Szórakoztató Zenészek, 1969 (3-4. szám)
1969 / 3. szám
Repertoár és kottaellátás Általában egyik legégetőbb problémája zenészeinknek a repertoár bővítése és a kottaellátás. A hazai fesztiválok műsorszámainak kottái a fesztiválokkal egyidejűleg megjelennek és kaphatók. Aki időben gondoskodik róla, az beszerezheti. Van ezen kívül egy előfizetéses terjesztői rendszer, ami akkor működne jól, ha a Zeneműkiadó jobban kooperálna a zenészekkel és azok a számok jelennének meg, ami nekik is, illetve a közönségnek is kell. Nem volt értelme például, hogy a fesztiválszámokat terjesztési példányként is kihozták később, amikor már minden zenész megszerezte azt és játszotta is. Ehelyett adhattak volna más számokat. Tudjuk, hogy minden kotta, amit kérnek, nem jelenhet meg nyomtatásban. A Hanglemezgyár felvételei, Komjáthy György műsorai a rádióban a könnyűzene területén kitágították az ismeret és igény körét. Mi zenészek pedig nem kaptuk meg a lehetőséget, hogy ezzel az igényfejlődéssel lépést tudjunk tartani. Az üzletek közönsége igényli az újat. Amit „Komjáthy” játszik, azt kérik is, de hiába, ha nincs kotta. A kottás-daloskönyv nem kurrens számokat tartalmaz, a szövegkönyvekben sok szám van, de a kottája nincs meg. Megannyi nehézség. A magnóról való leírás, másolás legtöbbször nem tökéletes. Hogyan lehetne ezen segíteni? Régi számok a legrégibb időktől megtalálhatók a Széchényi Könyvtár zeneműtárában. Ott helyben a katalógusból a kívánt számok leírhatók. Itt megtalálható minden magyar zeneszám, ami addig megjelent. Azokat a magyar és külföldi számokat, amelyek nem jelentek meg nyomtatásban, hol szerezhetjük meg, illetőleg beszerzésük érdekében mit csinálhatunk? Ezzel a kérdéssel Thaler Gyula elvtárs foglalkozott bővebben a stúdió keretén belül. Talán ő tud tájékoztatást és segítséget adni. Tárgyaltunk a Zeneműkiadóval is a külföldi kották beszerzése ügyében. Elmondták, hogy a beszerzés engedélyhez van kötve. Amíg régebben egy hét alatt el lehetett az engedélyt intézni, most két hónapig is eltart. Miért nem lehet ezt a lassú eljárást meggyorsítani? Sok-sok új szám jelenik meg külföldön, de annak is csak kis töredéke lesz sláger. Tehát csak kis százalékról van szó, de az időben álljon rendelkezésre zenészeinknek, lehetőleg eredeti kottával és szöveggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal véleménye alapján nincs akadálya annak, hogy zenészeink lemásolják az eredeti kottát, vagy leírják a magnóra felvett számot. Ne essünk azonban nyugati zene imádatba, és ne becsüljük le a magyar zenét. Véleményünk szerint a zenészek és a Zeneműkiadó között nagyobb kooperációra, szorosabb kapcsolatra volna szükség. A beszerezhető külföldi kották így hamarabb a zenészek kezébe kerülnének. Jó volna egy magnóról leíró brigádot szervezni, s akik jó anyaggal rendelkeznek, azok bocsássák rendelkezésükre. M. L. ZENÉSZEK A BALATON PisotáJÁN Ez évben megnőtt az idényjellegű vendéglátó üzemegységek száma és zenésítési igénye. Vonatkozik ez az egész országra, de különösen a Balatonra. A nyári üdülési szezonban 70 üzletel több a zenés helyek száma. Ebben 13 népi és 57 tánczenekar emeli a pihenő dolgozók hangulatát, segíti a pihenők szórakozását. A több mint 300 zenész munkába állítása nagy feladat elé állította budapesti közvetítő szerveinket és az érdekelt megyék kirendeltségeit. Ha nem is sikerült még a legteljesebb megoldás, a fejlődés örvendetes. Segített ebben a stúdiók múlt évi nagy munkája, a szervezés időbeni elindítása, s a zenészek szemléletének, felkészültségének változása és a színvonal