Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)
1908-11-01 / 44. (2134) szám
10 —— A jótálló. Minden józan elméjű ember elbámult azon a vakmerő könnyelműségen, mellyel a belügyminiszter a Latkóczy megvesztegetéséhez szükséges 00.000 koronát az állam pénzéből a rendőrkopónak kiutalta. Egyik tudósítónknak sikerült megkaparitani egy töredékét annak a jótállási okmánynak, mely minden eshetőséggel szemben fedezte a m. k. rizikót. A nevezetes töredék, a jellemző eredeti ortográfiával így szól: „ . . . meg nem kerülne, salyátomból megtérítem. Gróff hacsik b János, álamtitkár." —BORSSZEM JANKÓ : Bérleti szerződés. (Kidolgozta: Apponyi Albert.) A m. kir. Operaház bérbeadatik. Feltételek: 1. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter kineveztetik azperaház örökös tiszteletbeli díszbaritonistájának. 2. Lehel kürtje az orchestrumba beszerzendő és kezelésével dr. Nagy Emil bizatik meg. 3. Mihálovics Ödön Eliana-ja minden héten legalább egyszer színre hozandó s tőle minden évben egy Wagner-egyveleg — magyar eredetire átírva — előadandó. 4. Minden ballet szentmisével kezdődik. 6. A nézőtéren tömjénfüst hintendő el, hogy a Lipótváros tovább is változatlanul érezze a magas kultuszminisztérium atyai gondoskodását. 6. Beszerzendő egy orgona, amelyet Hódy Gyula képviselő úr kezel a lábaival. 7. Szólóénekeseknek a nasalis hang használata nincs megengedve. (Ez is csak a felekezeti béke végett.) 8. Zboray Miklósnak szabad bejárása van a színpadra, Molnár János praelátusnak az öltözőkbe is. Utóbbi referál a ballerináknak szünet közben való vallási gyakorlatairól. Kalap-önb. monológ. Ehrlich G. Gusztáv: Isten éltesse, Koltó bajos úr! Ha életbe lép a nagyságod sparheid-törvénye, én egymagam majorizálom az egész Erzsébetvárost. ■l_ ------------—■— ......... ~ ............... es 11)OS november 1 Ártatlan örömök. A nagyenyedi pártütő népgyűlésen gróf Batthyány Tivadar kinyilatkoztatta, hogy neki az a legnagyobb öröme, hogy Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter nem tette s a jövőben sem teszi magáévá a Szterényiféle ipartörvény-tervezetet. Eddig ugyan még nem volt rá példa, hogy Kossuth Ferencz ne tette volna magáévá hűséges jobb kezének akármelyik szerzeményét is, mindazonáltal új időkben új csudák eshetnek. De hogy mi öröme van és lehet ebből gróf Batthyány Tivadarnak, az igazán sötét titok. Emlékeztet ez ama rosszmájú kutyára, amely, noha maga nem evett a konczból, elugatta tőle a többi éhesen csaholót. Tudhatná a szép szakállú gróf, hogy a nemzeti nagy korszak uralma nem törvényekre támaszkodik s így a törvény körül való ellentétek abszolúte nem rontják se a bajtársak szíves együttérzését, se a hatalom továbbad zavartalan élvezését. Félegyházán. A földesgazda. Csak jól fűti be, anyjukom, mert ha legyün a nagyságos Holló képviselő úr, oszt’ nem vörös a kályha, gyüvőre már nem szavalhatok. A felesége. — Hát ez már micsoda bolond beszéd, apjuk? A gazda. — Eltűn a törvény az újságba, hogy tűzhely után számít a voks. Csak nem maradhatok csúfságba.