Székessy Vilmos (szerk.): Állattani Közlemények 45. (1955-1956)
1955 / 1–2. füzet - ERDŐS JÓZSEF: Megfigyelések a nád kártevőiről és azok parazitáiról
MEGFIGYELÉSEK A NÁD KÁRTEVŐIRŐL ÉS AZOK PARAZITÁIRÓL* (9 szövegközti ábrával és 1 fényképmelléklettel) Írta : ERDŐS JÓZSEF (Tompa) Két nagyjelentőségű munka foglalkozik e tárggyal: Graud (7) nádbiológiai munkája 1863-ban és Henriksen (9) Európa vízi hártyásszárnyairól írt munkája 1918-ban. Graud cikke egy új légyfajt, a hártyásszárnyúak rendjében pedig az új Polemon-nemzetséget és 10 új fajt tartalmaz jó biológiai megfigyelésekkel. Henriksen láthatólag tartózkodik új fajok leírásától, ezért több esetben tévesen azonosított nádi fajokat régebben leírt fajokkal, azonban biológiai megfigyelései értékesek. Hazánkban aránylag kevés megfigyelés került a nád biológiájáról nyilvánosságra : a lepkészek szorgalmasan gyűjtötték a nád bagolylepkéit és az aknázómolyokat, de ezek parazitáiról kevés megfigyelésünk van. Ezek még kutatásra várnak. — Tudomásom szerint a nádnak jelentős kártevő bogara nincs. — Legyekről pár adatunk van. Vizsgálataim a következő három rovarrend kártevőire szorítkoznak : legyek, hártyásszárnyúak és a szipókás rovarok közül a pajzstetvek életére. — Kutatásom területei : a Nagyalföldön, Kalocsa környékén a Duna morotvái, Kiskunhalas és Kelebia szikes tavai, Péterréve határában a Csíkér nádasa, a hortobágyi halastó nádasa, a Kisalföldön a Hanság nádas csatornái és Győr környékén az egykori vizes területeken feltörő silányabb nádasok. Az utóbbi években a Velencei-tó nádasának meglepő rovargazdagsága, valamint nádgazdaságunkra is jelentős kártételük ösztönzött arra, hogy eredményeimről beszámoljak. A nád gazdasági értéke hajlékonysága mellett is, szívósságában, könnyű súlyában van. Egyenesen nő felfelé, az internodiumok hosszúak, oldalágai nincsenek. A rovarkártevők hatására azonban az internodiumok nagyon megrövidülhetnek, s így növekedése felére is csökkenhet, továbbá a belső élősködők a nádszálat középütt gyengévé és törékennyé tehetik, termésbeszökkenését megakadályozzák és arra kényszerítik, hogy a tönkrement főszál alsó, egészséges részén oldalágakat hajtson. Ezek miatt a kártételek miatt lesz nádunk csökkent értékűvé. A kártevők parazitái hasznos munkát fejtenek ki, mert a kártevőket féken tartják. Ezek a hártyásszárnyúak az Ichneumonidae, Braconidae, Chalcididae és Proctotrupidae családjaiból kerülnek ki. A következőkben megfigyelt biológiájukat a kártevők sorrendjében ismertetem A legyek rendjében a következő kártevők vannak : I. A Borixiridae családban (Chloropinae) a Lipara Mg. nemzetség tagjai a fiatal nádban fejlődnek. Az álca rágása miatt a nád kissé megvastagszik, az internodiumok sűrűn követik egymást, a végsők már csak pár milliméterre terjednek. A Lipara lucens Mg. (det. Soós) gubacsa kb. 15 internodiumra, a Calamoncosis tomentosa Macqu. (det. Mihályi) és a L. similis Schin. gubacsa kb. 7—8 internodiumra terjed, az első kettőé vastag, a kelebiai halászok cigarettaszipkának használják, a similisé alig vastagabb magánál a nádszálnál. Minden esetben azonban a nád növekedése a felén megakad, a levelek is rövidek, sűrűn borítják a képződményt. A képződmény legfelső és legbelső levelei puhák, redőiben augusztusban a Chlorops tarsata Fali. légyfaj hosszúkás, áttetsző piros bábjait 3—4-esével találtam. Ezek Giraud szerint inquilinusok, albérlők. * Előadta, a szerző az Állattani Szakosztály 1951. október 6-án tartott 179. ülésén. 3 Állattani Közlemények 33