Breznay Béla szerk: Religio, 1889. 2. félév
1. szám
: Megjelenik e lap hetenként kétszer : szerdán és szombaton. Előfizetési dij • : félévre helyben s postaküldéssel 5 írt. „„„„„,, ?„ Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , : Budapesten a szerkesz-tőnél, és Rudnyánszky A. könyvnyomdájában, : IV., Papnövelde-utcza , 8. sz. alatt, hova a ne taláni reclamatiók is, bérmentes nyitott levél-ben, intézendők. Budapesten, julius 3. 1. II. Félév. 1889. Szerkesztő lakása :Buda-Ipest, VIII., Pál-utcza , 2., hova a lap szellemi részét illető minden küldemény czimzendő. RELIGIO. KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT. NEGYVENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : Világszemle. — Bajcsi emlékek. — A „Religio" Tárczája : „Ez nevetni való" nővér. — Egyházi Tudósítások: Budapest. A kath. tanulmányi alapból fölállítandó internátus ügyében. — Szatmári Bermant. —Irodalom: Szent Pál apostol Cephala. — Vegyesek. — Felhivás előfizetésre. V i 1 á g s z e m 1 e. I. Az uj félév kezdetén vessünk egy pillantást vissza a lefolyt félév kiválóbb eseményeire. A népek bizonytalan, mondhatni kegyetlen békéje még mindig önsulylyal nehezedik Európára. Csak maga Oroszország 15 hadtestet, azaz körülbelül 600,000 embert tart fegyverben határain. Mihelyt ez a félmillió ember elsüti a puskát, 16 millió ember lesz kénytelen Európában megmutatni, mi az militarizmus, mire képes. Ilyen háborút, ilyen néppusztítást, állambomlást, trón roskadást a világ még nem látott! Fél is bele kezdeni valamennyi császár ! Rousseau „Contrat social£,-ja megtette a népet souverainnek, megtett minden polgárt souverainnek, a ki az ő souverain jogát egyszer gyakorolja, mikor képviselőt választ, hogy ennek a részére lemondjon souverainitásáról 3—5—6 évre. A souverainek vagyis fejedelmek régi idők óta tudvalevőleg egyszersmind katonák. Államfő, aki egyúttal nem katona, nem is souverain, hanem csak „elnök ura", mint a svájczi, a franczia és az amerikai köztársasági elnök urak. Miután tehát a nép, annak minden egyes tagja, a forradalom e szellemében, annak egyik legfőbb elve szerint, a nép felség jogánál fogva, valóságos souverain, ebből természetesen következik a mostani katonai állapot, vagyis hogy minden fegyverfogható polgár mint souverain egyszersmind katona. De milyen katona! Milyen souverain ! Souverain, a kit ágyutölteléknek használ az önkény; katona, a kinél még a pogány ókor legkatonaibb államának, a római birodalomnak légionáriusai is büszkébbek s önérzetesebbek lehettek szabadságukra, mint a kik önként, szabad elhatározásból levőnek az állam katonái, holott a mostani katonaság, mint valami rabszolgahad, csupa „muszáj" emberekből kényszeríttetik öszsze. ") Megszűnvén az istenfélelem visszatartani az embereket a jogsértésektől, szükségszerűleg létrejött a jelenlegi állapot, mely valóban nem egyéb, mint „bellum omnium contra omnes." Legsajátosabb az egészben pedig az, hogy Európának két fprő rabló állama, melyek nemzeti tömörülés és egységesedés czímén jogtipró háborúk által emelkedtek ki Európa kellő közepén, a német császárság és az olasz királyság, ők játszák a béke fentartásában a konszervatív szerepet; ez a vén legitimista Ausztria-Magyarország pedig kénytelen a béke fentartása végett éppen a főlő rabló államokkal közös politikát csinálni. Mennyi félszeg helyzetet teremt a sor A régi, forradalom előtti katonaszolgálati rendszer az önkéntesség elvén alapult az állam jóravaló polgáraira nézve, és a katonává fogás elvével volt kombinálva a társadalom salakjára nézve. Derék ember hajdan önként csapott fel katonának, amint ez emberi és polgári méltóságához illik ; azokat az elemeket pedig, amelyek csapásai lehettek volna otthon a falunak és községnek, összefogdosták katonának, hogy fegyelmezzék és rendre tanítsák meg a haza, a béke hathatós védelme végett. Taine, a koránsem klerikális író, egy legújabb művében, mely a franczia forradalomról szól, a napoleoni imperializmus által alapított általános kényszerű militarizmussal szemben az önkéntes katonáskodás elvéről így nyilatkozik: „En second lieu, par cette institution, je sujet gardait la première et la plus précieuse des ses libertés, la plein possession et la disposition indéfinie de lui-même, la complète propriété de son corps et de sa vie physique ; elle lui était assurée, garantie contre les empiétements de l'Etat, mieux garantie que par les constitutions le plus savantes." Annales catholiques, 1889, N. 914. p. 618.