Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1910

Évnyitás. Az 1910—11. iskolai évet szeptember 9-én nyitották meg. Ez volt az első megnyitóünnepély a kollégium új dísz­termében. Emlékezetessé azonban különösen mégis az tette, hogy ez ünnep keretében fejezte ki iskolánk a maga hálás elismerését két főgondnokának: Wesselényi Miklós br. v. b. t. t. korona­őrnek és Lőrinczy György ügyvédnek gondnoki jubileumuk alkalmából. A megnyitóének és a vallástanár imája után az igazgató a következő alkalmi beszédet mondotta: Ha figyelemre méltatta esetleg valaki az én kevés igényű igaz­gatói évnyitó beszédeimet, igen könnyen megállapíthatta, hogy, ha — természetesen — különbözött is egyiknek a tárgya a másikétól, a céljuk mindig ugyanaz maradt: a tanulók összeségének lelki, testi és erkölcsi nevelése az — életre. A mai beszédem, amely Isten kegyelméből 14. a sorban, leg­főbbképen és végcéljában ugyancsak nekiek, a tanulóknak szól, noha róluk esik benne talán a legkevesebb szó. Bár annyira világosak, annyira rábeszélők lehetnének e sza­vak, amennyire tiszta a szándékom s amennyire hozzátartoznak az emberi együttélés lehető boldogságához a bennök szóvá teendő eré­nyek, amelyeknek megerősödését látni a tanítványokban — minden tanító legfőbb óhajtása lehet. Szeretném e beszédemmel felnyitni minden tanítványnak a szemét, hogy biztos látással tudja majd megkülönböztetni az életben a valódi érdemeket az értéktelen utánzatoktól. — Nagyon sokat, szinte lehetetlent akarok, úgy­ é? Hol a bölcs, aki kiméri a valódi érdem pontos határait és megmondja biztos ismertető jeleit ? ...Azután szeretném felkelteni lelkükben az elismerésre való készséget. Istenem, hisz oly kevéssé hajlandó az emberek többsége a mások érdemeiről tudomást venni. Egy része azért, mert jómagá­­val van egészen elfoglalva; más része hiúságból, az összehasonlít

Next