Szórakoztató Zenészek, 1972 (1. szám)

1972 / 1. szám

SZÓRAKOZTATÓ AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓ- ZENEI KÖZPONT IDŐSZAKI LAPJA ZENESZEK 1972 1 R E N D H A G Y r­O I s K O L r A K TISZTELET - EGÉSZ ÉVBEN „írónő vagyok” — írja híres könyvében Simone de Beau- voire, és keserű iróniával azon elmélkedik, milyen kár, hogy ez a kis szóvégződés még mindig meghatározza helyét, minőségét a társadalomban. Mert az „író” szó, bár foglalkozást jelent, mégis egyértelműen csak férfinak dukál. Beauvoire mondatai azért jutottak eszembe most, a Nemzetközi Nőnap közeledtekor, mert hasonlóképpen lehetne elmélkedni tanár és tanárnő stb. fogalmakról is. A lehetőség ebben rejlik E leget olvashattunk a felnőtt oktatás eredményeiről és leg­alább ugyanennyit problémáiról. A szakmai és általános ismeretek gyarapítására sokféle próbálkozás történt. Ami a je­lenleg tanuló zenészek rendelkezésére áll mindenképpen rend­hagyó, s lehetősége éppen ebben rejlik. A szórakoztatózenészek munkája, a szakma belső változásaiból fakadó igényeknek való megfelelés, önmagában elég indíték a tanuláshoz. Az okosan, normákhoz kötött vizsga- és működésiengedély-követelmény- rendszer. alig látható gondoskodó kézként irányítja a zenésze­ket az iskolapadok felé. Előrebocsájtom, hogy az oktatás for­májában alkalmazkodhat a szakmai élet sajátosságaihoz, de lé­nyegét tekintve az ismeretadás, illetve -szerzés régi, bevált úton ÖV ARI MÁRTA tanulmányi vezető az OSZK-stúdióban, ahol jelenleg 560 növendék ta­nul. Fiatalok és idősebbek, kezdők és már jó nevű zené­szek. Sokféle ember, sokféle problémával. A „tanulmányi vezető” ride­gen hivatalos címét viselő Övári Márta mindig mosolyog. Komoly felelősségét nem vi­seli tüntetőn. Ezért bizalom­mal fordul hozzá mindenki a gondjával, problémájával. Még olyasmikkel is, ami iga­zán nem tartozna rá. A hivatás nagy szó. Csak komolyan szabad beszélni ró­la — ezt ő nagyon jól tudja. Hogy valaki énekes, vagy ze­nész lesz, az sok tényezőtől függ. Elsősorban tehetségétől. De a vágy olyanokat is elhoz a stúdióba, akik híján vannak a tehetségnek. Sokan felelő­sek egy-egy ember sorsának alakulásáért itt a stúdióban. Felelős Övári Márta is. Egy- egy értő, jó mondat néha mindennél többet ér egy ví­vódó embernek. Jól ismeri az 560 ember minden gondját, baját, őt és esetleges gondját nem tudom hányán ismerik. Zeneművészeti Főiskolára járt, operaszakon végzett. Azok voltak életének legszebb évei. Énekelhetett. A főiskola után a Filharmóniához szer­ződött, szólistának. Hét évig járta az országot, fellépett a rádió nyilvános adásain, kon­certtermekben. Majd vállalta jelenlegi munkakörét. Itt szív­vel, lélekkel segít a kezdők­nek, az útkeresőknek. VÖRÖS SÁRI magyarnóta énekesnő. Szülei nagyon szegények voltak, és bár már az iskolá­ban kitűnt szép énekhangja, taníttatására akkor nem tel­lett. Dolgozott, és a híres Pa­lestrina kórusba járt énekelni. Nagyon jó iskola volt szá­mára. „Nyitott füllel” járt, gyönyörű kórusműveken ta­nulta meg a zenei felépítést, a hangsúlyok érvényét, szöveg elemzését. Később, amikor mór egyre gyakrabban hívták magyarnó­tát énekelni, egy-egy új nótát ugyanolyan igénnyel tanult meg, mint a klasszikus kórus­műveket. Három éve tanít az OSZK- stúdióban, ahol ezt a módszert ajánlja növendékeinek is. Saj­nos nincs mindenkinek türel­me az ilyen alapos tanuláshoz. Egyszer megpróbálta össze­számolni, hány nótát énekel. De ezernél abbahagyta. Első rádiófelvétele 1939-ben volt. „Itthagytak az álmok” című nótát énekelte. Azóta lemezei bejárták az egész világot. Amikor azt kérdeztem, mikor hagyta abba a könyvelői mun­kát és élt csak az éneklésből, azt válaszolja: 1965-ben. Kér­dő tekintetemre hozzáfűzi: A népszerűséget akkor nem ad­ták olyan könnyen. Tv sem voltl Bizonyítani kellett, nem egyszer, sokszor, hogy valaki megmaradhasson és megélhes­sen ezen a pályán. Mindenki, aki ismeri Vörös Sárit, tudja, hogy nagy szava­kat nem használ. Igényes, mindig jobbat akaró, szerény ember. Mint minden igazi művész. jár. AHOL