Borsszem Jankó, 1870 (3. évfolyam, 105-156. szám)

1870-01-30 / 109. szám

54 Borsszem Jankó Januíkзо. шо. KURTA. Mégis szép nagylelkűség Csernátonitól, hogy ő szólal föl Hollán mellett, m­ikép engedtessék meg neki a szólás. FEJES. Szép, szép, ha nem tudok én legalább is olyan szépet. KURTA. Hát mi volna ez? FEJES. A napokban egyik ismerősömnek valaki minden pénzét lopta el. Pár nap múlva levelet kap a tolvajtól, melyben egy tíz forintost küld azon megjegy­zéssel, hogy miután azóta olyan kemény hideg állott be, vegyen magának rajta téli kaputot. KURTA: Az igaz, ez majdnem olyan nagylelkű, mint Csernátoni. Görög estély az akadémiában. (Lady Patronesee : Joannes Baptista Télphüosz seu Télfy.) Télphüosz (frizurája hátsó rovátka mellől jobbjá­val négy szál hajat jobbik fü­le felé kanyaritván s an­nak pomádés mivolta folytán könnyeden a megfelelő halántékhoz rögzítvén.) Kürioimü ! Uraim ! Mindenki tudja, miszerint én görög-magyar ember vagyok — megász Achájosz eimi — sőt nem csak nagy, de ret­tenetes nagy — hypermegethosz ! Szepesi Imre. Ühüm! Télphüosz (orrát fölezvikkerezve). Ma azonban egy másik „anér kaloskagathos“ értekezését fogom föl­olvasni — prolegein —, mely által az egész ó-görög nyelv fölforduland­ó Homérosz, Demoszthenész vala­mint a nagy Platón is kénytelenek lesznek munkáikat azonnal kijavítani ezen legerősebb férfi — errome­­nestatos gnér — előtt . . . . Szepesi Imre (ironice): Andra mai ennepe! Ne­vezd meg e férfiút! Télphüosz. Hofer András az ő neve m onoma esztin. Tóth Kálmán (b­i az uj fölosztás szerint szintén ezen osztályba tartozik). Ahá, az a ki hajdanában Teli Vilmossal az osztrákokat kiverte Tirolisból ? Ballagi. Ej dehogy! Hisz az a te Hofer Andrásod katholikus volt, itt pedig a mi kálomista Hofer Ban­dinkról van szó, a­ki görög professzor. Télphüosz. Nézzetek kelet felé, ott látni fogtok egy szent várost — hieron ptok­ethron! Szepesi Imre. Ahá, Tróját gondolja. Télphüosz (csípősen). Oh nem, Nagy-Kőröst, a­hol Hofer András görög professzor. Értekezése pedig szól a görög igék hajtogatásáról, melyet magyar nemzeti alapon — hungariké methodosz — akar átalakítani. Szepesi Imre (Aristophanessel följajdul): Oh popoj, popoj, popoj, popoj, popoj, popoj ! Télphüosz. Mit jajgatnak önök, uraim— küriói ma? Én ezt nem szeretem — uk agapáo vagyis összevonva agapó túto — avvagy tán mindegyikük kormányozni akar itten ? Hát nem tudják, hogy ,,uk agathon po­­lükoirania, heisz koiranosz esztó?“ azaz: nem jó a sokfejüség, egy fő legyen! Toldy. Halljuk hát tovább ! Télphüosz. Hofer András tanár úr az igeidőket mind eltörölte — epersze(n) — csak három marad meg — marainei — melyekbe a többit beosztja. (Szepesi elájul.) Budenz. De már ez mégis csak sok, t. akadémia, hogy itt minden badarságot komolyan föl szabad ol­vasni. Ez scandalum a tudományos világ előtt. Ballagi. De hát miért, kollega? Hisz ez nagy ké­nyelmére van az ifjúságnak, ha csak három időt ta­níttatunk a gör­ög igékből! Budenz (félre): No persze, mindenki annyit sze­retne taníttatni, a­mennyit maga tud. Ballagi: Kollega úr, jó hogy ezt csak magában gondolta, de nem mondta ki, különben rendre uta­sítást kellett volna követelnem az elnöktől. Télphüosz. E három idő pedig magyar, nem­zeti alapon ragoztatik .... Szepesi Imre (ijedtében ájulásából fölébred). Télphüosz. És pedig következőképen. (Körmeit és számos pecsétgyűrűit nézegetve.) Vegyük például e mindnyájunk előtt ismeretes igét ,,bulevó“ azaz „ta­nácsiok“. Ez Hofer­ András tanár úr szerint így ra­goztatik : Felmúlt idő. Múlt idő. Jövő-múlt idő. Bulev-ék Bule-ttem Bule-endettem Bulev­él Bule-ttél Bule-endettél Bulev-e Bule-tt Bule-endett Bulev-énk Bule-ttünk Bule-endettünk Bulev-étek Bule-ttetek Bule-endettetek Bulev­ ének Bule­ ttek v. Bule-endettek v. -ttenek -endettenek. Szepesi Imre (görcsöket kap): Mily fájdalom, azaz odüné! Budenz. Már ez plusquam .... Télphüosz. Bah, ön azt gondolja, hogy a görög nyelv is holmi cseremiz, csuvasz, turul, esth, alán, góth vagy ersa-mordvin historia? De visszatérek a con­­jugatióhoz. A fönnezitált félmúlt-idő harmadik szemé­lyeiben persze a „bulev­e“ és „bulev­ének“ helyett a poézisben, például Homérosz vagy Hérodotos mű­veiben ilyformát is lehet használni: „bulön“ és „bu­lenek“, miután ezt a magyar nyelv megen­gedi. Hasonlókép a múlt időben a „bulettem, bu let­tél“ stb. helyett a „buvoltam, bu voltál“ formát is lehet használni. Ballagi:Nagyszerű, geniális dolog ! (Apudra ugrik.) Budenz. Scandalum ! Egész Európa ki fog ne­vetni. (Egy nagy finn bibliát fenyegetve kap föl.) Télphüosz. Elnök úr, csengessen, mert ebből a polemikából még polemosz, azaz háború lesz. Pulszky (csenget): Miután maga előadó úr is látja, hogy lehetetlen a megkezdett értekezést végig olvasni bárgyusága miatt .... Télphüosz. Az é­n bárgyuságom miatt? Pulszky. Nem, nem, a tárgyé miatt, tehát jónak látom, ezen ülést berekeszteni, azonban a kiállott fájdalmak sikeres orvoslása végett ma mindnyájokat meghívom vacsorára. (Általános éljenzés !) Télphüosz. Evőé ПоьЩиоК ФедеушыК! Evőé fiax­­yj)Qu ! Evőé Харлаупод ! (Mindnyájan él Pulszkyhoz.) *) Lévén az x (iksz) megfordítva szki. Pulszki ur nevét oeconomiából igy irtuk: A „B. Jankó“ nyelvészei.

Next