Palásthy Pál szerk.: Religio, 1866. 2. félév
1. szám
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfizetési díj félévre, postán-i küldéssel 5 frt. 25 kr., Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál s Pesten a szerkesztőnél (Lipót utcza 19 sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájában, (hattér és aldunasor sarkán, 9. sz. a.) helyben 4 frt. 90 kr. o. é. RELIGIO. KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT. Pesten, julius 4-én. 1. TARTALOM . Havi szemle. — Győri püspök pásztori körlevele. — Egyházi tudósítások. — Vegyesek. Havi szemle. I. Nagyobb csapás nem érhette nemzetünket semmint a jelen háború, — s ily eszmék fonalán szított háború. Mondjuk ezt annál inkább, mivel volnának, kik az alkotmányosság felfordult szekerét a dacz sánczaival körülkeríteni, azért minden legkisebb birodalmi zavarból politikai tőkét szeretnének csinálni... képzeletben. Saját vagyonával, kivált, ha gyermekei nincsenek, kiki űzhet merész fogalmú játékot, a nemzet javaival ezt nem teheti. Nagyszerű eszme a háború, de ha azon eszmék, melyek azt a birodalmi népekre kényszerítették, győzelemre jutnak, nemzeti létünknek alapjai nincsenek többé. Ezen eszmék aljasak, ha hozzánk betörnének, nemzeti jogi létünknek gyilkolói lennének. Annyiban szenvedünk, mennyiben ezen eszmék uralkodnak az elméken. A birodalmi ügyrendezés hazai törvényhozásunk kezébe volt letéve. Az apostoli király határtalan bizalmának tanújele, nemzetünk nagyrahivatásának a birodalomban bizonyítéka volt ez. Most azonban inter arma silent musae, a törvényhozói békés foglalkozás, mely eredménytelensége miatt már fárasztott, lehetetlenné lett, mivel a háború esélyei, hallgatva a politikai indokokról, könnyen a jog köréből kiragadhatták volna a fonalat. Az országgyűlés, mely oly remények között nyitatott meg dec. 14-én, miután 69 ülést tartott, a király által határozatlan időre, a háború indokaiból, elnapoltatott. A birodalom belügye az országházból a csatatérre vonszoltatott, nem a birodalmi kormány, hanem azon két ellenség által, kik az összeesküvésben Austria ellen már két éve fondorkodtak. A piemonti aljasságokra, miután hatalmas pártfogás alatt sikerültek, az európai közvélemény azonnal a berlini udvart tartotta képesnek. Jól ítélt. A 67-es bizottmány albizottmánya, az országgyűlés elnapoltatásának hírére, beadta munkálatát; üdvözöljük a tényt, mivel epedve vártuk, sajnálva, hogy az elnapoltatás réme hat héttel hamarább nem mutatkozott. Kezünkben volt a birodalmi ügyrendezés első szála, kezünkben leendő a háború után is, feltéve az apostoli király változhatlan kegyeit is irántunk, nem tudjuk. Azért mondjuk, hogy reánk, magyarokra nézve szerencsétlenebb időszakban nem láthattak háborút Austriára. S ilyen háborút! Itália maga a jogtalanság, a jogtiprás, a koronák büntetlen ragadozása, a független országok elnyomása, elnyelése, megsemmisítése, minden jognak ellenmondás, minden gyengébb országnak halálüzenet, mikint ezt a porosz seregek Németországban tették mindenütt. Léterejét nem önmagában, nem népeiben, hanem hatalmas pártfogójában birja. Hogy összeomoljék, elég ha a pártfogó visszahúzza róla valóban nem selyempuha kezét. Itália, Poroszország Magyarországnak ellentéte, mivel Itália az erőszak, a hódítás, a forradalom, Magyarország a jog hazája. A nemzetiségi nehéz kérdésnek hazánkban ép az lenne a falánkja, ha az olasz egységesítés, az egyes népek erőszakos elfojtása, mely amaz egységesítést szülte, nálunk rokonszenvre találna. Amivel rokonszenvezünk, mutatnók, hogy mink is azt akarjuk, s Magyarországot az egységesítés kísérlete, bárhonnan jöjjön, végleges szakadásra vinné. Az olasz kormány a vallási, a polgári szabadságokból gúnyt űz, a templomokat, templomjavakat rabolja, a püspököket, plébánosokat, a polgárokkal együtt ezerenkint meszsze helyekre internálja,— volt Pica-törvénye, minden vértörvényszéknél kegyetlenebb, van ehez most Crispi-törvénye, minden közigazgatásnál lelketlenebb, mivel nincs nemes polgár, ki ,gyanús név alatt tömlöczbe, számkivetésbe ne küldethetnék. Muracheffet délszakon a forradalmi delirium fölülmulta II. Félév, 1866