Kiss János szerk.: Religio, 1921.
1. szám
AZ INTUÍCIÓ LÉNYEGE É RTELMI észrevevés és intuíció című előadásomban rámutattam arra a hézagra, mely — véleményem szerint — ismeretelméletünkben azon a ponton mutatkozik, ahol ez a konkrét tárgyak értelmi megismerését tárgyalja. Ismeretelméletünkkel ugyanis úgy járunk, hogy mikor értelmi felfogásunkkal kiemelkedünk az anyagból s a fogalmak szférájába lépünk, akkor az anyag valamiképen kicsúszik lábaink alól s mikor az általános fogalmakban a dolgok lényegét megfogni iparkodunk, akkor a konkrét világ kisiklik kezeink közül s az általános fogalmaktól s az abstrakciótól alig tudjuk kimagyarázni a valósággal, az egyedi s konkrét dolgokkal való értelmi kapcsolódásunkat. A valóság ugyanis mindig konkrét és egyedi s eszünk ágába sem jön a kétely, hogy értjük-e hát, van-e sajátos s tüzetes fogalmunk az előttünk álló konkrét dolgokról, — hogyne volna, — de mikor meg kell magyarázni, hogy hogyan is fogja hát meg az értelem az egyedi, konkrét létet, mindenféle vargabetűket irunk le s azt a benyomást vesszük, hogy itt a rendszer természetellenes s hogy itt valami hiány van, mely a magyarázatot komplikálja. Lehetetlenség ugyanis, hogy a «lumen naturale intellectus» az egyedire ki ne áradjon s hogy azzal, mint egyedi a konkrét valósággal is kapcsolatban ne álljon. De épen itt van a bökkenő, amennyiben az általános, fogalmi ismeret épen ezt a kapcsolatot nem adja s következőleg, ha mégis megismerjük a konkrét tárgyakat értelmünkkel is, azt kellene gondolnunk, hogy ez a megismerés nem abstrakciókkal fog dolgozni, nem fogalmakon fog megfordulni, hanem az értelemnek más aktusán, melyet észrevevésnek, meglátásnak nevezhetünk s ez a meglátás nem lesz általános fogalom, hanem az ellenkezője lesz. Tudom, hogy minden gondolkodás általános fogalmakkal dolgozik, tudom azt 1 L. «Religio» 1918. 249 s köv. old. Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 1