Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)
1908-11-01 / 44. (2134) szám
1 !00. november 1 BORSSZEM .fASÍKI') Mihaszna András szélkos-tösvárosi magy. kir. tömlér szemlélődései. Van itt ész! Van annyi, hossék, de a haramita-zsivány kaszabetörők meréssége még ennél is több. Még ilyet sem láttam, mere kétágú vagyok. Azt cselekedték a gazosok, hogy világos napot, fényes délbe kirakyták a kereskedő bank fiókját, osztekkocsiderékre való bangót, mö’kkencsöt elvittek onnan. Jaj de hunczútul is kimundáták a bitangok a dógot! Tudták a betyárok, ho’n nappali időbe senki se vet ügyet a betörő zsiványokra, mertöbböcsületes kasszafuró rablók csak házakra látnak kenyérkereset után. Nappal leginkább csak a zsebtolvajokat, meg apróbb kapczabetyárokat vigyázzuk. Aztán még az is segítségükre vór, hogy az ajtót se kölletött fölfeszegetnyi, a kasszát se kölletött kifurdalnyi, csak a kész pízbe kölletött belemarkolásznyi. Az isten tömnéjüket a villahajtóba, de jól kiesziték a löttyit, vattyát. Még a bankbéli hélvatalnok urakat is fölhasznáták. Ezek segitették a vállukra föladnyi a bangóval tőzött zsákot. Én csak a’mmondó vagyok, ho’mmagyar kir. kenyerem javát mán megettem, de még ilyen kuncstitkot még a kis képes újságomba se javastam, de még a moziba se láttam, nemhogy a tulajdon két szememvel lettem vóna a tanúja. Úgy-e hojjól kieszetük azt, mikor a minap kiadtuk az parancsolatot, ho’s senki fija revolvert ne hordhasson magánál. Milyen jó lett vóna az most ugye, ha a rablóknál nem lett vóna fegyver. A bankbéli urak se ijedtek vóna meg tűlük, meg osztán a pízt se temehették vóna el. No iszen csak kaparintsam üket kézre, majd adok én nekik, amét a tilalmat nem respektálák, oszt engedelem nékül revolvert mertek vásálni. Az öreg kereskedőbank pedig magára vessen, amit olyan vigyázatlan vót, hogy a fiókját kivitte Újpestre. Persze, az öreg idebenn bátorságba van. Az öreg Vörösmarty Mihál is elég istrázsa neki, pedig e’cssak egy czobor. Az újpesti környéket bizonyosan nem ismeri. Pedig ha tőlem csak e’sszóval is megkérdezte vóna, hát megmondhattam vóna neki, hogy ott kész veszedelem pízes botot nyitnyi, meg a bangót az ablakba kiraknyi, mer úgy rákapnak az enyves kezűek, mint mézre a legyek, oszt úgy körülröpködik, hog n nincs a világon az a magyar királyi rendőrség, aki elbírja akét onnan hessegetnyi. Mer tunnivaló, hogy ott helybe tanyázik már időtlen idők óta jaz hamis ezüst hatosgyár. De most talán ennek is vége lesz. Mer mi a fészkes fenének bajlódnának a rossz hatos csinyálással, mikor zsákszámra tunnak igazi jó ezüst forintokat szöröznyi, csak éppen a bankba kő bemennyi érte. Ha énrajtam minna, ki is járnám az rendeletet, hogy a pézes két ablakába tilos a bangót meg aranypízt kiraknyi. Mer hogy aíz úgyis csábitogatja a nípséget, hátha még az ablakból kacsint, mintha jazt mondaná neki: Gyere be rózsám, gyere be, csak magam vagyok idebe. Hát bizony sok embernek megviszket a tenyere a sok píz láttára. A tenyérviszketés pedig az álmoskönyv szerint is aztaz jelenti, hoppíz éri jaz markunkat. De most már ne disputáljunk sokat, szalaggyunk a gazos betörők után, meg a nasságos mö kkegyelmes urak után, ho’ttérgyig elkophat belé jaz lábam. Eddig csak a zsebóratolvajokra kelletett vigyáznom, most már a vizi órát is szemmel ke tartanom. Csak legalább azt tudnám, ho’mmi fán terem az a vizi óra. Öreg vakom, itt van az én mozgósításra való parancsom. Ami ezvár, mozogjunk befelé m. m. r. m. 1. stalap-önb. I 1