Szórakoztató Zenészek, 1969 (3-4. szám)

1969 / 3. szám

Repertoár és kottaellátás Általában egyik legégetőbb problémája zenészeinknek a re­pertoár bővítése és a kottaellátás. A hazai fesztiválok műsor­­számainak kottái a fesztiválokkal egyidejűleg megjelennek és kaphatók. Aki időben gondoskodik róla, az beszerezheti. Van ezen kívül egy előfizetéses terjesztői rendszer, ami akkor mű­ködne jól, ha a Zeneműkiadó jobban kooperálna a zenészekkel és azok a számok jelennének meg, ami nekik is, illetve a kö­zönségnek is kell. Nem volt értelme például, hogy a fesztivál­számokat terjesztési példányként is kihozták később, amikor már minden zenész megszerezte azt és játszotta is. Ehelyett adhattak volna más számokat. Tudjuk, hogy minden kotta, amit kérnek, nem jelenhet meg nyomtatásban. A Hanglemezgyár fel­vételei, Komjáthy György műsorai a rádióban a könnyűzene te­rületén kitágították az ismeret és igény körét. Mi zenészek pe­dig nem kaptuk meg a lehetőséget, hogy ezzel az igényfejlődés­sel lépést tudjunk tartani. Az üzletek közönsége igényli az újat. Amit „Komjáthy” játszik, azt kérik is, de hiába, ha nincs kotta. A kottás-daloskönyv nem kurrens számokat tartalmaz, a szö­vegkönyvekben sok szám van, de a kottája nincs meg. Meg­annyi nehézség. A magnóról való leírás, másolás legtöbbször nem tökéletes. Hogyan lehetne ezen segíteni? Régi számok a legrégibb időktől megtalálhatók a Széchényi Könyvtár zeneműtárában. Ott hely­ben a katalógusból a kívánt számok leírhatók. Itt megtalálható minden magyar zeneszám, ami addig megjelent. Azokat a ma­gyar és külföldi számokat, amelyek nem jelentek meg nyomta­tásban, hol szerezhetjük meg, illetőleg beszerzésük érdekében mit csinálhatunk? Ezzel a kérdéssel Thaler Gyula elvtárs foglalkozott bőveb­ben a stúdió keretén belül. Talán ő tud tájékoztatást és segít­séget adni. Tárgyaltunk a Zeneműkiadóval is a külföldi kották beszer­zése ügyében. Elmondták, hogy a beszerzés engedélyhez van kötve. Amíg régebben egy hét alatt el lehetett az engedélyt in­tézni, most két hónapig is eltart. Miért nem lehet ezt a lassú eljárást meggyorsítani? Sok-sok új szám jelenik meg külföldön, de annak is csak kis töredéke lesz sláger. Tehát csak kis százalékról van szó, de az időben álljon rendelkezésre zenészeinknek, lehetőleg ere­deti kottával és szöveggel. A Szerzői Jogvédő Hivatal véleménye alapján nincs aka­dálya annak, hogy zenészeink lemásolják az eredeti kottát, vagy leírják a magnóra felvett számot. Ne essünk azonban nyu­gati zene imádatba, és ne becsüljük le a magyar zenét. Véleményünk szerint a zenészek és a Zeneműkiadó között nagyobb kooperációra, szorosabb kapcsolatra volna szükség. A beszerezhető külföldi kották így hamarabb a zenészek kezébe kerülnének. Jó volna egy magnóról leíró brigádot szervezni, s akik jó anyaggal rendelkeznek, azok bocsássák rendelkezé­sükre. M. L. ZENÉSZEK A BALATON PisotáJÁN Ez évben megnőtt az idény­jellegű vendéglátó üzemegysé­gek száma és zenésítési igé­nye. Vonatkozik ez az egész országra, de különösen a Ba­latonra. A nyári üdülési szezonban 70 üzletel több a zenés helyek száma. Ebben 13 népi és 57 tánczenekar emeli a pihenő dolgozók hangulatát, segíti a pihenők szórakozását. A több mint 300 zenész munkába állí­­tása nagy feladat elé állította budapesti közvetítő szervein­ket és az érdekelt megyék ki­­rendeltségeit. Ha nem is sike­rült még a legteljesebb megol­dás, a fejlődés örvendetes. Se­gített ebben a stúdiók múlt évi nagy munkája, a szerve­zés időbeni elindítása, s a ze­nészek szemléletének, felké­szültségének változása és a színvonal emelkedése is Szinte valamennyi