernő, a Zeneművész Szakszervezet alelnöke — „Szakszervezeti munkáért” aranyfokozat Demcsák Géza, az OSZK munkatársa — „Szocialista kultúráért” kitüntető jelvény Huszár Károly, ny. népzenész — „Szakszervezeti munkáért” bronzfokozat Hogyan látja Olázexis Hegyi György, a Utagai Szálloda igazgatója Hogyan látja a munkánkat Riporter: önnek milyen a kapcsolata az OSZK-val? Rózsahegyi György: Kapcsolatunk jónak mondható. Mindkettőnknek az a célja, hogy a lehető legjobban szolgáljuk a ki a vendégeket. Véleményem szerint az évek óta nálunk szereplő Gyímesi—Tatár duó, valamint a Suha Balogh népizenekar esetében az OSZK megfelelő zenekarokat biztosított. Gyermekkoromban tíz- egynéhány éven át zongoráztam, posomnoztam és bevallom igényes vagyok, ha zenéről van szó. A zenekarokkal nem egy ízben közöltem észrevételeimet, ami lehet, hogy szubjektív jellegű volt, s így nem is megfellebezhetetlen. Ilyenkor a régi zenerajongó beszél belőlem. A közelmúltban tartott termelési értekezleten mindkét zenekar nemcsak szóban kapott dicséretet, hanem az igazgatói alapból külön pénzjutalomban is részesült. Régi tervem, hogy a zenész munkatársakat — mert azoknak tekintjük őket — bevonjuk a munkaversenybe, de erre mindezideig nem találtam kielégítő megoldást. A zenekarok munkafegyelme jó. A zenekarokkal hosszú lejáratú, 2 éves szerződést kötöttünk. Természetes, ha külföldi szerződésre nyílik alkalmuk, ehhez hozzájárulok. Különösen a Gyímesi—Tatár duó esetében, akik évente rendszeresen, ugyanabban az időben három hónapon át Davosba vendégszerepelnek. Az üzlet érdeke azt kívánja, hogy ilyenkor ne mindig más és más együttes helyettesítse őket. Jó lenne, ha az OSZK segítene bennünket abban, hogy állandó megfejelő helyettese legyen a duónak. Riporter: Hogyan tudja összeegyeztetni a „tervkötelezettséget” a „szórakoztatási kötelezettséggel”? Rózsahegyi György: Minden vendéglátóipari egységnél szorosan kapcsolódik a zene az üzlet rentabilitásához. A biztosított zenés felár lehetővé teszi ennek anyagi vizsgálatát. Ha népizenekarokról van szó, és a rentabilitás csak 3—4 tagú zenekar foglalkoztatását teszi lehetővé, inkább nem szabad zenekart alkalmazni, mert egy komolyabb üzletben legalább 6-7 tagú népizenekar reprezentálhatja a magyar népi muzsikát. Csakis az üzlet színvonalának megfelelő együttest szabad foglalkoztatni. Rendkívül nehéz minden szempontot összeegyeztetni, de semmiesetre sem lehetséges, hogy egyedül és kizárólag a gazdasági oldalon legyen a hangsúly. A külföldiek által rendszeresen látogatott reprezentatív szállodák, éttermek bárjainak véleményem szerint a legmagasabb fokon kell kielégíteni a kül- és belföldi közönség szórakozási igényeit, még akkor is, ha az esetleg a „tiszta haszon” ugrásszerű növekedésének rovására megy. A múltban külföldön Budapestről, mint a Duna királynőjéről beszéltek, s utána rögtön megemlítették a Moulin Rouge, az Arizona, vagy a Polo-bár műsorát. Ma erről — sajnos — nem beszélhetünk. Persze nem az ilyen jellegű külföldi szórakozóhelyek sztriptíz mutatványaira gondolok, mert ezen a téren igazán nem kívánunk versenyezni a külfölddel. De hogy a témánál maradjunk a külföldi zenekarok, énekesek szerződtetése is nehézségekkel jár, és egy-két műsoros helytől eltekintve, a reprezentatív helyeken, bárokban még énekest sem foglalkoztatunk. Ebben a tekintetben alaposan elmaradtunk a lengyel, csehszlovák, sőt a kelet-német vendéglátóipari szórakozóhelyektől is. Receptet persze én sem tudok adni. Mindenesetre helyes lenne foglalkozni ezekkel a gondolatokkal, mind a vendéglátóipar, mind az OSZK illetékeseinek. Dr. Tótth László -T VNISZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK !