Danielik János szerk.: Religio, 1854. 1. félév
10. szám
RELIGIO, EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYOIRAT. PESTEN, JANUAR 22. 1854. 10. I. FELEV. Megjelenik e lap hetenkint háromszor , kedden, csütörtökön és vasárnapon. Az előfizetési dij félévre postán 6. helyben 5 frt p. p. — Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten a szerkesztőségnél (Kalap-utcza 5. sz.) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében. A magyar szentírás javításiról. Régóta érzik már a magyar catholicus keresztények a szentírás ujabb kiadásának szükségét ollyan magyarságon, melly hazai nyelvünk jelen idomához legyen szabva. Már az 1822-iki pozsonyi zsinaton határozattá vált, hogy Sláldi György fordítása, az ujabb irálykéz idomította le, bocsáttassák ismét sajtó alá, melly számjok életbe is lép vala, ha a zsinaton kivül fekvő körülmények meg nem hiúsítják. Az Istenben boldogult báró Szepesy Ignácz, Pécsnek dicső püspöke, a szükséget pótolandó,, az egész szentírást újra fordíttatta, s azt nagylelkű áldozattal kiállítván, országszerte kiosztotta. Ámde sajátságos nyelv- és irásmodora miatt a régi szomjat el nem oltható; sőt néhai Vas László pesti tanár épen ez alkalommal ismét nyilvánította azon óhajtását, hogy Káldi műve javittassék ki, igy írván többi között Klobusiczky Péter, kalocsai érseknek Boldogasszony hava 16-án 1836-ban : „Legjobb volna Káldi forditmányát, kijavítva azon helyeken, hol javításra van szüksége, továbbá is megtartani." Azalatt a vasár- és ünnepnapokon felolvastatni szokott szakaszokat, amint Káldi munkájából különféle időben ki voltak adva, a lelkészek önkényt simitgatták, kik utalván az ő nyelvejtést bennök, vagy tollal szúrtak több kevesebb igazítást a hivatalos példányokba, mint ezt több helyütt tapasztaltuk , vagy felolvasás közben az elavult szólásmódot újabbal cserélték föl. Voltak egyszersmind derék férfiak, kik vagy a száldivagy a Szepesyféle szentírásnak nagyobb kisebb nyelvidomitását sajtó utján közzé is tették. Az első osztályhoz tartozik Reseta János jelenleg nyugalmazott világi tanár ur, ki az ,Egész esztendöbeli evangeliumok"-at— ő herczegségének Magyarország prímásának különös engedelmével kiadta Budán a királyi magyar universitas betűivel 1821-ben. Azután Verseghy Ferencz lépett fel e következő részek javított kiadásával mutatvány gyanánt : Genes. 1—20 fejez. Job 1—3 fej. Zsoltárokból 1 — 15. 18. 22. 41. 48. 70. Példabeszédekből 1. 2. 8. fejez. Izaiásból 1. 2. 3. fejez. Sz. Máté evang. 1—4 fej. Apóst. Csel. 1. 2. 3. fej. Sz. Pálnak a romaiakhoz irt lev. 1. 2. 3. fej. Apocal. 1. 2. 3. fejez. Harmadik volt egy névtelen, kinek tolla alól kerültek ki „Az evangéliumok és epistolák. . . . Budán, a királyi egyetem költségén és betűivel 1845." Mindezek Káldi művén dolgoztak; Verseghy ugyan az ő nyelvtana és irásmodora szerint, melly ma már szinte elavultnak tekinthető ; egyébiránt észrevételei sok helyen figyelemre méltók, mert meglehetős készülettel fogott a dologhoz. Ellenben a pécsi fordítás javítására vállalkozott Szabó József esztergomi hittanár ur, ki az egész szentírást átvizsgálta, mellyet azután Szopácsy József érsek jóváhagyásával Bucsánszky Alajos maga költségén és betűivel kiadott 1851-ben. Valamint pedig élő nyelvnél az illyen koronkinti idomítás elkerülhetlen, amint ezt nem csak a magyar, hanem egyéb nyelvek története és példája is mutatja , ugy bizonyos, hogy az idomitásnak a közegyházi használat javára kellő óvatossággal és figyelemmel kell történni; mert az egyik közhasználatú fordítmánynak a másikkali fölcserélése nehézségekkel jár, és ezeknek legyőzése időt és érlelést kíván ; mikép ezt a szent Jeromos által készített fordításnak, illetőleg javításnak története világosan bizonyítja. Könnyíteni fogja mindazáltal a javított mű befogadását az a körülmény, mivel nagyon gyökeret vert már a szakértőkben a jobb fordítmány utáni sóvárgás, mint ez az elősorolt kísérletekből kitetszik. Alig hihetjük, hogy volnának még ma is ollyan értelmes, és jóakaratú férfiak, kik csupán azért, mivel Káldi könyve már kétszázévi használatban van, ezt egészen régi minéműségében változatlanul megtartatni kívánnák. Harmincz év előtt ilyenek nem hiányzottak, mikép ezt utóbb bővebben elbeszéljük. Tudtunkra még azok is, kik Káldi megtartása mellett váltig buzognak, magyarságát a mostanihoz alkalmaztatni óhajtják. Mások tovább menvén nem csupán az írásmodort és nyelvalakot, hanem magát a kifejezett gondolatot, a fordítás eredményét, sok helyütt hibásnak, tehát javítani valónak tartják, habár alapul Káldi munkáját helyeslik. A harmadik vélemény végre azt követeli, hogy készíttessék egészen új fordítás zsidó és görög kútfőből, kerek, uj, csinos nyelven. Efféle javaslat a pozsonyi zsinaton is indítványoztatott az akkori főpásztori kar egyik tagjától. Szabadjon vizsgálnunk, csekélységünk teljes érzetében, először is e harmadik véleményt. Nem az a kérdés veleje, valljon hasznos és dicséretes volna-e egy, az eredeti betűből készített fordítmánynyal a magyar egyházi irodalmat gazdagítani. Ez kétségen tul, ha szakértőleg és a szent könyvet illető lelkismeretességgel történnék, jeles vállalat volna, és legméltóbb tárgya a komoly szorgalomnak. Csak is óhajtanunk lehet, hogy a honi mező e ritka virágot is megteremte, mellyel az egyházi tudományosság csarnokát fölékesíthessük. Hanem oda vág a kérdés : valljon egyházi közhasználatra a mi korunkban és nálunk czélszerűbb-e az eredeti, mint a bevett latin szöveg fordítása? Kérjük a szíves olvasót, engedjen néhány szerény észrevételt, mielőtt ama közmondattal bennünket elrezzentene : „purius