ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1997 / 16. KÖTET (Békéscsaba, 1997)

SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: A fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés esélye az alföldi falusi térségekben

A FENNTARTHATÓSÁG ÉS A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ESÉLYE AZ ALFÖLDI FALUSI TÉRSÉGEKBEN * Süli-Zakar István 1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS AZ ALFÖLD A fenntartható fejlődés sokak által sokféle értelemben használt fogalom. Azonban minden egyes meghatározás különös hangsúllyal emeli ki a (helyi) erőforrásokkal való takarékos, az utókorra is gondoló gazdálkodás jelentőségét. Az emberiség számára a fenntartható fejlődés fogalmának lényege arra irányul, hogy a világ növekvő népes­ségének igényeit úgy kell kielégíteni, hogy megőrizzük Földünkön az emberi élet lehetőségét, a természeti értékeket a következő generációk számára, hogy majd azok is kielégíthessék saját igényeiket. Különösen problematikus a fenntartható fejlődés értelmezése és kérdése a súlyos gazdasági és szociális gondokkal terhelt Magyarországon s országunk egyes válságba jutott régióiban. E tanulmányban az Alföld falusi térségeinek a fenntartható fejlődését, illetve ezekben a térségekben a fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés esélyét vizsgáljuk. (Falusi térségek alatt itt nemcsak a községek közigazgatási területét értjük, hanem azokat, a városok közigazgatási területéhez tartozó térségeket is, melyeken a nem "urbánus" tevékenységi körök, tehát a mező-, erdő-, vízgazdálkodás a meghatározó, ahol a nagy területű védett természeti értékek, rezervátumok találhatók, s alacsony a népsűrűség). A hazánkban is tágan értelmezett fenntartható fejlődés érvényesülését, érvényesítésének lehetőségét tehát az Alföld rurális területein, azaz a városok belső területeinek (városközpont, lakó- és ipartelepek) figyelmen kívül hagyásával vizsgáljuk. Természetesen ezekben az alföldi rurális térségekben is meg kellene találni a környezeti értékek védelme és a társadalmi-gazdasági fejlődés közötti kompromisszu­mot. Ennek legfőbb akadálya az, hogy az Alföld falusi térségeiben olyan súlyos társadalmi és gazdasági (elsősorban strukturális) problémák halmozódtak fel, melyek­nek megoldására csak hosszú, költséges és fájdalmas út kínálkozik. Az alföldi társada­lom jelentékeny része a napi túlélésre koncentrál, s így hiányzik az emberek többségé­ből a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen optimista jövőkép. "A szegény emberek (szegény nemzetek) gyakran kénytelenek rövid távú gazdasági haszonra törekedni a hosszú távú fenntarthatóság rovására (Enyedi 1994: 1153). Ott, ahol a kilátástalanság égeti az emberek lelkét, nehezen várható, hogy a fenntartható fejlődésért tesznek is valamit. A fenntartható fejlődés problémakörét felvető Brundtland Bizottság (1987) az emberi szükségletekre helyezte a fő hangsúlyt, a későbbiek során azonban az ökológiai Dr. Süli-Zakar István a földrajztudomány kandidátusa, tudományos csoportvezető, MTA RKK ATI Debreceni Csoport, Debrecen tanszékvezető, KLTE Társadalomföldrajzi Tanszék.

Next