Cukoripar, 1950 (3 . évfolyam, 1-12. szám)
1950-12-01 / 12. szám
lésére e hivatalos módszer — legalább is ameddig jobb nem áll rendelkezésünkre — mindenesetre helyes, azonbana fentiek szerint az nem felelhet meg a vágóigépviséretek matematikai alapon nyugvó kiértékelésére. A cikk szerint értelmezett szeletihosszúságot a laboratóriumi szeleti hosszúságból tehát úgy kaphatjuk meg, ha a 100 g szeliét törmelékmentes részének hoszszát 100 g szelet hosszába átszámítjuk. Ha tehát: t % a szelet törmelékszázaléka, ha a laboratóriumban megállapított szeleti hosszúság méterben, híg a törmelék miatt korrigált szelet hoszszúság, akkor: hx 100h (100 — t) E képletre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy dr. Oplatkin György értesítése szerint a Cukoripari Kutatóintézet ezirányú számításaiban szintén ugyanezt a korrektúrát alkalmazta- Az említett cikk 12. képlete a vágógép teljesítményényét a szelethosszúság függvényében adja. A cikk szerint: „ha ezt a képletet abból a szempontból vizsgáljuk, hogy a képletben szer replő minden adatot változatlanul hagyunk, beleértve „1“ értékét is, és csak a kés méretét változtatjuk, akkor a képletből csak a következő kifejezés változik: a C + 4b.Minthogy pedig a késeknél ,a bordaosztás és bordamagasság hányadosa állandó, következik, hogy értéke a késméret változtatásával nem változik.“ E megállapításnak számszerű igazolására lássuk az alábbiakat. A magyarországi cukorgyárakban használatos 5. és 6-os számú későknek a Cukoripari Kutatóintézet által megállapított méretei az alábbiak: 137_ mmA, — 5,0741 mm 5. sz. késnél: bordaosztás ·a — bordamagasság: b — 0. sz. késnél: bordaosztás ·a — 5,9565 mm 27 4 mm 137 23 bordamagasság: b · 4,7 mm Így tehát a : b: , i - 5,0741 5. sz. késnél:—5—— = 1,26 4 , . ., 5,9565 _ b. sz. késnél:—Гг,-- = 1,26 4,7 Vagyis a : b arány mindkét késnél tényleg azonos. A teljesség kedvéért meg kell azonban említenem, hogy esetleg alkalmazott oly késeknél, hol ez az arány egymástól különbözik (pl. a Putsch—Hagen-árjegyzékben szereplő különböző késeknél eme arány 1,0—1,5 határértékek között változik),, azonos szeletvastagság esetén tama késnek lesz nagyobb teljesítménye, amelynél a : b arány nagyobb, mert annál nagyobb lesz az 1/2 — értéke is. Az említett cikk 16. sz- képlete megadja s értékének gyakorlati alakját, mely szerint: b + p 2 S = 150 a.h.. (A cikkben az egyenlet jobboldali második tagjának nevezőjében a érték nem szerepel, ami azonban csak sajtóhiba.) Elgondolásom szerint a válgógépkísértetek, de egyáltalában a jó répa vágó munka érdekében igen hasznos volna s értékének e végleges gyakorlati képletét konkrét számításokra is alkalmassá tenni. A cikk 10. ábrájában szereplő p érték a késnek a csúcsoknál mért vastagsága ami tehát nem azonos a késeknek normális (azaz nem a csíkosoknál lévő) vastagságával. Minden, további nélkül érthető, hogy a vastagság nélküli idealizált kés „b“ magasságához, a véges vastagságú késeknél, ehhez hozzáadandó a késeknek a csúcsoknál mért vastagsága. Ez érték tehát a kések adott méreteitől (bordaosztás, bordamagasság, falvastagság) függő érték, melyet érdemes volna a gyakorlatban nálunk leginkább használatos 5. és 6. sz. késeknél kiszámítani. Erre az alábbi képletet alkalmazom: legyen: b i == 2 azaz a kés bordaosztásának a fele. b = bordamagasság, c = a kés anyagának vastagsága. Az alábbi ábráiban ABC derékszögű háromszög hasonló CD E derékszögű háromszöghöz, mert mindkettőnek a szöge azonos, tehát megfelelő oldalaik — és így megfelelő oldalaik négyzetei is — egymással arányosak, azaz: p3 __ (АСУ ) ~~ a) de mert (ACy ) at+ (b-p)\ tehát ezt az értéket az előbbi egyenletbe betéve, majd abból rendezés folytán p értéke kifejtve: _ — 2bc2 + Y462c2 + 4(a? — c2) (a? + b'1) c2 P~ 2 (a? — e2) ’ ■ A késék a és b értékeiül elfogadva a fentebbi értékeket, kési vastagságul pedig az általam megállapított 0,8 mm-t v értékeiül az alábbi értékeket kapjuk: Рь = 1,1322 mm, Pe = 1,252 mm A p értékeivel kapcsolatban azonban dr. Oplatka kortárs felhívta a figyelmeimet arra a tényre,hogy a kések a gyakorlatiban nem pontosan a geometriának megfelelő alakúak, hanem a sarkoknál — tehát úgy a C, mint ( I) pontoknál — legömbölyítések vannak, minek következtében a valóságos p értékek némileg különböznek a