Szórakoztató Zenészek, 1969 (3-4. szám)

1969 / 3. szám

Győr-Sopron megyében 144 zenész dolgozik jelenleg az ál­lami és a szövetkezeti vendég­látóiparban fél éves, illetőleg egy éves szerződésben. Közü­lük 95 tánczenész, 49 népze­nész. A 144 zenész 42 együt­tesbe tömörül, amelyek közül :12 tánczene együttes (több­nyire zongora-dob duó) és 10 népizenekar, 4—6 taggal. A 144 zenész közül „A” ka­tegóriája 20-nak van, 43 a „B” kategóriával rendelkezők száma, 36 a „C” kategóriás muzsikus, míg a többiek — számszerint 45-en — regiszte­resek. A 144 közül 90-en I. tí­pusú — tehát főhivatású — működési engedéllyel rendel­keznek, 54-en mellékfoglalko­zásként zenélnek,­­ többnyire a nyári hónapokban. A szerződésben levő szóra­koztatózenészek átlagbére: 67,10 forint. íme, ezek az adatok Győr- Sopron megye szórakoztatóze­nészeiről. Mit rejtenek a számok? Mit rejtenek mégis e szá­mok a megye szórakoztatóze­néjéről? Ehhez már nem ele­gendők Bíró Tamás OSZK ki­rendeltségvezető kimutatásai, egy kis beható eszmecsere azonban érdekes dolgokat hoz felszínre­ — kiváltképp akkor, ha a beszélgetést szúrópróba­szerű helyszíni tapasztalat­­szerzés is követi. A beszélgetés résztvevői: Söre Imre, az szmt kulturális bizottságának vezetője (a me­gye szórakoztatózenéjének egyik legalaposabb ismerője), Bíró Tamás OSZK kirendelt­ségvezető, Csirke István a me­gyei szórakoztatózenész SZB elnöke, továbbá a munkálta­tók részéről a Győr és vidéke általános fogyasztási és be­szerzési szövetkezet képvisele­tében Rácz Árpád osztályve­zető, a Győri Vendéglátóipari Vállalat részéről pedig Platz Rudolf, a munkaügyi osztály v­ezetője. A beszélgetés során megle­hetősen kedvező helyzetkép alakul ki az érdeklődő előtt, így egybehangzóan elégedet­tek a megye szórakoztatózenei színvonalával, az együttesek műsorpolitikájával, műsor­­­anyaguk változatosságával és a zenészek magtartásával. Példamutatónak mutatkozik a munkáltatók és az OSZK közötti együttműködés is; egy­re javuló tendenciára vall a szb munkája és a szint — a néhány év előtti helyzettel szemben — ma már az alap­szervezeti munka erősödésé­ről, a problémák helyi megol­dásáról nyilatkozik. Elégedet­ten mondja Söre elvtárs, hogy manapság egyes emberek pa­naszai már a szb-nél és az OSZK-ban kerülnek terítékre, míg régebben nem mehetett úgy végig a folyosón, hogy tucatnyi sérelmező, panaszko­dó népzenész ne állja útját Zsugorodnak a zenekarok Az örvendetes képet sejttető vélemények természetesen nem jelentik azt, hogy min­den jó vágányon van már a megyében. A beszélgetés részt­vevői többször is hangsúlyoz­zák, hogy amit mondanak, az általánosságban értendő. Ki­vételek, rossz példák manap­ság is adódnak, de mégis az egészhez képest a kisebb há­nyadot jelentik. Szó esik a zenész foglalkoz­tatottságról, a vállalati igé­nyek és a művészeti szempon­tok összehangoltságáról. Ez a kérdés felveti a zenekarok lét­számának lassú, de folyama­tosan csökkenő tendenciáját, a régebben működő tánczene­karok trióvá, duóvá zsugoro­dását. Ezzel a tendenciával sem a szint, sem az OSZK és a szb nem ért egyet, a válla­lati képviselők viszont azt ve­­tik fel, hogy így is nagy a ze­nészhiány, egyes hangszerek­ben színvonal alatti kényszer­­megoldásokat kell elfogadniok. A zenészhiányt úgy jellemzik, hogy zongoristákra, dobosokra volna elsősorban szükség; hiány van néhány népizene­kari hangszeresben is, pl. gor­donkásban, klarinétosban, — erre azonban igény tulajdon­képpen nincs, így ez a hiány csak elméletben áll fenn. A zenészhiány kérdése veti fel a zeneiskolákkal való kap­csolat minéműségét. A zeneis­kolai továbbképzőt és a győri szakközépiskola zongora tan­szakát elvégzett növendékek túlnyomó részben nem zenei pályán helyezkednek el, sőt nehézségek vannak a tanár­képző tagozatot végzett diplo­mások elhelyezkedésében is. Kár, hogy a nyári szünet miatt nem tudok minderről beszélni a legilletékesebbel. Nagy