Borsszem Jankó, 1901 (34. évfolyam, 1-52. (1726-1777.) szám)

1901-01-06 / 1. (1726) szám

Borsszem Jankó Január 6. 1901. Újévi beszédek. Most e hazában, hála Szélinek, Az emberek szépen beszélnek — A szenvedély divatját multa. Nem köll kicsinyleni e kort, Mikor a nyugodt, jó modort Mindenki megtanulta. Fáik tudta persze ezelőtt is; — De mégis, úgy hallgattuk őt is, Mint uj alakját uj időnek. A régi gárda felvonult — S ma kedves újság lett a múlt, Melyet már félretenek. Felujult hatvanhét divatja S az ember szivét úgy meghatja Apáink frakkjának szabása. Oly liberal és szellemes. Oly kellemes és jellemes, Hogy nincs a földön mása. Nem szúrunk dárdával, csak tűvel, S ha sújtunk, tesszük a percuvel, Nem ellenség az ellenfél sem, Csak czélzunk rá, de nem lövünk —­­És bölcsen higgasztván hevünk, Állunk az elvi résen. Itt, hol előbb bősz harczok dúltak S szivek s szavak úgy elvadultak, Ma jól esik ez ósdi újság. S ügyelnek minden pártokon. Hogy szó ne essék túl zokon S a Házat fel ne gyújtsák. Két szélbalon szép csendbe’ vannak. Igazat adnak ennek s annak; Néppárt se vet ma sulykot messze, Bár ég sok hecczkápláni szív. Szóban komoly s konzervatív A Zichyen noblesse-e. Meg kell becsülni e nyugalmat. Belé — ne féljünk — mégse halnak A mély, hatalmas ellentétek. Mig alkuvást nem tűr az elv, Akármi simán szól a nyelv: Nincs abban semmi vétek. Nem árt a szabadelvüségnek, Ha tüzei parázsul égnek, Rábízva gondos, éber erre. Szépen gomolyg a szó, a füst — S van láng azért — hisz forr az üst — Bár nem csap a tetőre. Füstkarikák. Ha a Szentföld német volna, az Olajfahegyen rég állana már egy Bismarck-szobor és a Gólgoth­án egy Hohemüllern-emlék.* A Kínában harczóló német katonák karácsony­fáján a csillag alatt ez a sor írás ragyogott: »Béke legyen a földön — pardont nem adunk!« * Az öreg Heródes, aki a bethlehemi gyermek­­gyilkolást elrendelte, nem érdemelte meg azt az erkölcsi felháborodást, mellyel a kegyesek üldözték. Hiszen csak a »fennálló állami és társadalmi rendet« akarta meg­menteni.* Azt a berlini Sternberg urat kár­tms elítélni. Hiszen ő is csak azt mondta, hogy: »engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!« Népszámlálási jelenetek. Csecsemő (a gólyához). Azon legyen, kedves gólya bácsi, hogy ne éjfél előtt szállítson be szüleimhez, kü­lönben nem kerülök bele a listába. * Papucsovszki. — Te anyjukom, kérlek, engem irj be a ház fejének ! Asszony. — Ugy­e bár.’ Hogy aztán hamis adatok miatt megbírságoljanak !* Wewrewssheggy. — Milyen tökéletlen ez a nép­­számlálás ! Az embernül még csak a vagyoni álapotát sem kérdeznek !* Népszámláló. — Bocsánat! Ebből a népszámlálási listából hiányzik az egész méltóság­os család. Kössházy gr. — Szemtelenség! Mint h­a mi a nép­ben tarrtoznánk !

Next