A SZAKMÁT TANULJÁK Aki szórakoztató zenészként dolgozik valamilyen formá­ban és minőségben, az megfor­dult már a Szófia utcában. Váltott műszakban, rövidebb- hosszabb távon 24 tanár ok­tatja a mintegy öt és félszáz hallgatót. Mint Harmat Lász­ló igazgató és Óvári Győzőné tanulmányi vezető elmondta, az itt tanulók legfőbb mozga­tója az önszorgalom. A stúdió tulajdonképpen lehetőség a ta­nuláshoz, vizsgakötelezettség nincs. Aki itt tanul, az alap­ismeretekkel már tisztában van. — Sőt, járnak hozzánk na­gyon képzett zenészek is, akik már elvégezték a dzsessz-tan­I f V. Vörös Sári szakot — mondta Óvári Győ­zőné. — Nincs jobb szó erre, nálunk szakmát tanulnak az idejárok. A vendéglátóipar ré­szére képezünk zenészeket. Sík Olga tanárnővel az elő­adóművészet órán találkoz­tunk. — Kritikus közönségünk van — mutatta a tanárnő —, az énekesek egymást váltják a pó­diumon, itt a szakma hallgatja egymást. Vannak kezdők, ha­ladók, visszatérők és vannak olyanok is, akik soha nem fe­jezik be. Ebben a felosztásban nincs semmi súlyos értékítélet, csu­pán a realitás ismerete. A do­bogó követelte adottságok fej­leszthetők, de hogy kiből mi lesz, azt csak a gyakorlat mu­tatja meg. Van, aki azért ta­nul, mert jobb minősítést sze­retne. Kamarás Judit viszont, aki szintén ott várakozott a többiek között, hogy sorrake- rüljön, nemrég tért haza több mint egyéves külföldi turnéjá­ról, s máris bekapcsolódott a stúdió munkájába. Hasznos órákat tölt hangképzéssel, el­lenőrzi önmagát. Tudja, hogy az egyszer megszerzett tudás csak bizonyos távra elég. Benke Imre, a vidéki stúdiók előadója ragyogó arccal me­séli: — Regiszteres vizsga volt. Kovács Andorral egy gitáros fiút hallgattunk meg, aki a Nyírségből jött. Mondhatom őstehetség. Most szerelt le. Egyelőre vidéki stúdiónkba irányítottam, de ősztől szeret­ne Kovács Andornál tanulni. Érettségije megvan. Alighanem „percek alatt” kitűnő muzsi­kus lesz belőle. Ezek a percek képletesen értendők. A szakemberek sze­rint két évenként lehet kate­góriavizsgát tenni általában. A „B” vizsgáig megfelelő szor­galommal és tanulással min­denki eljuthat, az „A” vizsga már komoly rangot jelent, ért­hető, hogy kevesebben jutnak túl rajta. Ezt erősítette meg Egerland István is, aki a kihelyezett hegedűsöket oktatja a Rózsa Ferenc utcában. — Tavaly mentem nyugdíj­ba az Operától — mondta Égerland István —, itt még tanítok továbbra is. Az elmúlt évek alatt 200 „B” vizsgás és 38 „A” vizsgás tanítványom volt, köztük olyan neves em­berek is, mint Lakatos Sán­dor, a népművészet mestere. Az utóbbi időben úgy tűnik, a zenészek felismerték: a nó- tázásból hosszú távon már nem lehet megélni. Kertész László, a Nevada beategyüttes dobosa szintén a stúdióba jár. Ezt mondta: — Egyenlőre még csak „C” vizsgám van. Két éve tanu­lok Portik Ivánnál. A stúdió legnagyobb előnye számomra, hogy itt rákényszerülök kottá­ból játszani. Másokkal szem­ben lehet előnyöm, de az órán bizony nagyon kisfiúnak ér­zem magam. Aki képes ezt felismerni, már komoly lépést tett előre. Kertész László tisztában van azzal, hogy a hosszú haj, a beatkoncert nem tart örökké. Aki eljegyzi magát a zenével, annak gondolni kell a jövőre is. AHOL A MŰVELTSÉG TEREM Valószínűnek tartom, hogy ez a jövőért való aggódás munkálkodott az OSZK ille­tékeseiben, amikor bevezették a határidős engedélyek rend­szerét. Mint tudjuk, ennek lé­nyege, hogy a zenész türelmi időt kap, ezalatt köteles szak­mai és általános műveltségbe­li hiányait pótolni. Ez helyen­ként egyelőre nyolc általá­nost. máshol gimnáziumi érett­ségit jelent. Sokan vannak, akik az esti gimnázium kötelezettségeit nem tudják vállalni, hiszen este dolgoznak. Egyéni tanu­láshoz való készségük kevés. Az I. és II. gimnáziumot vég­ző felnőtt zenészek előkészítő tanfolyamait az OSZK szer­vezte. Ezzel a lehetőséggel élt is közel 130 szórakoztató ze­nész. — Hetente egyszer jövünk össze, délelőtt. Alkalmanként öt tárgyból van foglalkozás — kezdte Nyári Rezső, aki a Sze­ged Étteremben dolgozik, mint hegedűs — nehéz