Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 55. (1968)
1968 / 1–4. füzet - KEVE ANDRÁS: Dr. Darnay-Dornyay Béla és Gajdács Mátyás emlékezete
Néhány év múlva már jó hírre tett szert. Az Ethiópiát felkereső zoológusok sorra látogatják. Közülük különös hálával emlékezett meg mindig D. NEUMAN professzorról, akitől sokat tanult. De híre megalapozódott helyben is. Összeköttetései révén olyan országrészekbe vezethet expedíciókat, ahová fehér ember alig-alig teheti be lábát. Főként az Addis Abebától délnyugatra fekvő tavakhoz látogat el gyakran; egy ízben eljutott a Stefania-tóig, de öszvérei hullani kezdtek a cecelégy fellépése miatt, és így iparkodnia kellett, hogy még idejében visszafordulhasson. Járt a Danakil-földön és Ogadenben is. Gyakorta megfordul és vadászik a Hawas-folyó környékén is. Egy ízben a Kék-Nílushoz is ellátogatott. Szóval, az északi magashegységet kivéve, bejárta csaknem egész Ethiópiát. 1934-ben hazalátogatott, de néhány hónap múlva a háborús zavarok ellenére is visszatért kedvelt Addis Abebájába. Nagy gyűjteményét 1963-ban felajánlotta a Természettudományi Múzeumnak, mivel azonban az nem rendelkezett kellő anyagi fedezettel, gyűjteményét a Musée Royal de l'Afrique Central (Tervuren) vásárolta meg. A közben adományként hazaküldözgetett anyagai 1945-ben a Madártani Intézetben, 1956-ban a Természettudományi Múzeumban hamvadtak el. Amidőn 1965-ben véglegesen a hazatelepülésre szánta rá magát, gyűjtéseinek javát — sok néprajzi anyaggal együtt — magával hozta. A madárgyűjtemény kisebbik részét — kb. 40 bőrt — az igen értékes könyvtárával együtt a Madártani Intézetnek ajándékozta, kb. 150 bőrt, az emlős anyaggal együtt, a Természettudományi Múzeumnak adta el. A hüllő anyag kis része a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonába jutott. Élveztem azt a lelkesedést és hozzáértést, melyet két évig tartó közösen végzett madáranyag-feldolgozásunk folyamán nála tapasztalhattam. Mindig frissen, fiatalosan és jókedvűen állított be a szokott szerdai napon Intézetünkbe. 1966. december közepén tettünk pontot két tanulmányra, de a rákövetkező szerdán már nem jelentkezett, szegedi útunkat is el kellett halasztanunk. Megérkezésekor kijelentette, hogy fáradt, majd jelentkezik. Január közepén azután nem vártam tovább, felkerestem. Bizony nagyon rossz egészségi állapotban találtam, és a máskor olyan fiatalos kedélyének nyoma sem volt. Decemberben influenzát kapott, a tropikus élethez idomult szervezete már nem tudott átállni magas korában, sőt az influenza virulenssé tette régi tropikus betegségeit is. Végül kórházba kellett szállítani, ahol 1967. II. 3-án elhunyt. 22