emelkedése is Szinte valamennyi balatoni üzletet meglátogattunk. Beszélgettünk az érintett területek igazgatóival, az egységek vezetőivel, az ott dolgozó zenészekkel, akiket munka közben is meghallgattunk, s a nyilatkozatok és szerzett tapasztalatok kellemes benyomást, fejlődésről tanúskodó képet festettek elénk. A korábbi évek apró-cseprő problémái, személyi nézeteltérések szinte minimálisra csökkentek. Általános a megelégedettség zenészeink között a vállalat részéről biztosított ellátást, szállást és munkakörülményeket illetően. S ugyanilyen megelégedetten nyilatkoztak a zenészek munkájáról, magatartásáról a vállalatok illetékesei. Sok helyen nemcsak megelégedettség, hanem őszinte elismerés és dicséret hangján mondták el véleményüket szorgalmas és magas színvonalú, valóban művészi szintű munkájukról. A legjobbak közül Argyelán Tibor, Bán Géza, Csík Oszkár, Hegedűs Gábor, Nyilas István, ifj. Pege Aladár, ifj Sántha Ferenc együtteseiket kell megemlíteni. Az öröm sajnos mégsem lehet teljes. Volt hely, ahol a zenészeknek a konyhában, vagy az előkészítőben kellett az étkezésüket lebonyolítani (Lidó), s a terítetten, sokszor zsíros asztal veszélyeztette zenekari formaruhájuk tisztaságát, az elkülönítés bántotta önérzetüket. Volt ahol a személyzeti étel minősége, „ez van” szemlélete okozott némi elégedetlenséget. A zenészek munkája terén gyenge színvonal (Csárdás étteremben Füredi Pál keszthelyi zenekar), az együttesé kovácsolódás, zenekaron belüli összhang hiánya (Szárszói Strand vendéglő, Véndiófa), helytelen viselkedés, italozás (Kecskés Mária) okozott gondot az egység vezetőjének és elégedetlenséget a vendégeknek. Zökkenőt okozott az üzletek technikai felkészültségének hiányossága : rossz zongorák, gyenge vagy elégtelen mikrofonok, erősítők (Véndiófa — női zenekar), amire a Vendéglátó vállalatnak időben, a szezon megindulása előtt kellett volna gondolni — de legtöbbet talán az akkori esős, hűvös időjárás, ami kihatott a személyzet hangulatára, s a vendégekre egyaránt, összegezve ellenőrző útunkat, megelégedéssel könyvelhetjük el a minden vonatkozásban kimutatható fejlődést, amivel a magyar vendéglátás magas színvonalát (kisebb zökkenők ellenére) láttuk biztosítva. Sz—Sz—Sz—O SZÓRAKOZTATÓZCNI.SZIÓK „Közös célunk a művészi színvonal emelése" Beszélgetés Keszler Pállal, az ORI igazgatójával Az ORI igazgatóját a nyári idényben igen nehéz elérni és hosszabb beszélgetésre kérni, hiszen sok-sok tárgyalása, műsorainak — főleg balatoni — ellenőrzése, új nemzetközi műsorok előkészítése nagyon leköti idejét. Tíz perc beszélgetésbe azonban sok minden belefér. Csak néhány kérdés. — Kedves igazgató elvtárs, milyen viszonyban, kapcsolatban áll az ORI és az OSZK egymással? — Ó, nagyon jó, baráti annál is inkább, mert az OSZK vezetőivel személyes barátságban is vagyok. A jó viszony fejlesztése tovább erősödik (annak ellenére, hogy — hivatalos vonalon — ez a két intézmény között nem áll fenn), több baráti tárgyalást eredményezett közöttünk annak érdekében, hogy bizonyos művészeti, fegyelmi vonatkozásban közös legyen állásfoglalásunk. — Elsősorban a kölcsönös tájékoztatás az, amiben egymás segítségére sietünk. Közös célunk a könnyűműfaj művészi színvonalának további emelése, a műfaj tisztaságának megóvása, az együttműködés további fejlesztése. Az OSZK stúdiójának munkáját figyelemmel kísérem, a vizsgákon is részt veszek. Az OSZK képviselője viszont a mi kategória-vizsgáinkon vesz részt. Ezáltal megismerjük a műsorainknál figyelembevehető fiatal tehetségeket. Amikor az ORI-nál felvételre