volt tudo­másul venni és megszokni az iskolába járást. Ami kénysze­rítő erejűnek hat, az soha nem olyan kedves. Mi, akik már a második osztályt gyűrjük, többnyire már a megjött kedv­vel forgatjuk a könyveket. A tanárok megértők, sokat segí­tenek. Visszatérő téma, hogy a ma­tematika és fizika amolyan mumustárgy, különösen azok­nál, akik régebben jártak is­kolába. Beszélgető partnereim így vélekedtek: „Megtanuljuk, de mi hasznát vesszük?” Nos, Sárközi József klarinétos, aki még csak első gimnazista, így válaszolt: Népzenészek kö­zött igen nagy műveltségi kü­lönbségek vannak. Okos do­log ez a rendelet. Igaz, jobb lenne valami hasznos tárgy, mondjuk nyelv, no de, ha ez van, ezt kell szeretni! A ma­gyar nyelv tökéletes ismere­te után, majd jöhet az idegen nyelv is. Elindult egy természetes fo­lyamat az emberekben. Vitat­koznak olykor a normákkal, de a miért egyre kevesebbet kerül szóba. S ha igen, akkor bizony oda kell figyelni rájuk. — Miéri van, hogy aki ta­nul, az nem mehet külföldre? Decemberben lett volna egy svájci utam, nem engedtek. A zenészek korán alapítanak családot, nem mindegy, hogy kihagyunk egy ilyen lehetősé­get. Megkérdezhetnék ilyen eset­ben az iskolát is! RENDHAGYÓ MUNKA A rendhagyó iskolához, rendhagyó munka tartozik. A tanulás évei alatt külföldön dolgozni alkalmanként egy- egy rövid időt lehetne ugyan. Ezt kipróbálta az OSZK. Saj­nos a kiutazott zenészek nem tesznek eleget ígéretüknek és tovább maradnak. Aztán már kiesik az év, elmarad a vizs­ga. Az idő pedig halad. Most sem tanácsolhatnak mást az illetékesek, mint amit a mű­ködési engedély kiadásakor: a hiányt pótolni kell, néhány év- nem a világ! Milyen a közhangulat a ta­nuló zenészek között? Eltérő válaszokat kaptam. íme né­hány: „A többiek észre sem veszik, hogy iskolába járok.” „Az idősebb kollégák mind helyeslik.” „Előfordul, hogy beszélgetés közben valami na­gyon bántja a fülem, hát ki­javítom a kollégát. Ilyenkor azt mondják: ő tudja, ő tanul­ja.” AHOL A TARTOZÁST EGYENLÍTIK Január 22-én dr. Pauka Ti- borné tanárnő üdvözölte azo­kat a zenészeket, akik előző héten sikeres vizsgát tettek az általános iskola V—VI., illetve VII. osztályából. — Ami eredmény született, az becsületes eredmény — hangoztatta. — Természetesen, itt is voltak a vizsgán indisz­ponáltak, de mondhatom, a ta­nárok legalább annyira izgul­tak, mint a növendékek. A vizsga megmutatta, hogy csak a becsületes munkának van értelme. Büszkék lehetünk, van amit már tudunk, s ezt a tudást felfedezni, a felszínre hozni a legnagyobb öröm. Nem kívánunk sokat: pontos megjelenést, figyelmet és ott­honi könyvforgatást. Hangsú­lyozni szeretném, hogy nem rövidített anyagot tanulnak a zenészek. Teljes általános is­kolai osztályokból vizsgáztak január végén. Az eredmények azt bizonyítják, hogy át lehet ugrani a mércét. A beiratko­zottak 80%-a megértette, hogy miről van szó. Tizenegy fő járta az V—VI. osztályt, tizenkilenc pedig a VII-et. A gyorsított tempó ko­moly erőfeszítést kíván. El­néztem az asztal körül ülőket. Volt köztük tudatos és büszke arc, s volt köztük olyan is, aki majd csak később ér­tékeli a jól végződő vizsgát. Mint Dancsó István, az OSZK igazgatója mondta: a most VIII. osztályt kezdők ősszel, már gimnazisták lehetnek. Az értékelés során többször is rá­bukkantam Duka Elemér ne­vére. Dr. Pauka Tiborné pél­daként állította a többiek elé. a legjobbak között említve. Azok is szép számmal vannak. Aki kiváncsi rájuk, megtalál­hatja őket minden szombat reggel 9 órától a rendhagyó ál­talános iskola padjaiban, a stúdió épületében. SÁRMÁNDI PÁL Márciusban minden évben felköszöntik a nőket. És minden évben megírják az újságok, milyen jó ez a figyelem, és milyen jó lenne, ha nem csak egy napra lenne érvényes. De talán azt is érdemes lenne megírni, hogy az egész évre — sőt életre — szóló tiszteletet önmaguknak szerzik meg a nők. Ez a két példa bizonyság arra is, hogyan. László Ilona Lányok a stúdióban. Óvári Márta körül ÁRA 2 FORINT

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents