Zenelap, 1906 (20. évfolyam, 1-19. szám)
1906-01-10 / 1. szám
1906 ZENELAP is, a kitől minden ismerőse és rokona szabadjegyeket vár s a ki nem szabhat az előtte idegen közönségnek olyan magas helyárakat, mint Sauer, mégis ugyanolyan magas, még pedig hallatlanul magas rendőri díjat fizessen — százhuszonnyolcz koronát! — ez az, ami teljesen érthetetlen, alaptalan, oktalan követelés. Kinek és mire jó ez a nagy összeg? Rendőri engedély díjának nevezik s talán jut belőle 4—6 korona a hangversenyen hivatalosan megjelenő rendőrtisztviselő napidíjául; ez méltányos. — Németországban teljes 10 márkát kell rendőri díj gyanánt letenni! —de a többi 120 korona?! Hogy a hangversenyteremért 200—500 koronát kell fizetni Budapesten, hogy azonkívül jókora városi és állami adót kell a jegyek befolyt árából fizetni, hogy előzetesen néha százakba kerül a hirdetés (falragasz) — erre azok a díjkiszabó közegek dehogy gondoltak! Pedig ezeknek a keserves nagy kiadásoknak két keserves következményük is van. Első az, hogy a hangversenyek helyárait olyan magasra kell csigázni, hogy még a művelt osztályok számtalan jobbmódú családja is csak ritka kivételképen látogat meg egy-egy hangversenyt, — ez aztán zenei kultúránknak egyenesen hátrányára van; — második szomorú folyomány az, hogy a hangversenytermek nem szoktak fizetőközönséggel megtelni s így a hangversenyző művész többnyire súlyos deficittel és lehangoltsággal zárja be hangversenyeit! — s ez nem válik művészetünknek valami dicsőségére vagy hasznára. Magasabb érdekeket, mint a magas hangversenydíjak — a szellem, a művészet és műveltség gyarapodását! — kellene az összes intéző hatalmaknak szemük előtt tartaniok; a művészeknek több ösztönt az alkotásra; több alkalmat műveik bemutatására, míg a közönségnek az olcsóbb helyárak lehetővé tételét s így a művészet nemmesítő élvezésének gyakoribb alkalmát kellene megteremteni. Kormánynak, városi törvényhatóságnak tehát — a nélkül, hogy elejébe járuló kérelmezők * kegyes fogadását várnák — az volna teendőjük, hogy a maguk józan gondolkodása alapján megszüntetnék a kultúrának ezt a gátját, a súlyos hangverseny-adóztatást. Az Északamerikai Egyesült Államokban még a hírlapszállítás postabélyegét is eltörölték, csak hogy ne legyen semmi akadálya a műveltség terjesztésének. Hát a kis Magyarországban miért ne lehetne az ideális kultúrérdeket szolgáló hangversenyeket a rájuk nehezedő nyűgtől megszabadítani? A hatalom bot, egyik vége a magas polcon ülők kezében van, másik végével irányíthatnak vagy sújthatnak. A békés irányítás mindenesetre nagyobb dicsőségére válik az intézőnek, mint a fájdalmat okozó lesujtás. Mire való hát folyton csak sújtani ? Csak mutogatni, hogy az a bot is kétvégű, azaz olyan, mint a lánczhíd...? Vecsey Ferencz hegedűművész Rossi Rosina dalművész- Rang. . . nővel f. hó 3-án hangversenyt tartott, a fővárosi vigadó nagy versenyek termében. A változatos műsor Paganini hegedűversenyéből, Bach Adagio és fugájából, Tartini «Ördög trillájá»-ból és Hubay «Csárdajeleneté»-ből volt összeállítva. A hegedűszámok között Rossi Rosina dalművésznő pedig Haydn, Marcello, Jensen és Chaminade szerzeményei közül énekelt hatásos és tanulságos dalokat. Vécsey hangversenye iránt nagy volt az érdeklődés, mert most épen egy év múlt el azóta, hogy nem hallottuk, mialatt külföldön járt diadalúton, sőt tanult is, haladt is előre. A mostani hangversenyben már komoly virtuózhoz illően, nem holmi gyermekruhában, hanem estélyi, férfias öltözékben jelent meg, mintegy azt mutatva, hogy már nem számít a csodagyermek jelzőjére, hanem a csodálatos hegedűművész elnevezésére és tényleg Vecsey ma már a nagy hegedűsök sorában mint kiváló hegedűművész foglal helyet. Előadása és technikája egyaránt erre képesítik a derék fiatal művészt. Örömmel tekintünk Vecsey művészi pályájára, melyen a magyar névnek az egészvilágon dicsőséget fog szerezni. Rossi Rosina, akit tömör, szép mezzosopránja az opera-színpadra utal, ezúttal kitűnő, szakképzett és kellemesen csengő hanggal bíró dalművésznőnek bizonyult be. A közönség nem is fukarkodott elismerésével kitüntetni, mert a tapsviharok mellett a szó szoros értelemben el lett halmozva virágcsokrokkal és gratulácziókkal, hogy némileg jutalmazva legyen művészi közreműködése. Az érdekes, szép hangversenyt a «Harmonia» zeneműkereskedése (Vácziutcza 20.) rendezte. Szolnokról jelentik lapunknak: Ifj. Kun Árpád, a 12 éves hegedűművész, Kun Árpád dr. országgyűlési képviselő fia, január 4-én Frigl József zongoraművész közreműködésével , az itteni «Nemzeti Szálloda» dísztermében rendezte fényesen sikerült hangversenyét. Műsoron volt Spohr 8-ik hegedűversenye (in Form einer Gesangsscene), Paganini Mózes-ábrándja, Wieniawski «Souvenir de Moscou»-ja és a művészgyermek saját szerzeményű, Jókai Mórnak ajánlott «Nizzai emlék» czímű bájos aprósága. Ezt a műsort azonban a nagyszámú, előkelő közönség tomboló tetszésnyilvánításaira több ráadással kellett megtoldania. Fligl József nagy tetszés közepette briliáns technikával és mélyen átérzett előadással játszott darabokat Ráfitól, Rubinsteintől, Schuberttól és Székely Imrétől. * A Kemény-Kladivko-Szerémi-Schiffer vonósnégyes bevégezte második cziklusát, január 5-én megtartotta negyedik estélyét. Bartók Béla zongoraművészt hívta vendégül, aki Beethoven óriási arányokban felépített fl-dur triójának (op. 97.) hálás szólamát nagy hatással tolmácsolta; a Vigadó kisebb termét teljesen megtöltött közönség addig tapsolt, míg Bartók ráadásul nem adta Chopin CTs-moll nocturne-jét. Kisebb betűkkel hirdette a műsor egy másik vendég nevét: Haják Ferenczét, aki még gyermekifjú és az orsz. zeneakadémia növendéke, de beteg tanára helyett igen ügyesen játszotta Mozart ötösének klarinét-szólamát (a fináléban variácziókat). Hangja nem volt mindig elég nemes, de kész mestert még korán is volna várni a különben nagyon muzsikális, tehetséges és máris virtuóz készségű fiatalemberben. A szép műsort méltón egészítette ki Koessler tanár kissé hosszú II. vonósnégyese (G-dúr, 40 percz); első tétele és «Thränenfeucht» adagiója gyönyörűek. A jelen volt érdemes szerzőt a hálás közönség ép úgy ünnepelte, mint a jeles előadó művészeket. A Győri ének- és zeneegylet» január 4-én a «Lloyd» * Lásd mai újdonságrovatunkban a Magyar Zeneszerzők Társasága hírét. 3