Szórakoztató Zenészek, 1972 (1. szám)
1972 / 1. szám
SZÓRAKOZTATÓ AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA 1972 1 R E N D H A G Y J O IS K O L JA K ZENÉSZEK TISZTELET - EGÉSZ ÉVBEN „írónő vagyok” — írja híres könyvében Simone de Beauvoire, és keserű iróniával azon elmélkedik, milyen kár, hogy ez a kis szóvégződés még mindig meghatározza helyét, minőségét a társadalomban. Mert az „író” szó, bár foglalkozást jelent, mégis egyértelműen csak férfinak dukál. Beauvoire mondatai azért jutottak eszembe most, a Nemzetközi Nőnap közeledtekor, mert hasonlóképpen lehetne elmélkedni tanár és tanárnő stb. fogalmakról is. ÓVÁRI MÁRTA tanulmányi vezető az OSZK-stúdióban, ahol jelenleg 560 növendék tanul. Fiatalok és idősebbek, kezdők és már jó nevű zenészek. Sokféle ember, sokféle problémával. A „tanulmányi vezető” ridegen hivatalos címét viselő Óvári Márta mindig mosolyog. Komoly felelősségét nem viseli tüntetőn. Ezért bizalommal fordul hozzá mindenki a gondjával, problémájával. Még olyasmikkel is, ami igazán nem tartozna rá. A hivatás nagy szó. Csak komolyan szabad beszélni róla — ezt ő nagyon jól tudja. Hogy valaki énekes, vagy zenész lesz, az sok tényezőtől függ. Elsősorban tehetségétől. De a vágy olyanokat is elhoz a stúdióba, akik híján vannak a tehetségnek. Sokan felelősek egy-egy ember sorsának alakulásáért itt a stúdióban. Felelős Óvári Márta is. Egyegy értő, jó mondat néha mindennél többet ér egy vívódó embernek. Jól ismeri az 560 ember minden gondját, baját, őt és esetleges gondját nem tudom hányan ismerik. Zeneművészeti Főiskolára járt, operaszakon végzett. Azok voltak életének legszebb évei. Énekelhetett. A főiskola után a Filharmóniához szerződött, szólistának. Hét évig járta az országot, fellépett a rádió nyilvános adásain, koncerttermekben. Majd vállalta jelenlegi munkakörét. Itt szívvel, lélekkel segít a kezdőknek, az útkeresőknek. VÖRÖS SÁRI magyarnóta énekesnő. Szülei nagyon szegények voltak, és bár már az iskolában kitűnt szép énekhangja, taníttatására akkor nem tellett. Dolgozott, és a híres Palestrina kórusba járt énekelni. Nagyon jó iskola volt számára. „Nyitott füllel” járt, gyönyörű kórusműveken tanulta meg a zenei felépítést, a hangsúlyok érvényét, szövegelemzését. Később, amikor már egyre gyakrabban hívták magyarnótát énekelni, egy-egy új nótát ugyanolyan igénnyel tanult meg, mint a klasszikus kórusműveket. Három éve tanít az OSZK- stúdióban, ahol ezt a módszert ajánlja növendékeinek is. Sajnos nincs mindenkinek türelme az ilyen alapos tanuláshoz. Egyszer megpróbálta összeszámolni, hány nótát énekel. De ezernél abbahagyta. Első rádiófelvétele 1939-ben volt. „Itthagytak az álmok” című nótát énekelte. Azóta lemezei bejárták az egész világot. Amikor azt kérdeztem, mikor hagyta abba a könyvelői munkát és élt csak az éneklésből, azt válaszolja: 1965-ben. Kérdő tekintetemre hozzáfűzi: A népszerűséget akkor nem adták olyan könnyen. Tv sem volt. Bizonyítani kellett, nem egyszer, sokszor, hogy valaki megmaradhasson és megélhessen ezen a pályán. Mindenki, aki ismeri Vörös Sárit, tudja, hogy nagy szavakat nem használ. Igényes, mindig jobbat akaró, szerény ember. Mint minden igazi művész, szakot — mondta Óvári Győzőné. — Nincs jobb szó erre, nálunk szakmát tanulnak az idejárók. A vendéglátóipar részére képezünk zenészeket. Sík Olga tanárnővel az előadóművészet órán találkoztunk. — Kritikus közönségünk van — mutatta a tanárnő —, az énekesek egymást váltják a pódiumon, itt a szakma hallgatja egymást. Vannak kezdők, haladók, visszatérők és vannak olyanok is, akik soha nem fejezik be. Ebben a felosztásban nincs semmi súlyos értékítélet, csupán a realitás ismerete. A dobogó követelte adottságok fejleszthetők, de hogy kiből mi lesz, azt csak a gyakorlat mutatja meg. Van, aki azért tanul, mert jobb minősítést szeretne. Kamarás Judit viszont, aki szintén ott várakozott a többiek között, hogy sorra kerüljön, nemrég tért haza több mint