Zalka János szerk.: Religio, 1856. 1. félév
16. szám
den ember elmélkedik, csakhogy nem a legszükségesbről. Napszámos kéztörő eszköze mellett, kézműves az ő műhelyében, gyárnak a gyárban, hivatalnok hivatalszobájában mit csinálnak ? elmélkednek és így művelődnek, mindenki az ő szakmájában. A lelki tökéletességet hogy volna képes más eszközölni? A hivők között mennyi a részéletü! hogy van ez, hiszen van hite? van, de nem elmélkedik. A missiók nagyokat mivelnek. Szép megtérések koszorúzzák fáradalmait. Miért? hát az a megtérő nem tudta az előtt, amit most hallott ? Igen, de nem gondolkozott felőle. Most hallotta, fölötte elmélkedett, s Isten kegyelme hozzájárulván, elhatározta magát. Az elmélkedés tudománya gyarapodjék a növeldékben, a missiók szaporodjanak a nép körében, legfőbb tekintettel a városokra, melyekben csak ily ritka események késztetik a máskor elmaradókat az ige hallgatására. Fides ex auditu: „Ha az Isten szavát egyszer jól megértettük, többé füleinket másfelé nem irányozzuk." Ez Saint-Arnaud szava végnapjaiban. II. Határozott levén az emberi ész. Ítéletében sokszor hiányokat mutat föl, mert a dolgok okozatos összefüggését ferdén fogja föl. Némely dolgoknak, melyeket okoknak vél lenni, oly foganatot tulajdonít, melyet azok se önmagukból, se isteni rendelésből nem hozhatnak létre ; ismét némely valódi vagy lehetséges eredményeknek hamis okokat tol föl, melyeket azért tesz vagy távolít el, hogy a sikert elérje vagy eltávolítsa. Ezt híjuk babonának. Ilyen volt a pogányoknak a többi között azon hitük, mely szerint a madarak repüléséből, énekeikből , vagy a leölt állatok beléből jövendő eseményeket véltek megjövendölhetni. Nagy vakság kell valóban arra, hogy az étket kereső szárnyasnak bal- vagy jobbfelé repüléséből jövendölhetni hígyen valaki. Lactantius szép ellentétbe teszi a babonát az igaz hittel. Religio veri cultus est, superstitio falsi. A babona forrása az ismerő és akaró lélekben, annak nyerseségében vagy kihágásaiban keresendő. Alapja nemcsak elméleti, hanem méginkább erkölcsi; azaz Istennek nemcsak hozzá méltatlan módoni imádása és tisztelete, hanem, mi a babona épen legdurvábbika : az Istentől való vétkes elpártolás, melyet a léleknek a religioi dolgokban elsötétülése és tévedése követ. Olvasd sz. Pálnak a rómaiakhoz irt levelét (1, 18 — 32). Innét az következik, hogy a babona kiterjedt valami, és nemcsak az együgyű, és ezért jobban védelmezhető nép tulajdona, hanem maga az illuminatismus, indifferentismus, polytheismus, pantheismus, naturalismus, atheismus, materialismus, melyeknek követői legio, a legkiválóbb babona. És midőn e föllengezők az alacsony néposztályt babonásnak gúnyolják, nem veszik észre, hogy ők teremtői a babonás elveknek. Babona mindenkiben van több vagy kevesebb, mert a dolgok okait mindenben tökéletesen meg nem ismerhetjük, a babona maga is sokféle levén , csupa természeti, csupa szellemi, vagy kevert, mit az erkölcstan bőven előad és világosan. De a babonát religio, például a katholika religio kifolyásának mondani, mint ezt már hallani megszoktuk, már ezen állítás is babona. Babona elkerüléséhez ész és szív kell. A mivelt osztály az alsót nevezi annak, pedig azon ferde hiedelmek, melyeket másokban utálnak, náluk is föltalálhatók, pedig súlyosítva az ész kevélysége által, mely szülvén a hitetlenséget, valamint a bűnök úgy a babonáknak is legfőbbike. Kártyavetés, fotális napok és szerencsétlen számok hol lelhetők föl leginkább? A babona nemzője még a nevelés is. Sok dolog megítélése a gyermeknél az észszeli élés s az itélet megérkezése előtt történik. Az ítélés így azon benyomástól függ, melyet a látott tárgy és hallott elv a gyermekzetőn. Ez végre alig kiirtható szokássá és természetté válik. A babonát illetőleg e három méltó a megjegyzésre. Először. Valamint a babonának történelmi kifejlődése a pogányságban keresendő, úgy annak a kereszténységbeni megjelenése abból magyarázandó, mivel a pogány vélemények a kereszténység határáról, melyre vagy behozattak, vagy közeledés által behatottak, még egészen ki nem szoríttathattak. Másodszor. Hogy mindazon babonáknak, melyek Isten-, angyalok-, szentek-, megholtakkali viszonyainkból, ereklyék-, jelek-, csudagyógyításokból visszaélve, végre bűvészetek-, szemfényvesztések- és kincsásásokból erednek, ellentétei épen a katholika religio tudománya, elve- és életében találtatnak. Symboluma, isteni tisztelete, titkai, szentségei, szertartásai, szentelményei, imái, szentek képei és ereklyéinek tisztelete, exorcismusai azon igazságok és azon szentély, melyekből az a babona ellenkezőjét bebizonyítja, de a melyek nem is-