Danielik János szerk.: Religio, 1854. 1. félév
10. szám
75 van egyéni nézetekre feloszlatni? Vagy talán a népnek más szövegetadjunk elő a templomban, mást az iskolai könyvekben? Például a zsidó kutfő szerint Moyzses az aranyborjú imádásért háromezer embert öletett meg; így állana tehát az eredetiből fordított szentírásban, ugy de az iskolai bibliában 23 ezer volna megirva a vulgata szerint. Továbbá : a görög szentírás szerint nem halunk meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk , ellenben a vulgata, catechismus és misekönyv szerint mindnyájan föltámadunk ugyan, de nem mind változunk el. Jó volna ez így? 5-ör : A történelem tanúsítja, miszerint a forditmányok kezdettől fogva több több tért foglaltak el, a mint tudnillik az eredeti nyelven beszélőknek száma fogyott. Sőt utóbb némely szent könyvek eredeti nyelvű példányai egészen kivesztek. Avagy hány századig használtatott a keresztény anyaszentegyházban Sirák fiának, a Machabaeusok 1-ső könyvének és a szent Máté evangéliumának zsidó eredetije? Mi több, mikor még az eredeti nyelvű könyvek megvoltak, már akkor helyükbe a fordítmányok fogadtattak el közhasználatra ollyan egyházakban is, hol mind a két nyelven beszélt a nép, például Syriában a syrus, Rómában a latin , holott mind a két helyen a görög nyelv nagyon otthonos volt a nép között. Végre méltán kérdezhetjük : mellyik zsidó vagy görög példányból kellene az új fordításnak készülni ? Az úgy nevezett textus receptus ból? Magok az acatholicusok, kiknek műhelyében szerkesztetett annak első alakja (a görögöt értjük) , nagyon hibásnak tartják. Annyi igaz, hogy a Vulgatatól messzebb áll, mint sok újabb kiadás. Vagy az Alaliféle szöveget fordítsuk? Vagy Jakob ben Chajim és Erasmus; Athias és Beza; Buxtorf és Millius; van der Hooght és Wetstein; Kennicot és Griesbach; Reineccius és Lachmann félét ? stb. Magán, vagy tudományos végre, bármellyiknek fordítását is helyeselhetjük, de mellyik bírjon egyházi tekintélylyel, az más, eddig el nem döntött kérdés. E szerint mind az egység tekintete, mind a tudományos szempontok egészen okszerűvé teszik a Vulgata melletti maradást. Bizonyos, hogy a zsidó és görög kútfők megbecsülhetlenek, továbbá, hogy maga a Vulgata, mellynek szinte megvannak a maga gyarlóságai, azoktól nyer tekintélyt, felvilágosítást, és néha helyreigazítást, miokból a fordítónak azokat elmellőzni nem lehet; de ez mind meglehet, anélkül, hogy midőn közvetlenül üdvös épüléssel foglalkozunk, a bizonytalan variánsok tömkelegébe bonyolódjunk, honnét aztán kiki maga legyen kénytelen keresni kivezető fonalt. Százszor szeretnék ismételni, hogy amit a Szentlélektől vezérlett anyaszentegyház közös megtartás végett rendel, azért nincs okunk, a legélesebb critica előtt sem pirulni. Legyen meg az eredeti nyelvű példányok fordítása és használja azt kiki ugy, mikép szent Pál a szentírást átalában használtatni rendeli , de nagy hiba volna azt hinni, hogy az egyház annak liturgicus behozatala által valami nagy hiányt pótolna, vagy nagy előnyt nyerne. Némellyek a Vulgatának silány latinságán ütköznek meg, ám a silány latinságnak nem szükséges következménye a rossz magyarság. Ilát az eredeti írás mindenütt ékes? Merjük állítani, hogy e kifogást tevő urak közül kevés birja a latin nyelvet ugy, mint szent Jeromos. Ha pedig némelly