egyéves külföldi turnéjáról, s máris bekapcsolódott a stúdió munkájába. Hasznos órákat tölt hangképzéssel, ellenőrzi önmagát. Tudja, hogy az egyszer megszerzett tudás csak bizonyos távra elég. Benke Imre, a vidéki stúdiók előadója ragyogó arccal meséli: — Regiszteres vizsga volt. Kovács Andorral egy gitáros fiút hallgattunk meg, aki a Nyírségből jött. Mondhatom őstehetség. Most szerelt le. Egyelőre vidéki stúdiónkba irányítottam, de ősztől szeretne Kovács Andornál tanulni. Érettségije megvan. Alighanem „percek alatt” kitűnő muzsikus lesz belőle. Ezek a percek képletesen értendők. A szakemberek sze AHOL A MŰVELTSÉG TEREM Valószínűnek tartom, hogy ez a jövőért való aggódás munkálkodott az OSZK illetékeseiben, amikor bevezették a határidős engedélyek rendszerét. Mint tudjuk, ennek lényege, hogy a zenész türelmi időt kap, ezalatt köteles szakmai és általános műveltségbeli hiányait pótolni. Ez helyenként egyelőre nyolc általánost, máshol gimnáziumi érettségit jelent. Sokan vannak, akik az esti gimnázium kötelezettségeit nem tudják vállalni, hiszen este dolgoznak. Egyéni tanuláshoz való készségük kevés. Az I. és II. gimnáziumot végző felnőtt zenészek előkészítő tanfolyamait az OSZK szervezte. Ezzel a lehetőséggel élt is közel 130 szórakoztató zenész. — Hetente egyszer jövünk össze, délelőtt. Alkalmanként öt tárgyból van foglalkozás — kezdte Nyári Rezső, aki a Szeged Étteremben dolgozik, mint hegedűs — nehéz volt tudomásul venni és megszokni az iskolába járást. Ami kényszerítő erejűnek hat, az soha nem olyan kedves. Mi, akik már a második osztályt gyűrjük, többnyire már a megjött kedvvel forgatjuk a könyveket. A tanárok megértők, sokat segítenek. Visszatérő téma, hogy a matematika és fizika amolyan mumustárgy, különösen azoknál, akik régebben jártak iskolába. Beszélgető partnereim így vélekedtek: „Megtanuljuk, de mi hasznát vesszük?” Nos, Sárközi József klarinétos, aki még csak első gimnazista, így válaszolt: Népzenészek között igen nagy műveltségi különbségek vannak. Okos dolog ez a rendelet. Igaz, jobb AHOL A TARTOZÁST EGYENLÍTIK Január 22-én dr. Pauka Tiborné tanárnő üdvözölte azokat a zenészeket, akik előző héten sikeres vizsgát tettek az általános iskola V—VI., illetve VII. osztályából. — Ami eredmény született, az becsületes eredmény — hangoztatta. — Természetesen, itt is voltak a vizsgán indiszponáltak, de mondhatom, a tanárok legalább annyira izgultak, mint a növendékek. A vizsga megmutatta, hogy csak a becsületes munkának van értelme. Büszkék lehetünk, van amit már tudunk, s ezt a tudást felfedezni, a felszínre hozni a legnagyobb öröm. Nem kívánunk sokat, pontos megjelenést, figyelmet és otthoni könyvforgatást. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem rövidített anyagot tanulnak a zenészek. Teljes általános iskolai osztályokból vizsgáztak január végén. Az eredmények azt bizonyítják, hogy át lehet ugrani a mércét. A beiratkozottak 80%-a megértette, hogy miről van szó. Tizenegy fő járta az V—VI. osztályt, tizenkilenc pedig a VII-et. A gyorsított tempó komoly erőfeszítést kíván. Elnéztem az asztal körül ülőket. Volt köztük tudatos és büszke arc, s volt köztük olyan is, aki majd csak később értékeli a jól végződő vizsgát. Mint Dancsó István, az OSZK igazgatója mondta: a most VIII. osztályt kezdők ősszel, már gimnazisták lehetnek. Az értékelés során többször is rábukkantam Duka Elemér nevére. Dr. Pauka Tiborné példaként állította a többiek elé, a legjobbak között említve. Azok is szép számmal vannak. Aki kiváncsi rájuk, megtalálhatja őket minden szombat reggel 9 órától a rendhagyó általános iskola padjaiban, a stúdió épületében. SÁRMÁNDI PÁL Márciusban minden évben felköszöntik a nőket. És minden évben megírják az újságok, milyen jó ez a figyelem, és milyen jó lenne, ha nem csak egy napra lenne érvényes. De talán azt is érdemes lenne megírni, hogy az egész évre — sőt életre — szóló tiszteletet önmaguknak szerzik meg a nők. Ez a két