Miklós zeneiskola és szakközépiskolai igazgatóval, de a kérdés e nélkül is elgon­dolkoztató. Sok jól képzett zongoristára volna itt is szük­ség (mint országszerte minde­nütt), a zeneoktatási intézmé­nyekben ugyanakkor évek óta gond, hogy túl sok a zongo­rista és mindenütt igyekeznek a zenekari hangszerek tansza­kait fejleszteni a zongorával szemben. „Nyári zenekarok” A győri zeneiskola és szak­­középiskola igazgatója még a nyári szünidő alatt sem engedi meg növendékeinek, hogy ki­segítsenek a vendéglátóipar­ban, ugyankkor azt nem ne­hezményezi, ha elmennek va­sat hordani, vagy vagonokat rakni. Így­­ már a helyszíni tapasztalatokat megelőzően is — érthető módon rossz sejté­seim támadtak egyes „nyári zenekarok” színvonalát ille­tően. (Későbbiek során igazo­lódik, hogy nem alaptalanul.) Amíg a tánczene terén ilyen „ördögi kör” bontakozik ki a zongoristák körül, a népi ze­nekarok foglalkoztatottsága te­rén az a néhány szakmailag gyenge, kottát nem ismerő, fejlődésre képtelen, többnyire a korban jól benne levő ze­nész okozza a visszásságot, akiket egykor szociális szem­pontok alapján szerződésbe helyeztek és ma — érthető módon — a perifériákon fog­lalkoztatják őket gázsimini­­márjm­al. A periféria alatt Magyaróvár értendő. Ott alig van helybeli zenész, győriek játszanak mindenütt, és a na­ponkénti utazás, a Fekete Sasban biztosított „munkás­­szállás”, valamint a napi 50— 55 forintos fizetés amolyan száműzetésféle érzést kelt a zenészekben. Nyilván nem a magyaróvári állapotokat illették beszélge­tésünk résztvevői elismeréssel akkor, amikor kérdéseimre ki­elégítőnek mondották a megye szórakoztatózenéjének helyze­tét, színvonalát. Hozzátartozik a kép teljességéhez, hogy jár­tam Győrött, a Kristály étte­remben Bodrics Ferenc kitűnő együttesénél, a Hotel Rába éttermében a Sárközi zenekar­nál, és elmehettem volna még több jól ismert együtteshez is — például Kaiserékhez, vagy Nyári László népi zenekará­hoz, vagy Sopronba, Csornába, sőt Kapuvárra is. A színvonal emelése új, képzettebb zenészek beállítá­sát teszi szükségessé; nem két­séges, hogy a győri és a sop­roni OSZK stúdió ebben nél­külözhetetlen, de az is bizo­nyos, hogy a szakszervezet és az OSZK egymagában képte­len a probléma megoldására Szükséges ahhoz az állami ze­neoktatás vezetőinek helyen­ként még nem megfelelő szem­léletének megváltoztatása is, hiszen nem a stúdiók feladata a hangszeres alapképzés és az elméleti alapok lerakása, ha­nem a zeneiskoláké. Kollár Endre A vendéglátóipar általános fejlődése mellett megyeszék­helyeink is az élen járnak. Legszembetűnőbb a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat elő­retörése. Új éttermek nyitása, régiek rekonstrukciója, ze­nészlétszám növelés, ötletgaz­dagság, merész kezdeménye­zés, egészséges propaganda, színes eseménysorozat jellem­zi munkájukat, öröm látni és segíteni ezt a fáradhatatlan törekvést, mely a kulturált vendéglátás érdekében nem csak a vezetőkben izzik, ha­nem a dolgozók nagy többsé­gében is. Új szellemű kollek­tívák alakulnak az egységek­ben s bár itt-ott akad egy-egy egészségtelen szemléletű, a köz- és egyén érdekét egya­ránt bántó közömbös dolgozó még, de jó a zenészek, az üz­letvezetők és felszolgálók vi­szonya, egészséges együttmű­ködése. De jó a vendégek han­gulata is. Nagyon jó érzés volt mind­ezt tapasztalni néhány napos ottlétünk alatt, örömmel közlünk itt zene­karainkról néhány képet, bár szinte mindegyik megérde­melné, hogy ide kerüljön. Sajó Quartet a miskolci Polónia presszóban játszik. Tagjai: Sajó Aladár, Bánkuti István, Schimmer Károly és Szajkó László. A 25 éves jubileumát ün­neplő Váradi József népizene­kara a most felépült modern „Katovice” étteremben muzsi­kál. Tagjai: Váradi József, Müller Lajos, Müller Gyula (szintén 25 éves jubileumát ünnepelte), Oláh Viktor és Horváth Dezső. A Béke szállóban Balogh Gyula zenekara arat estéről