helyen szükségből a szót, vagy szókötést feláldozta a hűségnek, nem akarván talán Isten igéje helyett saját véleményét tenni : nem cselekedett-e okosan, és szabad-e nekünk máskép cselekedni? Tudnillik a szentírásnál a nyelvcsin csak másodrendű dolog. Illik ugyan a szépet szépen megírnunk, de az igazat is igazán. Az nem lehet, hogy a keleti nyelvet egészen európai legújabb divatú mintába öntsük,és az Isten igéjének felséges népszerű modorát keresett piperével átalakítsuk, hacsak valaki szent Pálból Kazinczyt, Mátéból Eötvöst, Jánosból Jósikát nem akar vésni. Van a szentírásnak házias szólásmódjában bizonyos erő, mellyre sokkal nagyobb szükségünk van , mint a fülkecsegtető nagyon keresett szavakra. Milly rosszul illenék egy élemedett atyának szájába mesterkélt s legújabban gyártott szavakkal szólani fiaihoz! Bizonyára az intés vesztene ama komolyságából és nyilt természetességéből, melly az atyai viszonynak sajátja. Legyen azért jó magyarság a fordításban, de kimélessék egyszersmind a hűség, és a jól értett népszerűség. Ezekben állanak a jelen sorok írójának igénytelen észrevételei amaz utolsó javaslatra nézve, mellyet az emlitett háromrendü vélemény közül legelőször igyekezett tehetsége szerint fölfejteni. Ő nem kiván új fordítást behozatni közegyházi használatra, melly zsidó és görög kiadásokból készült légyen , hanem a trienlisz. zsinat nyomán a bevett latin szövegnek hiven fordított mássát ezután is legczélszerűbbnek tartja. (Folyt, köv ) M. Levelezések. Csongrád. A földirati tanításban először a földkép alakja tüntettessék a tanulók szemébe, aztán magyarázza azt meg az élőszó, és pedig a tanítóé, szintúgy mint a tanítványé, és csak ezek után használtassák a többé nem holt betű, a könyv, és a földkép részleteiben. Hogy a tanítvány maga is rajzoljon földképet a földleírás tanulásakor, az elkerülhetlenül szükséges. Erről nincs többé vita a tanrendszerben. Magyarország képét igen-igen könnyen rajzolja le a gyermek is. Mindenekelőtt arra kell őt megtanítani, hogy tudja, merre van kelet, nyugat, éjszak és dél. Ha arczcal a kelő nap felé állok, előttem kelet van, hátam megett nyugat, jobbra dél, balra pedig éjszak, vagy egy kis memnotechnicai fogással . Ha a nap kel, világosságot oszt, azért kelet most ; ha leáldozik veszt világosságot, azért West , nyugat; éjszakról jön a zordon, hideg szél, azért Nord , éjszak ; dél felé olly meleg, olly hőség van, hogy sül ott minden , azért Süd , dél. — Erre megjegyzem krétával az iskolatáblán e négy tájt és elkezdem a Kárpátokat vonalokkal Pozsonytól kezdve le Erdély határáig rajzolni és meg van a felső félkör, melly Magyarország, Erdély és a Bánság határait képezi nagyrészt. Erre lerajzolom a Duna, Tisza, Dráva, Száva és a Maros folyamait és meg van egész Magyarország, stb. vázlata. Meg lévén ez, ponttal jegyzem meg tanítványaim lakhelyét, és innen most majd kelet, majd nyugat, majd éjszak vagy délre terjeszkedem ki, mindenekelőtt a fővárosok fekvésére szorítkozván, elmondom p. o. hogy: Pestről a Duna-mentében Váczra, Esztergomba , Komáromba, Pozsonyba, stb. érketni és azonnal megjegyzem kezdő betűvel az említett városokat, továbbá a Balatont, a Fertőt stb. a Tátrát, Fátrát, Mátrát, a Királyhágót, stb. Később jön aztán még csak a kerületekre és megyékre a sor, és csak 3—4 hónap múlva kapnak 10*