példa bizonyság arra is, hogyan. László Ilona Lányok a stúdióban. Óvári Márta körül If V. Vörös Sári A lehetőség ebben rejlik Eleget olvashattunk a felnőtt oktatás eredményeiről és legalább ugyanennyit problémáiról. A szakmai és általános ismeretek gyarapítására sokféle próbálkozás történt. Ami a jelenleg tanuló zenészek rendelkezésére áll mindenképpen rendhagyó, s lehetősége éppen ebben rejlik. A szórakoztatózenészek munkája, a szakma belső változásaiból fakadó igényeknek való megfelelés, önmagában elég indíték a tanuláshoz. Az okosan, normákhoz kötött vizsga- és működésiengedély-követelményrendszer alig látható gondoskodó kézként irányítja a zenészeket az iskolapadok felé. Előrebocsájtom, hogy az oktatás formájában alkalmazkodhat a szakmai élet sajátosságaihoz, de lényegét tekintve az ismeretadás, illetve -szerzés régi, bevált úton jár, AHOL A SZAKMÁT TANULJÁK Aki szórakoztató zenészként dolgozik valamilyen formában és minőségben, az megfordult már a Szófia utcában. Váltott műszakban, rövidebbhosszabb távon 24 tanár oktatja a mintegy öt és félszáz hallgatót. Mint Harmat László igazgató és Óvári Győzőné tanulmányi vezető elmondta, az itt tanulók legfőbb mozgatója az önszorgalom. A stúdió tulajdonképpen lehetőség a tanuláshoz, vizsgakötelezettség nincs. Aki itt tanul, az alapismeretekkel már tisztában van. — Sőt, járnak hozzánk nagyon képzett zenészek is, akik már elvégezték a dzsessz-tan-mnt két évenként lehet kategóriavizsgát tenni általában. A „B” vizsgáig megfelelő szorgalommal és tanulással mindenki eljuthat, az „A” vizsga már komoly rangot jelent, érthető, hogy kevesebben jutnak túl rajta. Ezt erősítette meg Egerland István is, aki a kihelyezett hegedűsöket oktatja a Rózsa Ferenc utcában. — Tavaly mentem nyugdíjba az Operától — mondta Egerland István —, itt még tanítok továbbra is. Az elmúlt évek alatt 200 „B” vizsgás és 38 „A” vizsgás tanítványom volt, köztük olyan neves emberek is, mint Lakatos Sándor, a népművészet mestere. Az utóbbi időben úgy tűnik, a zenészek felismerték: a nótázásból hosszú távon már nem lehet megélni. Kertész László, a Nevada beategyüttes dobosa szintén a stúdióba jár. Ezt mondta: — Egyenlőre még csak „C” vizsgám van. Két éve tanulok Portik Ivánnál. A stúdió legnagyobb előnye számomra, hogy itt rákényszerülök kottából játszani. Másokkal szemben lehet előnyöm, de az órán bizony nagyon kisfiúnak érzem magam. Aki képes ezt felismerni, már komoly lépést tett előre. Kertész László tisztában van azzal, hogy a hosszú haj, a beatkoncert nem tart örökké. Aki eljegyzi magát a zenével, annak gondolni kell a jövőre is, lenne valami hasznos tárgy, mondjuk nyelv, no de, ha ez van, ezt kell szeretni! A magyar nyelv tökéletes ismerete után, majd jöhet az idegen nyelv is. Elindult egy természetes folyamat az emberekben. Vitatkoznak olykor a normákkal, de a miért egyre kevesebbet kerül szóba. S ha igen, akkor bizony oda kell figyelni rájuk. — Miért van, hogy aki tanul, az nem mehet külföldre? Decemberben lett volna egy svájci utam, nem engedtek. A zenészek korán alapítanak családot, nem mindegy, hogy kihagyunk egy ilyen lehetőséget. Megkérdezhetnék ilyen esetben az iskolát is! RENDHAGYÓ MUNKA A rendhagyó iskolához, rendhagyó munka tartozik. A tanulás évei alatt külföldön dolgozni alkalmanként egyegy rövid időt lehetne ugyan. Ezt kipróbálta az OSZK. Sajnos a kiutazott zenészek nem tesznek eleget ígéretüknek és tovább maradnak. Aztán már kiesik az év, elmarad a vizsga. Az idő pedig halad. Most sem tanácsolhatnak mást az illetékesek, mint amit a működési engedély kiadásakor: a hiányt pótolni kell, néhány évnem a világ! Milyen a közhangulat a tanuló zenészek között? Eltérő válaszokat kaptam, íme néhány: „A többiek észre sem veszik, hogy iskolába járok.” „Az idősebb kollégák mind helyeslik.” „Előfordul, hogy beszélgetés közben valami nagyon bántja a fülem, hát kijavítom a kollégát. Ilyenkor azt mondják: ő tudja, ő tanulja.” ÁRA 2 FORINT