A DUNÁNÁL - 2002. SZEPTEMBER (1. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM)
Takács Jenő: Gyermekkor és tanulmányok - Kicsi Sándor András: Cinfalva, Burgenland
szonytól vettem, aki egy morva katonazenekar karmesterének lánya volt. Kezdetben a Dammféle zongoraiskolába jártam, ahonnan egy-két év múlva az újonnan alapított Eugen Bureschféle zenei magániskolába iratkoztam a Deák tér 38-ba. Itt a fiatal lengyel Ida Wasilkowsky lett a tanárnőm, aki nagyon tehetséges zongorista volt. Segítségével nagyot léptem előre: egy iskolai diákkoncerten Beethoven G-dúr variációit adhattam elő. Ifjabb Eugen Bures, Eugen Buresch fia, rövidesen a barátom lett. Ma professor emeritus Buenos Airesben, az ottani zeneművészeti főiskolán. Barátságunk immáron több mint hetvenöt esztendeje tart. Soproni iskolatársaim közé tartozott Scholz János is, aki - jó csellista lévén - tanulmányai elvégzése után, szinte gyerekként a magyar Roth Feri alapította kvartett tagja lett, és New York-i lakhelyéről az egész világot beutazta. Egy másik soproni iskolatársam, az orvos és író Richard Berczeller, szintén New Yorkban él. Szintúgy soproni barátom volt a művészettörténész Csatkai André, utóbb Sopron város múzeumainak igazgatója, sajnos, már nincs közöttünk. Neki köszönhetem, hogy soproni és bécsi iskolaéveim alatt - a magyar irodalom mellett - már tizenöt évesen megismerkedhettem Franz Kafka, Anatole France, Oscar Wilde, Bernard Shaw, Otto Weininger és mások munkásságával. 1922-ben felvettek a Bécsi Zeneakadémiára, egy rangos zongorista, dr. Paul Weingartner osztályába, aki egykoron Emil Sauernek, a Liszt-tanítványnak a keze alatt tanult. Eredetileg az osztrák mesterhez, Franz Schmidthez szerettem volna kerülni. Amikor ő meghallgatott, azt ajánlotta, hogy jelentkezzek Weingartnernél. Kapcsolatom Franz Schmidttel ezután ugyan felületessé vált, de barátságunk megmaradt. A Wimmer-féle fogadóban, ahol szokás szerint a „Nagyok” étkeztek, mi, diákok is helyet foglalhattunk az asztaluknál. Joseph Marx gyakran rendelt dupla adagot kedvenc ételeiből, például a savanyú káposztából. Felsorakoztatta maga előtt a tányérokat, gyorsan magába lapátolta tartalmukat, hogy aztán megjegyezze: „Közép- Európában én eszem a leggyorsabban.” Az Akadémián tanárom volt Richard Stöhr (összhangzattan), Max Graf (zenetörténet) és Alexander Wunderer (kamarazene). Wunderer filharmonikus volt, és mohón vágyott minden újdonságra, így történhetett, hogy elsőként mutatták be Bécsben többek között Sztravinszkij Troispoésies-jét japán szöveggel szopránra és kamarazenekarra. Az első világháború utáni évek bécsi viszonyainak bemutatása túl messzire vezetne. Száguldó infláció, éhezés, hideg, influenzajárványok, tőzsdekrachok, hadirokkantak, koldusok A szülőház (Beyer-Dóczy Péter fotói) 2002. szeptember