jelentkeznek, már nem ismeretlenek előttem. — Mi a helyzet az ORI és az OSZK működési engedélyek körül? — Ez a kérdés már többször felvetődött a művészek részéről. A következőket kell mondanom. Úgy gondolom, érthető lesz nemcsak a fiatalok, hanem minden érdekelt előtt. Különbség a produkció jellegéből adódik. Más a vendéglátó szórakozóhelyek követelménye és más az ORI pódiumain való szereplés. Egy refrén-énekes 6 órán belül többször lép fel az ott szórakozó közönség előtt. Tehát széles repertoárral kell rendelkeznie. A vendéglátó szórakozóhelyre, étterembe, bárba a vendég nemcsak műsorért, a zenekarért megy el, hanem közben vacsorázik, táncol, italt fogyaszt, társaságával szórakozik. Az ORI rendezvényre viszont csak a fellépők műsora miatt veszi meg a belépőjét. Ennek megfelelően nem köti le figyelmét más tényező, csak a műsor, amit sokkal kritikusabban is szemlél, hallgat A fellépő művésznek — bár rövidebb idő alatt és műsorral — nemcsak előadásbelileg, de megjelenésével is nagyobb színpadi rutinnal kell rendelkeznie, hogy mind énekével, mind mozgásával, megjelenésével elnyerje a közönség tetszését. Nagyon sok művészünk mindkettővel rendelkezik Éppen ezért az OSZK engedéllyel rendelkező művészek igen nagy része, különösen a jók, az ORI-nál is kategorizáltak . Közülük sokan hol a vendéglátó szórakozóhelyeken, hol az ORI műsoraiban szerepelnek s csak igen csekély azoknak a száma, akik kizárólag ORI-sok s nincs OSZK engedélyük. A színpadon és a vendéglátó parketten, dobogott való fellépés előfeltételei, különbsége a két hely jellegéből adódik. A működési engedélyek kiadásánál ezt a megkülönböztetést szükségesnek tartom. — Fegyelmi vonatkozásban is szorosabbá vált az együttműködés, amit bizonyít, hogy éppen a közelmúltban az OSZK által letiltott zenekart az ORI sem foglalkoztatja. A jövőben erre továbbra is figyelemmel leszek s hasonló esetben, ha az OSZK-tól ilyen irányú kívánság érkezik, az ügyet szintén kivizsgálom s az eredmény alapján szintén intézkedem. Ez is közös lépés a könnyű műfaj tisztaságának védelmében. A hivatalos 10 percből valamivel hosszabb beszélgetésre került sor, amit már nem az igazgatóval, hanem Keszler Pállal, a régi zenésszel folytattam. Sok érdekes figyelemreméltó témát érintettünk — de erről talán majd máskor ——. Nyári János, aki kategória-javító vizsgán vett részt, elérte az „A” kategória szintet. 14 éves korától szorgalmasan tanul hegedülni. Berkes Lajosnál kezdte, majd a stúdió hallgatója lett. 191-ben kapta meg a ,,C” kategóriát. Azóta állandóan dolgozik. A hazai szerződés mellett külföldön is járt. Az itt közölt kép a brémai „Dubrovnik” étteremben készült. ZEnEKAR és KÖZÖNSÉG Siófok, Delta Bár, 1969 nyara. Éjjel 12 óra. A kétrészes változatos műsor már véget ért. A zenekar játszik. A vendégek jól érzik magukat. A táncparkett zsúfolásig táncolókkal. Minden szék foglalt. A vendégek vidámak, jókedvűek. A legismertebb slágereket a zenekarral dúdolják, a vokális számokat lalázzák, nevetnek, a számok végén tapsolnak. Felvetődik a kérdés: Mi a titka annak, hogy egyik vendéglátó üzemben méla búskomorsággal ülnek vagy fásult ritmikus mozgással táncolnak az emberek, a másikban pedig mindenki vidám? Hogyan lehet ezt elérni — kérdezzük Csík Oszkár „A” kategóriás zongoristát, a zenekar vezetőjét, a szusszanásnyi szünetben. — Az egyik fő ok az előadók (zenekar, énekes) és a vendégek kapcsolatában rejlik — mondja Csík Oszkár és szavait mérlegelve a következőkben tömöríti véleményét: — Néhány alapvető, fontos tényezőt kell megemlítenem! Ahhoz, hogy a vendégek