Zenelap, 1903 (17. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-05 / 1. szám

4 Társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedésében, IV., Kristóf­­tér 3. Toldi Lajos könyv- és zeneműkereskedésében II., Budán, Fő­ ut 2., valamint Szabó Bélánál, VIII., József­­utcza 32., I. em. 18. sz., (csakis délelőtt), minden közre­működőnél és a hangverseny estélyén a pénztárnál. Pozsonyban az ottani egyházi zeneegyesület novem­ber 23-án­ ülte meg alapításának 70-dik évfordulóját. Ezen alkalommal a Zandt Ödön prépost-plébános által mondott pontificalis nagy mise alatt, Beethoven remek, halhatatlan „nagy miséje“ (Missa solemnis) az ezen alkalomra ven­dégül meghívott dr. Kossow Jenő soproni zeneegyesületi karnagy vezetése mellett került előadásra nagyon szépen. Ezen mise előadása esemény számba nagy, mert nem csak hazánkban, de külföldön sincsen város, mely Beethoven ezen legnagyobb művének rendes és annyi egyházi előadásával dicsekedhetne, mint Pozsony városa, hol a misét Rumlik karmester mutatta be először néhány évvel már a nagy mester halála után és hol e mű az idén 17-edszer, utoljára két évvel ezelőtt Burger karmester alatt lett előadva.­­ Az idei előadásnál a szólókat Kovács Fanni, Dvoracsik J. ur­­hölgyek, Schreier és Stretden Antal urak énekelték. Az utóbbi a mise betanítása köröl is fáradozott. Az orgonát Kitzinger úr játszotta. — A mise, melyet nagy közönség, közte sok Bécsből lerándult zenész és kritikus hallgatott végig, nagy hatást gyakorolt ezúttal is a hallgatókra ép­pen a katholikus egyház magasztos szertartásaival való összeköttetésében. Ezt a nagy hatást elismerte még min­denki, kinek alkalma volt Beethoven ezen szent áhítattal telt örök szép és remek művét a templomban, nagy mise alatt hallhatni. A pozsonyi egyházi zeneegylet jubileumának világi részét egy nagyon sikerült banker zárta be, melyen Rumlik alpolgármester — Rumlik karmester fia — gróf Zichy Géza volt intendáns — Palugyai hitközségi alelnök, Batka János titkár és levéltáros, Horgovicz titkár, Labor híres orgonaművész és számos bécsi vendég, úgyszintén az összes közreműködők dr. Kossow karmesterrel az élükön vettek részt.­­ Köszöntőt mondottak Rumlik polgármester, gróf Zichy, Palugyay elnök, Baska levéltáros, dr. Schwerich Bécsből és mások. A soproni zeneegyesület az 1902-ik egyesületi (37-ik) évet két sikerült, kiváló műélvezetet nyújtott hangverseny­nyel zárta be. A nevezetes havi hangverseny Balassa Kál­mán, hírneves hazai hegedűművész, a szombathelyi zenede igazgatójának közreműködésével a következő műsorozatot nyújtotta: 1. Beethoven, „Coriolan“ nyitány, zenekar. 2. a) Bach, „Chaconne“, b) Goldmark, hegedűverseny zene­karral. Balassa Kálmán. 3. a) Kirchner, „Esti dal“, b) Zenger, „Az apácza“ négyes karok. 4. Hubay, „Csárda­jelenetek“, Balassa Kálmán. 5. Volkmann, „II. Symfonia“ zenekar. Balassa Kálmán gyönyörű játéka úgyszintén a dr. Kossow Jenő karmester által dirigált négyes és a zenekar nagy elismerésben részesült. A deczember havi hangverseny kiváló műsora a következő volt: 1. Wagner, „Lohengrin“ előjáték, zenekar. 2. Dalok, énekelte Duce Róza operaénekesnő. 3. a) Zimay „Suhog a szél“, b) Mendelssohn, „Vadászdal“, négyes karok. 