Szórakoztató Zenészek, 1969 (3-4. szám)
1969 / 3. szám
Győr-Sopron megyében 144 zenész dolgozik jelenleg az állami és a szövetkezeti vendéglátóiparban fél éves, illetőleg egy éves szerződésben. Közülük 95 tánczenész, 49 népzenész. A 144 zenész 42 együttesbe tömörül, amelyek közül :12 tánczene együttes (többnyire zongora-dob duó) és 10 népizenekar, 4—6 taggal. A 144 zenész közül „A” kategóriája 20-nak van, 43 a „B” kategóriával rendelkezők száma, 36 a „C” kategóriás muzsikus, míg a többiek — számszerint 45-en — regiszteresek. A 144 közül 90-en I. típusú — tehát főhivatású — működési engedéllyel rendelkeznek, 54-en mellékfoglalkozásként zenélnek, többnyire a nyári hónapokban. A szerződésben levő szórakoztatózenészek átlagbére: 67,10 forint. íme, ezek az adatok Győr- Sopron megye szórakoztatózenészeiről. Mit rejtenek a számok? Mit rejtenek mégis e számok a megye szórakoztatózenéjéről? Ehhez már nem elegendők Bíró Tamás OSZK kirendeltségvezető kimutatásai, egy kis beható eszmecsere azonban érdekes dolgokat hoz felszínre — kiváltképp akkor, ha a beszélgetést szúrópróbaszerű helyszíni tapasztalatszerzés is követi. A beszélgetés résztvevői: Söre Imre, az szmt kulturális bizottságának vezetője (a megye szórakoztatózenéjének egyik legalaposabb ismerője), Bíró Tamás OSZK kirendeltségvezető, Csirke István a megyei szórakoztatózenész SZB elnöke, továbbá a munkáltatók részéről a Győr és vidéke általános fogyasztási és beszerzési szövetkezet képviseletében Rácz Árpád osztályvezető, a Győri Vendéglátóipari Vállalat részéről pedig Platz Rudolf, a munkaügyi osztály vezetője. A beszélgetés során meglehetősen kedvező helyzetkép alakul ki az érdeklődő előtt, így egybehangzóan elégedettek a megye szórakoztatózenei színvonalával, az együttesek műsorpolitikájával, műsoranyaguk változatosságával és a zenészek magtartásával. Példamutatónak mutatkozik a munkáltatók és az OSZK közötti együttműködés is; egyre javuló tendenciára vall a szb munkája és a szint — a néhány év előtti helyzettel szemben — ma már az alapszervezeti munka erősödéséről, a problémák helyi megoldásáról nyilatkozik. Elégedetten mondja Söre elvtárs, hogy manapság egyes emberek panaszai már a szb-nél és az OSZK-ban kerülnek terítékre, míg régebben nem mehetett úgy végig a folyosón, hogy tucatnyi sérelmező, panaszkodó népzenész ne állja útját Zsugorodnak a zenekarok Az örvendetes képet sejttető vélemények természetesen nem jelentik azt, hogy minden jó vágányon van már a megyében. A beszélgetés résztvevői többször is hangsúlyozzák, hogy amit mondanak, az általánosságban értendő. Kivételek, rossz példák manapság is adódnak, de mégis az egészhez képest a kisebb hányadot jelentik. Szó esik a zenész foglalkoztatottságról, a vállalati igények és a művészeti szempontok összehangoltságáról. Ez a kérdés felveti a zenekarok létszámának lassú, de folyamatosan csökkenő tendenciáját, a régebben működő tánczenekarok trióvá, duóvá zsugorodását. Ezzel a tendenciával sem a szint, sem az OSZK és a szb nem ért egyet, a vállalati képviselők viszont azt vetik fel, hogy így is nagy a zenészhiány, egyes hangszerekben színvonal alatti kényszermegoldásokat kell elfogadniok. A zenészhiányt úgy jellemzik, hogy zongoristákra, dobosokra volna elsősorban szükség; hiány van néhány népizenekari hangszeresben is, pl. gordonkásban, klarinétosban, — erre azonban igény tulajdonképpen nincs, így ez a hiány csak elméletben áll fenn. A zenészhiány kérdése veti fel a zeneiskolákkal való kapcsolat minéműségét. A zeneiskolai továbbképzőt és a győri szakközépiskola zongora tanszakát elvégzett növendékek túlnyomó részben nem zenei pályán helyezkednek el, sőt nehézségek vannak a tanárképző tagozatot végzett diplomások elhelyezkedésében is. Kár, hogy a nyári szünet miatt nem tudok minderről beszélni a legilletékesebbel. Nagy