Breznay Béla szerk: Religio, 1889. 2. félév
1. szám
u radalom és legitimitás e szövetkezése, annak Kálnoky gróf a megmondhatója. Az, hogy oly rabló állam, mint Olaszország, őrzi a békét, vagyis az általa ejtett nagy zsákmányt, kimondhatatlanul nyomasztó kényszerűséggel súlyosodik a római egyház, a pápaság helyzetére. Németországnak, hogy a Francziaországtól elvett zsákmányt megtarthassa, szüksége van Olaszországra. Ezért keresi, őrzi, ápolja a pápaság kifosztójának kedvét, barátságát, tetszését. Ha nem volna szükség Olaszország közreműködésére a híres „európai koncert" fentartásában az „uti possidetis" alapján: Olaszország nem hordaná oly magasan a talaját és már régen kibékült volna a pápasággal, a mely készörömest hozzájárul az oly „olasz egység"-hez, a mely a pápai szék igazi souverainitását hajlandó elismerni s a mennyiben tőle az európai államok közt elsősorban függ, azt becsületesen garantírozza megfelelő területtel is. Ugyan miért is kellene Olaszország fővárosának éppen Rómának lennie, mikor az épp oly középponti fekvésű Flórencz arra már eddig is alkalmasnak bizonyult . Előbb utóbb be kell látnia az olasz kormánynak azt, hogy vándorlásának ideje még nem járt le , hogy erőszakos római léte könnyen megvalósíthatja azt az ismeretes barczi riadót: „Roma o morte," — csakhogy más értelemben, mint a milyenben a forradalmárok proklamálták. Rómának erőszakolása fővárosul, a pápasággal, az egész katholika egyházzal, a népek millióinak vallási meggyőződésével szemben, vakmerő játék, amely az erőszakoskodók rendszerének bukásával fog végződni. Olaszországnak nincs jövője csak békességben a pápával. A pápai állam megszüntetése a brutális erőszak és önkény uralmának betetőzése. Ez Olaszországra, ez Európára nézve a czivilizált népek barbárságba való sülyedésének szomorú symptomája. Ha az államok eldobják maguktól az egyház, a keresztény czivilizáczió e szülőanyjának vezérlő jobbját, a híres európai czivilizáczió fáklyája nemsokára barbár társadalmi és nemzetközi állapotok gyászos temetőjére lesz kénytelen világot vetni. (Vége köv.) Bajcsi emlékek. Irta : Winter Ágoston, a Pázmány-intézet aligazgatója. „Itt van az ősz, itt van újra szép, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból Szeretem, de szeretem." Egy szép éjjelen Érsek-Ujvárra vitt a gőzkocsi. A vonat elrobogott s a hold világított a pályaudvaron, az éji csendben a költővel mondhattam : „ hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét." Az égboltozaton Castor és Pollux csillogott, melyek Puzzuoliba varázsolták át, hol szent Pál a Dioscurok képével ellátott hajón kötött ki. A hajnali harangszó is elhangzott s én kocsi hijában touristák módjára indultam Bajcs felé. Midőn Pompei muzeumában jártam, nem gondoltam volna, hogy Újvárt fogok azon fájdalomtól vonító kutya hasonmására akadni, mely 79-iki aug. 23-án a Vezuvból kilökött forró hamu és kövek által temettetett el, s melynek szobra Fiorelli leleményessége folytán 1863-ban ugy készült, hogy az ottani ásatásoknál talált üregekbe fészt öntetett, melyet később, miután az megkeményedett, kiásatott, így került az a kutya, a többi hasonló módon készült és ott látható szoborral napvilágra. Átmenvén a Zsitva hídján sz. Ágoston eme útmutatása szerint: ,,In via noli remanere, noli retro redire, noli deviare," egyenes irányban. Ovid szerint Herculesnek szentelt szép és erőteljes jegenyékkel szegélyezett úton folytattam utamat. A jegenyék lombjai a megettelt pirosló ég miatt majdnem feketéknek látszottak. A pogány Lucretius e tiszta reggelen a hajnali pirt hozó dea matutinát csodálta volna, én Murillo madonnájára gondoltam, kit a nagy művész aurora szinű fátyollal festett, és pedig méltán, mert mint Damiani sz. Péter mondja: „Mária a hajnali pir, kit az eredendő bűn sötétségének éjjele nem látott." Az út jobb oldalán egy fehér kőkereszt áll, hogy a jóakaratú embert részvétre, töredelemre, hálára, követésre, reményre, csodálkozásra és szeretetre gerjessze, mert mint aranyszájú szent János tanítja, a kereszt a keresztények reménysége, a halottak feltámadása, a vakok kalauza, a kétségbeesettek útja, a sánták botja, a szegények vigasza, a gazdagok megzabolázója, a kevélyek megrontója, a gonoszul élők büntetése, az ördögök ellen diadal, az ördögök legyőzője, az ifjak nevelője, a szűkölködők istápja, a kétségbeesettek reménye, a hajózók kormányzója, a veszélyben levők kikötője, az ostrom alatt levők védfala, az árvák atyja, az özvegyek védője, az igazak tanácsadója, az ínségesek nyugalma, a kisdedek őre, a férfiak jóléte, az öregek határa, a sötétségben ülők világossága, a királyok méltósága, örök védpajzs, az oktalanok bölcsesége, a szolgák szabadsága, az uralkodók philosophiája, a gonoszok törvénye, a próféták magasztalása, az apostolok hirdetése, a vértanúk dicsősége, a szerzetesek önmegtagadása, a szüzek szüzessége, a papok öröme, az egyház alapja, a földkerekség biztossága, a pogány templomok megrontója, a bálványok elűzője, a zsidók gyalázata, a gonoszok elvesztője, az erőtlenek ereje, a betegek orvoslója, a poklosok tisztulása, az inaszakadtak nyugalma, az éhezők kenyere, a szomjúhozok forrása, a mezítlenek takarója. Az úton mindig több és több megrakott szekérrel találkoztam, melyek szakadatlan sorban siettek Újvár felé. A gyaloglók közt feltűnt egy asszony, ki kukoricza csövet tartott maga mögé, mely után néhány, néha-néha RELIGIO.