balatoni üzletet meglátogattunk. Be­szélgettünk az érintett terüle­tek igazgatóival, az egységek vezetőivel, az ott dolgozó ze­nészekkel, akiket munka köz­ben is meghallgattunk, s a nyi­latkozatok és szerzett tapaszta­latok kellemes benyomást, fej­lődésről tanúskodó képet fes­tettek elénk. A korábbi évek apró-cseprő problémái, szemé­lyi nézeteltérések szinte mini­málisra csökkentek. Általános a megelégedettség zenészeink között a vállalat részéről biz­tosított ellátást, szállást és munkakörülményeket illetően. S ugyanilyen megelégedetten nyilatkoztak a zenészek mun­kájáról, magatartásáról a vál­lalatok illetékesei. Sok helyen nemcsak megelégedettség, ha­nem őszinte elismerés és di­cséret hangján mondták el vé­leményüket szorgalmas és ma­gas színvonalú, valóban művé­szi szintű munkájukról. A leg­jobbak közül Argyelán Tibor, Bán Géza, Csík Oszkár, Hege­dűs Gábor, Nyilas István, ifj. Pege Aladár, ifj Sántha Fe­renc együtteseiket kell meg­említeni. Az öröm sajnos mégsem le­het teljes. Volt hely, ahol a zenészeknek a konyhában, vagy az előkészítőben kellett az étkezésüket lebonyolítani (Lidó), s a terítetten, sokszor zsíros asztal veszélyeztette ze­nekari formaruhájuk tisztasá­gát, az elkülönítés bántotta önérzetüket. Volt ahol a sze­mélyzeti étel minősége, „ez van” szemlélete okozott némi elégedetlenséget. A zenészek munkája terén gyenge színvonal (Csárdás ét­teremben Füredi Pál keszthe­lyi zenekar), az együttesé ko­­vácsolódás, zenekaron belüli összhang hiánya (Szárszói Strand vendéglő, Véndiófa), helytelen viselkedés, italozás (Kecskés Mária) okozott gon­dot az egység vezetőjének és elégedetlenséget a vendégek­nek. Zökkenőt okozott az üzletek technikai felkészültségének hi­ányossága : rossz zongorák, gyenge vagy elégtelen mikro­fonok, erősítők (Véndiófa — női zenekar), amire a Vendég­látó vállalatnak időben, a sze­zon megindulása előtt kellett volna gondolni — de leg­többet talán az akkori esős, hűvös időjárás, ami kihatott a személyzet hangulatára, s a vendégekre egyaránt, összegezve ellenőrző útun­­kat, megelégedéssel könyvel­hetjük el a minden vonatko­zásban kimutatható fejlődést, amivel a magyar vendéglátás magas színvonalát (kisebb zök­kenők ellenére) láttuk bizto­sítva. Sz—Sz—Sz—O SZÓRAKOZTATÓZCNI.SZIÓK „Közös célunk a művészi színvonal emelése" Beszélgetés Keszler Pállal, az ORI igazgatójával Az ORI igazgatóját a nyári idényben igen nehéz elérni és hosszabb beszélgetésre kérni, hiszen sok-sok tárgyalása, mű­sorainak — főleg balatoni — ellenőrzése, új nemzetközi mű­sorok előkészítése nagyon le­köti idejét. Tíz perc beszélge­tésbe azonban sok minden be­lefér. Csak néhány kérdés. — Kedves igazgató elvtárs, milyen viszonyban, kapcsolat­ban áll az ORI és az OSZK egymással? — Ó, nagyon jó, baráti annál is inkább, mert az OSZK vezetőivel személyes barátság­ban is vagyok. A jó viszony fejlesztése tovább erősödik (annak ellenére, hogy — hiva­talos vonalon — ez a két in­tézmény között nem áll fenn), több baráti tárgyalást ered­ményezett közöttünk annak érdekében, hogy bizonyos mű­vészeti, fegyelmi vonatkozás­ban közös legyen állásfoglalá­sunk. — Elsősorban a kölcsönös tájékoztatás az, amiben egy­más segítségére sietünk. Kö­zös célunk a könnyűműfaj művészi színvonalának továb­bi emelése, a műfaj tisztasá­gának megóvása, az együtt­működés további fejlesztése. Az OSZK stúdiójának munká­ját figyelemmel kísérem, a vizsgákon is részt veszek. Az OSZK képviselője viszont a mi kategória-vizsgáinkon vesz részt. Ezáltal megismerjük a műsorainknál figyelembevehe­tő fiatal tehetségeket. Amikor az ORI-nál felvételre jelent­keznek, már