estére nagy sikert Borza Mar­git magyarnóta énekművész­nővel együtt. Miskolci Jónás Géza most külföldön mutatja be a ma­gyar zene szépségét. Legutóbb a stuttgarti „Juliska” étterem­ben játszottak immár negyed­szer, amit jó munkájukkal ér­demeltek ki. A Magyar Rádió immár ne­gyedízben rendezte meg ha­gyományos jazz-versenyét. Az elődöntők után a következő együttesek kerültek a döntő­be: Hot Club, Budapest, Deseő Csaba vezetésével; Tomsíts Rudolf quartettje; Pege Ala­dár quartettje; Benkó Dixie­land együttes; Gonda—Kruza quartett; Debreceni Jazz quin­tet, a salgótarjáni ,,Amatőr fesztivál” győztese. A Rádió fődíját a Tomsits quartet nyerte. Tagjai: Tom­sits Rudolf trombita, Vukán György dr. zongora, Rosenberg Tamás dob, Berkes Balázs bőgő. Az Alba Regia díjat és a legjobb szólista díját Pege Aladár és együttese nyerte. Tagjai: Pege Aladár bőgő, Rá­­duly Mihály szaxofon, Németh János szaxofon, Lakatos Géza dob. Mindkét együttes igen ki­váló produkciót nyújtott és különbség csak irányzatukban mutatkozott. A Tomsíts quar­tett ezenkívül részt vesz a Még egy miskolci hír az „Észak­­magyarország” című lapból, egy július 20-án megtartott beat-hang­­versenyről: „Az aggteleki barlang ezer férőhelyes hangversenyterme szűknek bizonyult. Az Avason pe­dig még soha, semmilyen rendez­vényre nem gyűlt össze ennyi em­ber. Flamm Ferenc Atlasz nevű együttese, Neményi Béla Atlantis és Kamitcher János Ferm néven ismert együttese adott műsort. Tárnok Éva (fenti képünk) énekelt és Orosz András konferált. Sok ag­gályoskodás előzte meg a rendez­vényt: „Biztosan nagy ordítozás lesz az Avason. Minek terjeszteni itt is a beat-őrületet? Hogyan fé­kezik majd meg a fiatalokat?” Nos, a rendezvény alaposan rácá­folt az aggodalomra. Igazán jó beatzenét, vele harmonizáló ének­lést és hozzá illő szellemes konfe­­ransz-szöveget hallhatott a közön­ség. Tehát kellemes, újszerű szó­rakozás volt. (r. a.)” örömmel olvastuk, de ottjár­­tunkkor mi is tapasztaltuk, hogy mind az Atlasz, mind a Ferm együttes, akik a nyári idényben a Miskolci Vendéglátóipari Válla­latnál dolgoztak, jelesre vizsgáz­tak. Megtalálták azt a stílust, ami­vel a fiatal és idősebb generációt egyaránt kielégítették, megelége­désüket elnyerték. Az ilyen beat­zene ellen nem tiltakozik a ven­dég, s ennek alapján a vendég­látóipar sem. Montreaux-i és San Sebastiani jazz-fesztiválokon. Az Alba Regia második dí­ját, a ceglédi Róna Vendéglátó Vállalat különdíját a Gonda— Kruza quartett nyerte. Tagjai: Gonda János zongora, Richard Kruza vibrafon, Kovács Gyula dob, Friedrich Károly bőgő.­­ Az OSZK által felajánlott két különdíjat Kovács Andor, az OSZK Stúdiójának tanára és Ixikatos Géza, a Pege quar­tett kiváló fiatal dobosa nyer­ték. Az Alba Regia harmadik, és az ORI különdíján a Hot Club Budapest és a Benkó Dixie­land együttes osztoztak. A nemzetközi zsűri elismerését fejezte ki a debreceni Jazz quintettnek. Ezek után került sor a kül­földi együttesek és szólisták hangversenyére. Elsőnek kell megemlítenem Maynard Fer­­gusont, a Stan Kenton prog­resszív nagyzenekarának „fü­tyülős” trombitását, akit a ma­gyar közönség nemcsak mint trombitást, hanem mint kiváló trombonost is megismert. A Sandy Brown sextet (Kanada és Anglia) ragyogó kísérete mellett előadott szólók méltán váltottak ki viharos tapsot a közönségből. Az est fénypontja Martial Solar zongorajátéka volt, aki Budapesten először hangver­senyezett, zongora a két bőgő összeállításban. Guy Pedersen és Gilbert Rovere, a két bőgős remekeltek. A legnagyszerűbb improvizáció alatt egyikük pengetett, ugyanakkor a másik vonózott, hihetetlen swinges feszültséggel telítve a hallga­tóságot. Solar ragyogó zongo­rajátéka pedig betetőzte ezt a feszültséget. Felejthetetlen él­mény volt. Kertész Kornél JHnk&Lei képeslapok ALBA REGIA NAPOK­VIDEOTON INTERJAZZ-FESZTIVÁL SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK.

Next