Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)
1908-07-05 / 27. (2117) szám
ARATÁS. Aratnánk mi, aratnánk, Hej, csak termés volna! Jól belevág a kaszánk, De se’ szem, se’ szalma. Ami lesz is, a kevés, Annak se lesz ára. Vár nehéz gond s szenvedés A magyar gazdára. Nagy munkának nekidől S közben a gond rágja: Hogy éljen meg ennyiből Cselédje, családja? S mi lesz, ha tél idején Éhen bőg az állat? — Hogy töltsön meg egy szegény Annyi jászolt s tálat? S még e sok éh sem elég, Van még több is bőven. Mindnek miből tellenék E szűk esztendőben ? Pedig község, vármegye, Egyház és az Állam, Hogy a részét kivegye, Kaparász a tálban. Hisz’, ha a tál teli van, Győzné tán a gazda, De mit kapar mind mohón, Mikor üres az ma ? A község, a vármegye, Az egyház csak hagyján, De az Állam nagy högye Tűrhetetlen nagy vám! Uj rendszerű srófra jár Éde most e szörnynek. Szegény magyar gazda már Roskadozva görnyed. Hány uj teher várja ma! — Az ember elképed. Az uj rendszer állama Megeszi a népet. Aratnánk mi, aratnánk, De nincs rajta áldás. Jól dolgozik a kaszánk, Munkánk mégsem hálás. S mire áldást ad az Ég A rendvágó vasra: Lesz-e magyar gazda még Aki learassa? Borsszem Jankó 1908. Julius 5. A. BANK-KARTELL. — Egy eltitkolt értekezlet. — (Arra a hírre, hogy a bankok kartellbe lépnek, a Budapesti Hírlap kiadóhivatali főnöke lóhalálában ülésre hívta össze az Újságkiadók Szövetségének vezetőit.) , B. H. főnöke. — A Pausálé, Szubvenczió és Általányrendszernek nevében, amen! Megnyitom az értekezletet. Mint méltóztatik tudni, a budapesti nagy bankok kimondták, hogy kartellt csinálnak. Már soproni beszédemben hangoztattam, hogy mi a közérdeket védjük és van-e nagyobb köze a mi érdekeinknek valamihez, mint éppen a bankkartellhez ? Fölkiáltások. — Úgy van, úgy van! Ezt maga Rákosi Jenő se mondhatta volna szebben. B. H. főnöke. — Az a kérdés, mit tegyünk a kartellel szemben ? Mert azt hiszem, abban egyetértünk valamennyien, hogy a bankkérdés és a sajtószabadság közt szoros összefüggés van. (Tetszés.) Meg őrszeme. — Ez csak világos! A Hét meghatalmazott ministere. — Mint a költő mondja: »Jaj /le nehéz a szemérmet titkolni!« Az U—g. ■— Én konkrét előterjesztést teszek. Mondjuk ki, hogy a bankkartellt csak annyiban respektáljuk, amennyiben a sajtóval szemben föntartják a régi álláspontot, vagyis: ha mint szabad bank-egyedek szabad kiadókkal tárgyalnak velünk. P. H. — Elég volt már a koaliczióból! A bankkoaliczió csak növelni fogja a zavarokat s még az az előnye sincs meg, hogy átmenetileg föllendíti a zsurnalisztikát. (Helyeslés.) P. N. — Tartsunk össze, uraim! Nem tűrhetjük a bankok tirannizmusát. Ez egyszer véletlenül a közönség érdekeit is szolgáljuk. A legutolsó volontér is babérkoszorút fon a homlokunkra, ha megakadályozzuk az újságírói fizetések csökkentését, amit a kartell óhatatlanul maga után vonna. (Úgy van!) P. Ll. — Mi vezettünk és a bankok aratnak. Hát mi a kiadók aratása? A Hét m. m. — Mint főnököm mondja: »A mi aratásunk egy marék virág.« Az U —g. — Én nem vagyok virágbarát! Fölkiáltások. — Én sem! Én sem! P. Ll. — Azt is emlékezetébe kell juttatni a bankoknak, hogy makulatúrából készül a bankjegy. (Tetszés.) Me g. — Nagyszerű! Mire nem gondol a Lloyd! P. H. — És figyelmeztetni kell őket, hogy viszont a bankóból lesz a jó újság. (Helyeslés, derültség.) B. H. —Tehát kimondom a határozatot: a bankkartell ellen a végletekig küzd a sajtó, de a végletek megállapítását minden újság a kiadóhivatal igazgatójára bízza. (Élénk tetszés.)