Biológia 34. (1986)
1986 / 1. szám - Szathmáry Eörs: Dinamikus koegzisztenciális kölcsönhatások prebiológiai rendszerekben. I. Áttekintés és perspektívák
Biológia, 34, 3—37 (1986) DINAMIKUS KOEGZISZTENCIÁLIS KÖLCSÖNHATÁSOK PREBIOLÓGIAI RENDSZEREKBEN I. Áttekintés és perspektívák SZATHMÁRY EÖRS Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani és Ökológiai Tanszéke, Budapest Kulcsszavak: prebiológiai rendszerek, koegzisztencia, mutualizmus, kompartment ELÖLJÁRÓ BESZÉD A biológiában a versengéshez (kompetícióhoz), illetve — általánosabban — a populációs kölcsönhatásokhoz járuló koegzisztencia-problémák mintegy fél évszázadosak, de aktualitásuk nem szűnik. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Lotka — Volterra-egyenletek kétdimenziós osztályozását alig két éve közölték [4]. Sokáig — nem utolsósorban a homogén reakciókinetkai analógiák hatására — ezek a modellek minden szerkezetiséget nélkülöző, strukturálatlan, homogén eseteket írtak le. Majd — közeledni akarván a realitásokhoz — kezdték tekintetbe venni a környezet egyfajta mozaikosságát ("patchy environment"). Egy típuskérdés a következő lehet: Mi az esélye annak, hogy két, egymással (pl. a táplálékforrásokért) versengő populáció fönnmaradjon — azaz koegzisztáljon —, ha mindkettő két folton él és a foltok között némi vándorlás van? Ilyen kérdések hallatán ma is valódi populációkra, s leginkább makroszkopikus lények populációjára gondolunk: tölgy- és bükkfákra, rókákra, nyulakra stb. Ha azonban a mögöttes populációdinamikai alapfolyamatokat (növekedés, pusztulás, kölcsönhatás) tekintjük, s ezeket összevetjük a biológiai makromolekulák egy speciális válfajának, a templát molekuláknak a sajátságaival, akkor óhatatlanul fölmerül egy molekuláris populációdinamika (sőt:genetika) lehetősége is. A spiegelmani kísérletekben RNS molekulákat tenyésztettek, sőt evolváltattak kémcsőben [44 ]. Ezt a kísérleti eredményt is asszimilálta Eigen molekuláris evolúciós teóriája [ 11 ], amely világosan mutatja, hogy egy replikatív molekula rátermettségéről is lehet, sőt érdemes beszélni.