Miklós zeneiskola és szakközépiskolai igazgatóval, de a kérdés e nélkül is elgondolkoztató. Sok jól képzett zongoristára volna itt is szükség (mint országszerte mindenütt), a zeneoktatási intézményekben ugyanakkor évek óta gond, hogy túl sok a zongorista és mindenütt igyekeznek a zenekari hangszerek tanszakait fejleszteni a zongorával szemben. „Nyári zenekarok” A győri zeneiskola és szakközépiskola igazgatója még a nyári szünidő alatt sem engedi meg növendékeinek, hogy kisegítsenek a vendéglátóiparban, ugyankkor azt nem nehezményezi, ha elmennek vasat hordani, vagy vagonokat rakni. Így már a helyszíni tapasztalatokat megelőzően is — érthető módon rossz sejtéseim támadtak egyes „nyári zenekarok” színvonalát illetően. (Későbbiek során igazolódik, hogy nem alaptalanul.) Amíg a tánczene terén ilyen „ördögi kör” bontakozik ki a zongoristák körül, a népi zenekarok foglalkoztatottsága terén az a néhány szakmailag gyenge, kottát nem ismerő, fejlődésre képtelen, többnyire a korban jól benne levő zenész okozza a visszásságot, akiket egykor szociális szempontok alapján szerződésbe helyeztek és ma — érthető módon — a perifériákon foglalkoztatják őket gázsiminimárjmal. A periféria alatt Magyaróvár értendő. Ott alig van helybeli zenész, győriek játszanak mindenütt, és a naponkénti utazás, a Fekete Sasban biztosított „munkásszállás”, valamint a napi 50— 55 forintos fizetés amolyan száműzetésféle érzést kelt a zenészekben. Nyilván nem a magyaróvári állapotokat illették beszélgetésünk résztvevői elismeréssel akkor, amikor kérdéseimre kielégítőnek mondották a megye szórakoztatózenéjének helyzetét, színvonalát. Hozzátartozik a kép teljességéhez, hogy jártam Győrött, a Kristály étteremben Bodrics Ferenc kitűnő együttesénél, a Hotel Rába éttermében a Sárközi zenekarnál, és elmehettem volna még több jól ismert együtteshez is — például Kaiserékhez, vagy Nyári László népi zenekarához, vagy Sopronba, Csornába, sőt Kapuvárra is. A színvonal emelése új, képzettebb zenészek beállítását teszi szükségessé; nem kétséges, hogy a győri és a soproni OSZK stúdió ebben nélkülözhetetlen, de az is bizonyos, hogy a szakszervezet és az OSZK egymagában képtelen a probléma megoldására Szükséges ahhoz az állami zeneoktatás vezetőinek helyenként még nem megfelelő szemléletének megváltoztatása is, hiszen nem a stúdiók feladata a hangszeres alapképzés és az elméleti alapok lerakása, hanem a zeneiskoláké. Kollár Endre A vendéglátóipar általános fejlődése mellett megyeszékhelyeink is az élen járnak. Legszembetűnőbb a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat előretörése. Új éttermek nyitása, régiek rekonstrukciója, zenészlétszám növelés, ötletgazdagság, merész kezdeményezés, egészséges propaganda, színes eseménysorozat jellemzi munkájukat, öröm látni és segíteni ezt a fáradhatatlan törekvést, mely a kulturált vendéglátás érdekében nem csak a vezetőkben izzik, hanem a dolgozók nagy többségében is. Új szellemű kollektívák alakulnak az egységekben s bár itt-ott akad egy-egy egészségtelen szemléletű, a köz- és egyén érdekét egyaránt bántó közömbös dolgozó még, de jó a zenészek, az üzletvezetők és felszolgálók viszonya, egészséges együttműködése. De jó a vendégek hangulata is. Nagyon jó érzés volt mindezt tapasztalni néhány napos ottlétünk alatt, örömmel közlünk itt zenekarainkról néhány képet, bár szinte mindegyik megérdemelné, hogy ide kerüljön. Sajó Quartet a miskolci Polónia presszóban játszik. Tagjai: Sajó Aladár, Bánkuti István, Schimmer Károly és Szajkó László. A 25 éves jubileumát ünneplő Váradi József népizenekara a most felépült modern „Katovice” étteremben muzsikál. Tagjai: Váradi József, Müller Lajos, Müller Gyula (szintén 25 éves jubileumát ünnepelte), Oláh Viktor és Horváth Dezső. A Béke szállóban Balogh Gyula zenekara arat