Borsszem Jankó, 1885 (18. évfolyam, 1-52. (886-937.) szám)
1885-11-08 / 45. (930.) szám
2 Kézcsók Erzelezuppant az, félszázéves ajk, Huszonhat éves kézre lehelé. S minő csoda! Utaztunk, mint a villám, Mindannyian kelet felé. S bámulva kérdők: minő város ez, Melyet elénk e csók varázsa fest? E paloták, e tenger és e népség? . . . Hisz ez Byzancz, nem Budapesti Törődések Sei£fe:rxsteixxer Soloxxaoxitól. — Alvások az ojságba, keid horvát bán exelencz kapta meg a vaskoronarendtül a nagykereszt. Tanálok én aztat nadjon forcsa. Mért nem kapta meg a tüviskoronarendtül a nagykereszt ?' — Nincs igazuk azoknak, akik fogadják kiállitástul az eredményyeket. Ma is beszéltem valakivel, aki esküdött, hojd kiállítás volt a legjótékonyabb hatással a mienk közgazdasági viszonyokra. És igaza volt, mert a csinálta kiállítási haupttreffer, — Nagyon megörültem, mikor halottam a herr fán Pasteur nadszerű fülfüdözésbrül. Most már kezdek remélni, hojd az embereket mégis lehet majd kijavítani antiszemitizmuszból. Csodálkozom azon rajta, hojd budapesti faegeregylet nem választotta meg elmüknek azt a bizomos nagj fölé szürke állat. Hiszem egész világon ez vezeti a sopjósokat. Nyílt levelek az Erőátvitelről. Tisztelt redaktor Úr! Aztat ovasom az újságokba, már hogy azokba, akiket az óvasókör járat, mer hogy magamnak nem tellik az ilyesmire, világos, én csakis akár adok papirosért pízt, ha azon hummi jól festő makkhetesek diszeskennek. Azt óvasom hát, hogy a fészkes métely sillabizálja meg a buzit! — ma megest faranczija tanált ki valami masinát az Erőtranzsmissijóról, aki magától kalimpál, mint a telegráfos klapnyi. Érti a hóhér, én bizony nem értem, de nem is törném rajta a fejem. Mer kérem, mire való ez effélét megengedni, hogy az emberek minduntalan ki-kitalálgassanak valamit. Azóta muszáj annyit tanúnyi a szegény gyereknek, hogy ma csak a zsidók győzik. Én bizony kivettem a Kálmánykámat a negyedik osztásból, elég annyi is neki, tán még sok is, nem érdemes az a sok fáratteság és kötteség, gyűjjön inkább az haza a családi ház árnyékába, — ott, ha szegényül is, de csak meg éli valahogyan, nem tanítják arra a töménytelen hijábavalóságokra, aki nékül én is megróttam, meg az apám is, nem is nemes műbőrnek való. Mer, hogy az a Miniszter Elnök, eő Nagy Méltósága a Tisza Kálmány Berlinbe küdi a fiját, hogy ott elszedgye a nimet elül a tudománt, az se nem helös, se nem hazafiias, mert hogy itt élnöd hallnod kő, nem pedig Berlinbe. Nem is lesz job világ, amég meg mgödik, hogy Mindent kifundáljon a Nimet és a frantzija. Azóta nints is a búzának ára. Tejes tisztetetel Eőcsém Uramnak Nagy Törkölyön 1885 évi november 4. Maradván Thewrkewly Mátyás s. k. főd birtokos.* Az a Desprez ! Mért nem hijják Deprédynek ? Mért nem Magyarországon találta ki ? És mért, hogy én nem állíthattam ki ?Dr. Matlekovics Sándor kulcsár a Civilisatio portáján. Igen j ó igen. Ha imádott Boldizsárom ifjúkori gyengédségének ereje aggkori alkonyulattá devalválik — akkor önike az, kinek az erők új föltámadását köszönjük. Egy erőátviteli műtét két ifjú jogászról és ő ismét Herkulesem! Elektronom, én az ön Elektrája szeretnék lenni! Erőműtani hála rebegő átültetményes kebel-kábel áramrezdülettel hughesi hű buga Lengenádfalvay-Kotlik Zizzabella. * Hány ordót fog ezért kapni ? Ha teli lesz a melle, átplántáltatom róla a rendjeleit az én mellemre. P. R. L.* Desprez a természetben felhasználatlanul heverő erőket átvitellel hasznos módon akarja értékesíteni. Már az igaz, sok erőt pocsékolnak el hijjába, amit nagyon jól lehetne hasznosan értékesíteni. Lássunk egy példát: Az a Sáni kellner! Milyen izomzat! Nem sokkal hasznosabban értékesíthetné erejét masinahajtásra, mint arra, hogy engem a sorházból kidobjon, mert megint nem tudtam az ebédemet kifizetni? Potyási Blitzer Mátyás s. k. különböző üresedésben levő bijnokságokért folyamodott egykori prókátor, Borsszem Jankó. November 1. Isss.