Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1897

Czuczor Gergely ,,Botond“-ja." Irta Kerekes Ernő. I. A krónikákban reánk maradt magyar hősmondák közül alig van egy is, amely épebb és kerekdedebb alakkal dicsekedhetik, mint a Botond-monda. A részletes előadás, a­melylyel krónikaíró­ink tárgyalják, világosan bizonyítja egykori, bizonyára sokáig tartott népszerűségét. E mellett tanúskodik Anonymus is, ki a vezérek korabeli magyaroknak a Balkán-félsziget különböző helyein kivívott győze­­delmeiről írott fejezetét a következőképen rekeszti be: »Kiknek is hadait és minden vitézi tetteit, ha jelen levelem betűinek nem akarjátok hinni, higyjétek a hegedősök csacska énekeinek és a parasztság hiú meséinek, kik a magyarok vitézi tetteit és hadait mind mai napig sem eresztik feledségnek.« »Sőt némelyek mond­ják, hogy (a magyarok) Konstantinápolyig mentek s Bolond Kon­­stantinápoly arany kapuját bárdjával bevágta , de én, mivel egy történetíró könyvében sem találtam, hanem ha a parasztok hiú meséiből hallottam, azért jelen munkámba írni nem akartam.«.'1­2 Ez idézetből nemcsak a krónikaíró tudákos józanságára, hanem a monda nagy népszerűségére is következtetni lehet. Anonymus bizo­nyára azért nem bocsátkozott a részletekbe, mert föltételezte, hogy a konstantinápolyi kalandot az egész nemzet jól ismeri. A monda első részletes alakját Kézai mester krónikájában találjuk följegyezve, világos bizonyítékául annak, hogy a hősi kaland emléke a XIII. század második felében is élénken élt népünknél. Különben hogyan tudta volna Kézai a mondát oly részletesen följegyezni? Vagy talán előttünk ismeretlen, elveszett krónikákat használt forrásokat ? A Marcusnak tulajdonított Bécsi vagyis Képes Krónika még rész­letesebben és költőiebben adja elő az érdekes hagyományt, mely e szerint a XIV. század közepe táján is még mindig közkeletű volt, mert azt, miként csermely a követ, csak hosszú századok folyama görgethette oly kerekdedre, mint amily alakban Marcusnál s utóbb Thuróczynál találjuk. 1 Székfoglaló értekezés, felolvastatott 1897. nov. 7-dikén. 2 »Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről.« Ford. Szabó Károly. Magyarország történetének forrásai, 1. kötet, 1. füzet. Pest, 1860. II. kiadás. 1*

Next