estéről estére nagy sikert Borza Margit magyarnóta énekművésznővel együtt. Miskolci Jónás Géza most külföldön mutatja be a magyar zene szépségét. Legutóbb a stuttgarti „Juliska” étteremben játszottak immár negyedszer, amit jó munkájukkal érdemeltek ki. A Magyar Rádió immár negyedízben rendezte meg hagyományos jazz-versenyét. Az elődöntők után a következő együttesek kerültek a döntőbe: Hot Club, Budapest, Deseő Csaba vezetésével; Tomsíts Rudolf quartettje; Pege Aladár quartettje; Benkó Dixieland együttes; Gonda—Kruza quartett; Debreceni Jazz quintet, a salgótarjáni ,,Amatőr fesztivál” győztese. A Rádió fődíját a Tomsits quartet nyerte. Tagjai: Tomsits Rudolf trombita, Vukán György dr. zongora, Rosenberg Tamás dob, Berkes Balázs bőgő. Az Alba Regia díjat és a legjobb szólista díját Pege Aladár és együttese nyerte. Tagjai: Pege Aladár bőgő, Ráduly Mihály szaxofon, Németh János szaxofon, Lakatos Géza dob. Mindkét együttes igen kiváló produkciót nyújtott és különbség csak irányzatukban mutatkozott. A Tomsíts quartett ezenkívül részt vesz a Még egy miskolci hír az „Északmagyarország” című lapból, egy július 20-án megtartott beat-hangversenyről: „Az aggteleki barlang ezer férőhelyes hangversenyterme szűknek bizonyult. Az Avason pedig még soha, semmilyen rendezvényre nem gyűlt össze ennyi ember. Flamm Ferenc Atlasz nevű együttese, Neményi Béla Atlantis és Kamitcher János Ferm néven ismert együttese adott műsort. Tárnok Éva (fenti képünk) énekelt és Orosz András konferált. Sok aggályoskodás előzte meg a rendezvényt: „Biztosan nagy ordítozás lesz az Avason. Minek terjeszteni itt is a beat-őrületet? Hogyan fékezik majd meg a fiatalokat?” Nos, a rendezvény alaposan rácáfolt az aggodalomra. Igazán jó beatzenét, vele harmonizáló éneklést és hozzá illő szellemes konferansz-szöveget hallhatott a közönség. Tehát kellemes, újszerű szórakozás volt. (r. a.)” örömmel olvastuk, de ottjártunkkor mi is tapasztaltuk, hogy mind az Atlasz, mind a Ferm együttes, akik a nyári idényben a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál dolgoztak, jelesre vizsgáztak. Megtalálták azt a stílust, amivel a fiatal és idősebb generációt egyaránt kielégítették, megelégedésüket elnyerték. Az ilyen beatzene ellen nem tiltakozik a vendég, s ennek alapján a vendéglátóipar sem. Montreaux-i és San Sebastiani jazz-fesztiválokon. Az Alba Regia második díját, a ceglédi Róna Vendéglátó Vállalat különdíját a Gonda— Kruza quartett nyerte. Tagjai: Gonda János zongora, Richard Kruza vibrafon, Kovács Gyula dob, Friedrich Károly bőgő. Az OSZK által felajánlott két különdíjat Kovács Andor, az OSZK Stúdiójának tanára és Ixikatos Géza, a Pege quartett kiváló fiatal dobosa nyerték. Az Alba Regia harmadik, és az ORI különdíján a Hot Club Budapest és a Benkó Dixieland együttes osztoztak. A nemzetközi zsűri elismerését fejezte ki a debreceni Jazz quintettnek. Ezek után került sor a külföldi együttesek és szólisták hangversenyére. Elsőnek kell megemlítenem Maynard Fergusont, a Stan Kenton progresszív nagyzenekarának „fütyülős” trombitását, akit a magyar közönség nemcsak mint trombitást, hanem mint kiváló trombonost is megismert. A Sandy Brown sextet (Kanada és Anglia) ragyogó kísérete mellett előadott szólók méltán váltottak ki viharos tapsot a közönségből. Az est fénypontja Martial Solar zongorajátéka volt, aki Budapesten először hangversenyezett, zongora a két bőgő összeállításban. Guy Pedersen és Gilbert Rovere, a két bőgős remekeltek. A legnagyszerűbb improvizáció alatt egyikük pengetett, ugyanakkor a másik vonózott, hihetetlen swinges feszültséggel telítve a hallgatóságot. Solar ragyogó zongorajátéka pedig betetőzte ezt a feszültséget. Felejthetetlen élmény volt. Kertész Kornél JHnk&Lei képeslapok ALBA REGIA NAPOKVIDEOTON INTERJAZZ-FESZTIVÁL SZÓRAKOZTATÓZENÉSZEK.