jól érezzék magukat, az üzlet jellegének megfelelően külsőségekben is színvonalasnak, különlegességét kiemelőnek, egyéninek kell lenni. Ehhez kapcsolódik a zavartalan üzemeltetést biztosító üzletvezetés, a műsoros helyeken a nívós program megtervezése, lebonyolítása, a jó, udvarias, figyelmes kiszolgálás (szakképzett és kulturált felszolgálás). Ha mindez adott, akkor következik a zenekar jó munkája. Ezek a feltételek ugyanis bizonyos mértékig hiábavalók, az üzlet mégsem megy, ha az együttes rossz és nem tud hangulatot teremteni. Mert, ha jó, akkor a vendégek — mint a helyi példa mutatja — jól érzik magukat, fogyasztanak, megelégedettek és máskor is eljönnek, tehát megy az üzlet. A jó zenekar viszont ha olyan egységben dolgozik, ahol az előbbi feltételek nincsenek meg, a zenészek csinálhatnak bármit, nem tudják a közönséget megfogni, felrázni. A közönség és az együttes kapcsolata sok mindenen múlik. Feltételezem a hangszertudást (technikát), a berendezések jó állapotát, valamint a szükséges kottákat. Ezután következik a zenészek egyéniségéből adódó előadásmód, az előadásra kerülő számok kiválasztása összeállítása (sorrendje) és a mindig változó közönség felmérése (ehhez a zenészek rutinja, vendégismerete és bizonyos szubjektív pszichikai felkészültsége szükséges). Nagyon lényeges, hogy az együttes játékát a zene és közönség szeretete hassa át. Ne csupán a pénzkereseti lehetőséget lássák munkájukban. Nem tud hangulatot teremteni az olyan zenekar — bár minden szólam a helyén van — amely szív és odaadás nélkül játszik, ha úgy mennek be munkahelyükre, hogy már kezdéskor a zárórára és a borravalóra gondolnak. Tovább megyek: az sem elég, ha lelkesen, szívből játszanak, ha szomorú látványt nyújt az együttes megjelenése, előadásmódja közömbös, fásult. Mert együtt kell élni a közönséggel. A zenekar szólistájának (szólistáinak) szinte ugyanúgy kell mozogni, táncolni, mint a közönségnek. Ezzel mintegy irányítani, lendíteni kell azt. A zenekarvezetőnek előre meghatározott hangulati emelkedést biztosító sorrendben kell repertoárját, műsorát összeállítani. De mereven ehhez sem szabad ragaszkodni, inkább csak vázlatnak tekinteni, mert mindig az adott vendégkörtől, hangulattól kell függővé tenni a tervezett és kért számok sorrendjét. (Pl. ha sok is külföldi vendég, akkor több külföldi számot ha idősebb korosztály tartózkodik a szórakozóhelyen, akkor inkább régebbi darabokat, ha fiatal közönség van, akkor a modern tánczenét kell játszani.) Ma már lényeges az éneklés zenekaron belül, vagy szólistával. A szólistának is többet kell adniuk, mint az óránként előírt mennyiségű táncdal darálása. Nekik is a közönséggel kell együtt érezni, figyelni őket, s az igényeket kielégítve a hangulatot így még jobban emelni. Mindez csak akkor valósítható meg, ha a zenekarvezető valójában vezeti a zenekart. Ha repertoár tekintetében, művészi felkészültségben, közönség és zenészismeretben egyaránt rátermett és feladatának megfelelően megállja a helyét. A zenekar és a közönség kapcsolatáról, a jó hangulat megteremtéséről a saját tapasztalatom alapján mondtam néhány alapvető feltételt, de ezek a gondolatok korántsem merítik ki a módszerek sokféleségét. Előfeltétel mindenekelőtt a zeneszeretet, a fegyelmezettség, a szakmai felkészültség, és a vendégekkel való kapcsolat elmélyítésére való törekvés. Együttesen — úgy érzem — mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, amit a gyakorlatban hasznosít is — fejezi be nyilatkozatát Csík Oszkár, és a zongorához ülve bizonyítja mindazt, amit elmondott, az .