nem ismeretle­nek előttem. — Mi a helyzet az ORI és az OSZK működési engedélyek körül? — Ez a kérdés már többször felvetődött a művészek részé­ről. A következőket kell mon­danom. Úgy gondolom, érthe­tő lesz nemcsak a fiatalok, ha­nem minden érdekelt előtt. Különbség a produkció jelle­géből adódik. Más a vendég­látó szórakozóhelyek követel­ménye és más az ORI pódiu­main való szereplés. Egy ref­rén-énekes 6 órán belül több­ször lép fel az ott szórakozó közönség előtt. Tehát széles repertoárral kell rendelkez­nie. A vendéglátó szórakozó­helyre, étterembe, bárba a vendég nemcsak műsorért, a zenekarért megy el, hanem közben vacsorázik, táncol, italt fogyaszt, társaságával szórako­zik. Az ORI rendezvényre vi­szont csak a fellépők műsora miatt veszi meg a belépőjét. Ennek megfelelően nem köti le figyelmét más tényező, csak a műsor, amit sokkal kritiku­sabban is szemlél, hallgat A fellépő művésznek — bár rö­­videbb idő alatt és műsorral — nemcsak előadásbelileg, de megjelenésével is nagyobb színpadi rutinnal kell rendel­keznie, hogy mind énekével, mind mozgásával, megjelené­sével elnyerje a közönség tet­szését. Nagyon sok művészünk mindkettővel rendelkezik Ép­pen ezért az OSZK engedél­­­­lyel rendelkező művészek igen nagy része, különösen a jók, az ORI-nál is kategorizáltak . Közülük sokan hol a ven­déglátó szórakozóhelyeken, hol az ORI műsoraiban sze­repelnek s csak igen csekély azoknak a száma, akik kizáró­lag ORI-sok s nincs OSZK en­gedélyük. A színpadon és a vendéglátó parketten, dobogott való fellépés előfeltételei, kü­­lönbsége a két hely jellegéből adódik. A működési engedé­lyek kiadásánál ezt a megkü­lönböztetést szükségesnek tar­tom. — Fegyelmi vonatkozásban is szorosabbá vált az együtt­működés, amit bizonyít, hogy éppen a közelmúltban az OSZK által letiltott zenekart az ORI sem foglalkoztatja. A jövőben erre továbbra is fi­gyelemmel leszek s hasonló esetben, ha az OSZK-tól ilyen irányú kívánság érkezik, az ügyet szintén kivizsgálom s az eredmény alapján szintén in­tézkedem. Ez is közös lépés a könnyű műfaj tisztaságának védelmében. A hivatalos 10 percből vala­mivel hosszabb beszélgetésre került sor, amit már nem az igazgatóval, hanem Keszler Pállal, a régi zenésszel foly­tattam. Sok érdekes figyelem­reméltó témát érintettünk — de erről talán majd máskor —­—. Nyári János, aki kategória-javító vizsgán vett részt, elérte az „A” kategória szintet. 14 éves korától szorgalmasan tanul hegedülni. Berkes Lajosnál kezdte, majd a stúdió hallgatója lett. 191-ben kapta meg a ,,C” kategóriát. Azóta állandóan dolgozik. A hazai szerződés mellett külföldön is járt. Az itt közölt kép a brémai „Dubrovnik” étteremben készült. ZEnEKAR és KÖZÖNSÉG Siófok, Delta Bár, 1969 nyara. Éjjel 12 óra. A kétrészes változatos műsor már véget ért. A zenekar játszik. A vendégek jól érzik magukat. A táncparkett zsúfolásig táncolókkal. Minden szék foglalt. A vendégek vidámak, jókedvűek. A legismertebb slágereket a zenekarral dúdol­ják, a vokális számokat lalázzák, nevetnek, a számok végén tapsolnak. Felvetődik a kérdés: Mi a titka annak, hogy egyik vendéglátó üzemben méla búskomorság­gal ülnek vagy fásult ritmikus mozgással tán­colnak az emberek, a másikban pedig minden­ki vidám? Hogyan lehet ezt elérni — kérdez­zük Csík Oszkár „A” kategóriás zongoristát, a zenekar vezetőjét, a szusszanásnyi szünetben. — Az egyik fő ok az előadók (zenekar, énekes) és a vendégek kapcsolatában rejlik — mondja Csík Oszkár és szavait mérlegelve a követke­zőkben tömöríti véleményét: — Néhány alapvető, fontos tényezőt kell megemlítenem! Ahhoz, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat, az