A Motor, 1921 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1921-01-01 / 1-2. szám

1—2. szám. A MOTOR A Malonyay—Nagy-féle szántógép. Érdekes szabadalmi per a Malonyay—Nagy és Herdliczka—Kund rendszerű szántógépek (76.313. sz. és 63.583. sz. magyar szabadalmak) között. Irta : DR. TÖRÖK LÁSZLÓ oki. gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő. Az eddig ismert gépi szántóberendezések kö­zül tudvalevőleg a kéterőgépes (Fowler) rendszer a legrégebbi, amelynek két magánjáró lokomobil­­ját a felszántandó tábla két szélén állítjuk fel és a köztük kifeszített acélsodrony-kötéllel ide-oda vontatjuk a többvasú billenő ekét. Ez a rendszer meglehetősen kipróbált és megbízható, azonban nagyon drága befektetést, két elsőrangúan kép­zett gépészt és még egy ekekezelőt, valamint meglehetős nagyszámú segédszemélyzetet igé­nyel. Ennek folytán csakis latifundiumokban fize­­tődik ki. További nagy hátránya, hogy a két lokomobil közül mindig csak az egyik dolgozik, azonban etetni és kiszolgálni mindkettőt kell. Régi törekvés már ennek a hátránynak ki­küszöbölése, amit eddigelé az úgynevezett hor­gonykocsi-rendszerrel igyekeztek megoldani. Itt ugyanis az előző rendszerből csak az egyik erő­gépet tartották meg, a másikat pedig egy kötél­vezető csigával ellátott horgonykocsival pótolták. Ezzel a tetemes invesztíciós költséget csakugyan jelentékenyen leapasztották, azonban az az újabb hátrány lépett fel, hogy a horgonykocsit minden menetnél le kellett a talajba szilárdan horgo­nyozni, majd a menet végén ki kellett horgo­nyozni, az erőgéppel párhuzamosan előre vinni és újra lehorgonyozni. Ezen körülményes és időrabló manipuláció alatt az erőgép pihenni volt kénytelen, de etetni, a tüzet ápolni, a gőz­nyomást fenntartani mégis csak kellett. Gazda­ságosság hiányából ez a rendszer egyáltalában nem tudott elterjedni. A kisebb, közép- és nagygazdaságok ennek­folytán kénytelenek voltak az úgynevezett merev és félmerev rendszerű, más néven motoros ekék (szántógépek, traktorok, caterpillarok stb.) alkalmazásához folyamodni. Ugyanis ezek a szántógépek különösen a háború alatt, amikor a munkáskezek és az igavonó állatok más ren­deltetésre vonattak el, meglehetősen elterjedtek. De ezeknek meg az a nagy hátrányuk, hogy az egész berendezést kénytelenek a teljes megszán­tandó terület egész felületén végigsétáltatni (lárvaszántás) és így a holtsúly cipelése folytán a rendelkezésre álló erőnek jelentékeny részét (20—30°/o-át) vonják el a hasznos munkától. Ezektől a rendszerektől lényegesen eltér két találmány, az egyik a Herdliczka—Kund, a másik a Malonyay—Nagy rendszer. Az előbbi 1911. évben, az utóbbi pedig 1919 ben született meg és nyert szabadalmat. Magyar elme alkotása mind a két rendszer, és megegyezik abban, hogy kötélvontatással horgonykocsi nélkül egy erőgéppel dolgozik. A Herdliczka—Kund szántógépet olvasóink a „Motor“ 1918. évi 14. és 15. számában Kund Ede avatott tollából már ismerik. Malonyayék­­alkotását pedig most mutatjuk be. A tetszőleges magánjáró erőgép (lokomobil, benzin-, szívógáz- vagy elektromotor) egy függő­leges (//) tengelyén (lásd 1. ábra) lazán ül két egy­forma dob (lásd 1. ábrán I. és II.), amelyek közül egyik vagy másik a szükségnek megfelelően a forgó H tengelyhez forgásra kapcsolható. Egy megfelelő hosszúságú K kötél­ egyik vége az egyik, másik vége a másik dobhoz van erősítve. Ez a kötél az ekekocsin, vagy tetszőleges más talajművelő eszközön elrendezett (1) kötélkoron­gon van átvezetve, amely (4) tengelyén lazán ül, azonban ezzel funkciós vagy karmos kapcsoló útján összeköthető. (Lásd 1. és főleg a 2. ábrát.) A (4) tengely egyik végén egy (5) lánckereket, a másik végén pedig egy (6) fogaskereket visel, amelyek a forgást a (7) lánckerék, illetőleg a (8) fogaskerék közvetítésével a közepén (­D) differenciálmű által megszakított (14—15) ten­gelyre, tehát az erre ékelt (1) járókerekekre viszik át. Az (5—7) lánckerékáttétel a közvetített forgás értelmét természetesen megtartja, a (6 — 8) fogas­­kerék-áttevés pedig megfordítja. Hogy a kétféle áttétel folytán ellentétes értelemben érvényesülni iparkodó tendencia a (14—15) tengelyben és a (­7* 12) járókerék ellentétes értelmű forgatásával bajt ne okozzon, a kötélkorong (4) tengelyén az (5 és 6) kerekek tövében egy-egy (10—13), illetőleg (11 — 12) jelzésű, egymással ellentétes fogazású kilincsmű van felékelve. Ezek közül egyszerre tehát csak az egyik kapcsolódhatik be, míg a másik ugyanakkor szabadon lepereg. Ha az erőgépnek állandóan egy értelemben forgó (H) tengelyéhez a (z) kapcsolóval — te­gyük fel — éppen az 1. ábrán feltüntetett hely­zetben a felső (I) kötéldobot iktatjuk forgásra, akkor ez a kötél (A­) szárát maga felé húzza, illetőleg magára szedi, viszont a lazán maradt 13

Next