4. Beethoven, „111. Symfonia“, (Eroica). Duce k. a. szép énekét, ki Weber „Bűvös vadász“ cz. operájából énekelte a nagy áriát, a négyes kar preczizen kisérte, de különösen a zenekar pompás előadását, mely főleg Beethoven örökké szép III. symphoniájában érvényesült, a nagy­közönség zajosan megtapsolta. A vegyes és zenekart ezúttal is az egyesületi karmester dr. Kossow Jenő dirigálta, például a magyarság szeretetét onnan leolvashatná. — Pedig ez teszi a különben is érdemes zenei srót éppen mi előttünk rokonszenvessé. Évtizedekkel ezelőtt Mussol megismerkedett fiatal, törekvő zenésznemzedé­künk egypár tagjával; ezóta nemcsak szereti és meg­becsüli a magyar zenét és mivelőit, hanem folytonos és nagy érdeklődéssel viseltetik zenei viszonyaink iránt; a százágú német zene­sajtóban ez a hatalmas érdek­lődése nem találván kielégítést: ő közvetlenül a hazai szakkörökkel tartja fenn az érintkezést, sőt irántunk való nagy szeretete egyenesen apostoli működésre bírta — számos magyar érdekű czikket, ismertetést irt a német zenei lapokba, (ezek közül ő soknak nagyra­­becsült munkatársa,) főleg Ábrányi Kornél, Langer Viktor, Mihalovich Ödön, Mosonyi Mihály működését behatóan méltatta. A „Zenelap“ számára tizenhat év alatt számos becses zenepaedagógiai fejtegetést írt, most pedig a Rákóczi-induló két zenekari feldolgozá­sáról szóló nagyérdekű tanulmányt küldött be, melyet legközelebb magyar fordításban és német eredetiben adunk közre. Mássol a munka embere, saját szép képességei és szorgalma segítségével küzdötte fel magát a köz­­ismertség és közbecsülés magas polc­ára. Igen szegény családból származott, Boroszlóban született 1846. január 14-én. Spohr híres hegedűiskoláját és Hummel zongora­iskoláját szinte merőben a maga erejére utalva tanulta végig, majd a tanítóképzőt végezve, 1873-tól 1891-ig a poseni Röhrsdorfban tanítóskodott, azóta a közel Fraustadtban egyházkarnagy. Számos zenei czikke jelent meg a tekintélyes német szaklapokban; irt zenetörté­netet, lexikont, életrajzi stb. könyveket. De mint zene­szerző is számottevő: zongora-, orgona-, hegedűszer­­zeményei, dalai és karénekei vannak. Érdemes, munkás német barátunknak hálás szívvel kívánunk még hosszú, boldog függetlenségben töltött vidám évtizedeket. Hasiol Róbert: Ennek a férfiúnak az arczképe csakugyan beszél, hű képe a lelkének. Derült, mégis komoly arcz, hatá­rozottság, ideális gondolkozás ömlik el rajta, egész tartásán pedig a munkabírás, a fáradhatatlan erő. Persze az egész lélek nem tükröződhetik a derékséget eláruló, nyílt tekintetben; nincs az a psychológus, aki ZENELAP KÜLFÖLD * Bécsben több évi távollét után ismét fellépett az udvari opera volt csillaga Lehmann Lili asszony és fényes szerepeit óriási siker mellett végig játszotta. Isoldát, Brünhildát, Donna Annát, Normát és Leonórát énekelte és különösen ez utolsó szerepében (Fidelio) még mindig utolérhetetlen. A Milanóban a Scala-színházat ez idén kivételesen már 22-én nyitották meg, talán azért, mivel a rendes István-napi megnyitó előadás az idén péntekre esett volna. Előadásra Berlioz «Faust elkárhozása» (4 felv.) került színre, mely erede­tileg oratórium volt és csak Gunsbourg alkalmazta színpadra. Az első előadásokra már napokkal azelőtt az összes jegyek elő voltak jegyezve. A zenekar Toscanini vezénylete alatt cso­dálatos harmóniával interpretálta a roppant nehéz művet s tényleg csakis egy ily válogatott igen nagy számú elsőrangú művészekből álló zenekar képes Berlioz művének rejtett szép­ségeit is napfényre hozni. A szereplők közül Renaud baritonista volt legkiválóbb: Mephisto szerepében elsőrangú alakítást nyújtott. A siker teljes volt; a kényes és zeneértő közönség nagy elragadtatással élvezte a hatalmas művet. * Londonban legutóbb D’Albert Jenő saját symphóniáját vezényelte és ezzel nagy hatást ért el. * Triesztben a Teatro Communalét (újabban Teatro Verdi) karácsony napján nyitották meg a «Mesterdalnokok» előadásával. Az opera-irodalom eme legremekebb víg­operája óriási sikert ért el. Az előadás igen jó volt, legfeljebb a zenekar nem volt eléggé tökéletes.

Next