üzlet jellegének megfelelően külsősé­gekben is színvonalasnak, különlegességét ki­emelőnek, egyéninek kell lenni. Ehhez kapcso­lódik a zavartalan üzemeltetést biztosító üzlet­­vezetés, a műsoros helyeken a nívós program megtervezése, lebonyolítása, a jó, udvarias, fi­gyelmes kiszolgálás (szakképzett és kulturált felszolgálás). Ha mindez adott, akkor következik a zenekar jó munkája. Ezek a feltételek ugyanis bizo­nyos mértékig hiábavalók, az üzlet mégsem megy, ha az együttes rossz és nem tud hangu­latot teremteni. Mert, ha jó, akkor a vendégek — mint a helyi példa mutatja — jól érzik ma­gukat, fogyasztanak, megelégedettek és máskor is eljönnek, tehát megy az üzlet. A jó zenekar viszont ha olyan egységben dolgozik, ahol az előbbi feltételek nincsenek meg, a zenészek csinálhatnak bármit, nem tudják a közönséget megfogni, felrázni. A közönség és az együttes kapcsolata sok mindenen múlik. Feltételezem a hangszertudást (technikát), a berendezések jó állapotát, valamint a szükséges kottákat. Ezután következik a zenészek egyéni­ségéből adódó előadás­mód, az előadásra kerü­lő számok kiválasztása összeállítása (sorrendje) és a mindig változó közönség felmérése (ehhez a zenészek rutinja, vendégismerete és bizonyos szubjektív pszichikai felkészültsége szükséges). Nagyon lényeges, hogy az együttes játékát a zene és közönség szeretete hassa át. Ne csupán a pénzkereseti lehetőséget lássák munkájuk­ban. Nem tud hangulatot teremteni az olyan zenekar — bár minden szólam a helyén van — amely szív és odaadás nélkül játszik, ha úgy mennek be munkahelyükre, hogy már kezdés­kor a zárórára és a borravalóra gondolnak. Tovább megyek: az sem elég, ha lelkesen, szívből játszanak, ha szomorú látványt nyújt az együttes megjelenése, előadásmódja közöm­bös, fásult. Mert együtt kell élni a közönséggel. A zenekar szólistájának (szólistáinak) szinte ugyanúgy kell mozogni, táncolni, mint a közön­ségnek. Ezzel mintegy irányítani, lendíteni kell azt. A zenekarvezetőnek előre meghatározott hangulati emelkedést biztosító sorrendben kell repertoárját, műsorát összeállítani. De mereven ehhez sem szabad ragaszkodni, inkább csak vázlatnak tekinteni, mert mindig az adott ven­dégkörtől, hangulattól kell függővé tenni a ter­vezett és kért számok sorrendjét. (Pl. ha sok is külföldi vendég, akkor több külföldi számot ha idősebb korosztály tartózkodik a szórakozó­helyen, akkor inkább régebbi darabokat, ha fiatal közönség van, akkor a modern tánczenét kell játszani.) Ma már lényeges az éneklés zenekaron belül, vagy szólistával. A szólistának is többet kell adniuk, mint az óránként előírt mennyiségű táncdal darálása. Nekik is a közönséggel kell együtt érezni, figyelni őket, s az igényeket ki­elégítve a hangulatot így még jobban emelni. Mindez csak akkor valósítható meg, ha a ze­nekarvezető valójában vezeti a zenekart. Ha repertoár tekintetében, művészi felkészültség­ben, közönség és zenészismeretben egyaránt rá­termett és feladatának megfelelően megállja a helyét. A zenekar és a közönség kapcsolatáról, a jó hangulat megteremtéséről a saját tapasz­talatom alapján mondtam néhány alapvető fel­tételt, de ezek a gondolatok korántsem merítik ki a módszerek sokféleségét. Előfeltétel min­denekelőtt a zeneszeretet, a fegyelmezettség, a szakmai felkészültség, és a vendégekkel való kapcsolat elmélyítésére való törekvés. Együttesen — úgy érzem — mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, amit a gyakor­latban hasznosít is — fejezi be nyilatkozatát Csík Oszkár, és a zongorához ülve bizonyítja mindazt, amit elmondott, az .

Next