A Motor, 1921 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1921-01-01 / 1-2. szám
1—2. szám. A MOTOR A Malonyay—Nagy-féle szántógép. Érdekes szabadalmi per a Malonyay—Nagy és Herdliczka—Kund rendszerű szántógépek (76.313. sz. és 63.583. sz. magyar szabadalmak) között. Irta : DR. TÖRÖK LÁSZLÓ oki. gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő. Az eddig ismert gépi szántóberendezések közül tudvalevőleg a kéterőgépes (Fowler) rendszer a legrégebbi, amelynek két magánjáró lokomobilját a felszántandó tábla két szélén állítjuk fel és a köztük kifeszített acélsodrony-kötéllel ide-oda vontatjuk a többvasú billenő ekét. Ez a rendszer meglehetősen kipróbált és megbízható, azonban nagyon drága befektetést, két elsőrangúan képzett gépészt és még egy ekekezelőt, valamint meglehetős nagyszámú segédszemélyzetet igényel. Ennek folytán csakis latifundiumokban fizetődik ki. További nagy hátránya, hogy a két lokomobil közül mindig csak az egyik dolgozik, azonban etetni és kiszolgálni mindkettőt kell. Régi törekvés már ennek a hátránynak kiküszöbölése, amit eddigelé az úgynevezett horgonykocsi-rendszerrel igyekeztek megoldani. Itt ugyanis az előző rendszerből csak az egyik erőgépet tartották meg, a másikat pedig egy kötélvezető csigával ellátott horgonykocsival pótolták. Ezzel a tetemes invesztíciós költséget csakugyan jelentékenyen leapasztották, azonban az az újabb hátrány lépett fel, hogy a horgonykocsit minden menetnél le kellett a talajba szilárdan horgonyozni, majd a menet végén ki kellett horgonyozni, az erőgéppel párhuzamosan előre vinni és újra lehorgonyozni. Ezen körülményes és időrabló manipuláció alatt az erőgép pihenni volt kénytelen, de etetni, a tüzet ápolni, a gőznyomást fenntartani mégis csak kellett. Gazdaságosság hiányából ez a rendszer egyáltalában nem tudott elterjedni. A kisebb, közép- és nagygazdaságok ennekfolytán kénytelenek voltak az úgynevezett merev és félmerev rendszerű, más néven motoros ekék (szántógépek, traktorok, caterpillarok stb.) alkalmazásához folyamodni. Ugyanis ezek a szántógépek különösen a háború alatt, amikor a munkáskezek és az igavonó állatok más rendeltetésre vonattak el, meglehetősen elterjedtek. De ezeknek meg az a nagy hátrányuk, hogy az egész berendezést kénytelenek a teljes megszántandó terület egész felületén végigsétáltatni (lárvaszántás) és így a holtsúly cipelése folytán a rendelkezésre álló erőnek jelentékeny részét (20—30°/o-át) vonják el a hasznos munkától. Ezektől a rendszerektől lényegesen eltér két találmány, az egyik a Herdliczka—Kund, a másik a Malonyay—Nagy rendszer. Az előbbi 1911. évben, az utóbbi pedig 1919 ben született meg és nyert szabadalmat. Magyar elme alkotása mind a két rendszer, és megegyezik abban, hogy kötélvontatással horgonykocsi nélkül egy erőgéppel dolgozik. A Herdliczka—Kund szántógépet olvasóink a „Motor“ 1918. évi 14. és 15. számában Kund Ede avatott tollából már ismerik. Malonyayékalkotását pedig most mutatjuk be. A tetszőleges magánjáró erőgép (lokomobil, benzin-, szívógáz- vagy elektromotor) egy függőleges (//) tengelyén (lásd 1. ábra) lazán ül két egyforma dob (lásd 1. ábrán I. és II.), amelyek közül egyik vagy másik a szükségnek megfelelően a forgó H tengelyhez forgásra kapcsolható. Egy megfelelő hosszúságú K kötél egyik vége az egyik, másik vége a másik dobhoz van erősítve. Ez a kötél az ekekocsin, vagy tetszőleges más talajművelő eszközön elrendezett (1) kötélkorongon van átvezetve, amely (4) tengelyén lazán ül, azonban ezzel funkciós vagy karmos kapcsoló útján összeköthető. (Lásd 1. és főleg a 2. ábrát.) A (4) tengely egyik végén egy (5) lánckereket, a másik végén pedig egy (6) fogaskereket visel, amelyek a forgást a (7) lánckerék, illetőleg a (8) fogaskerék közvetítésével a közepén (D) differenciálmű által megszakított (14—15) tengelyre, tehát az erre ékelt (1) járókerekekre viszik át. Az (5—7) lánckerékáttétel a közvetített forgás értelmét természetesen megtartja, a (6 — 8) fogaskerék-áttevés pedig megfordítja. Hogy a kétféle áttétel folytán ellentétes értelemben érvényesülni iparkodó tendencia a (14—15) tengelyben és a (7* 12) járókerék ellentétes értelmű forgatásával bajt ne okozzon, a kötélkorong (4) tengelyén az (5 és 6) kerekek tövében egy-egy (10—13), illetőleg (11 — 12) jelzésű, egymással ellentétes fogazású kilincsmű van felékelve. Ezek közül egyszerre tehát csak az egyik kapcsolódhatik be, míg a másik ugyanakkor szabadon lepereg. Ha az erőgépnek állandóan egy értelemben forgó (H) tengelyéhez a (z) kapcsolóval — tegyük fel — éppen az 1. ábrán feltüntetett helyzetben a felső (I) kötéldobot iktatjuk forgásra, akkor ez a kötél (A) szárát maga felé húzza, illetőleg magára szedi, viszont a lazán maradt 13