Cukoripar, 1975 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1975-09-01 / 5. szám

Cukoripar XXVIII. évf. (1975) 5. szám 185 Közismert, hogy a trópuson a növények gene­rációs ideje lényegesen rövidebb, mint a mérsé­kelt égövön. Ezért az intenzív gazdálkodást foly­tató trópusi mezőgazdasági nagyüzemek foko­zott problémája a növényi hulladékok haszno­sítása. Kubában a legnagyobb mennyiségben termesztett kultúrnövény a cukornád (Saccha­­rum officinarum), amelyből átlag 50 millió ton­nát termelnek évente. A cukornádat januártól májusig aratják. Ara­táskor a növény leveleit és felső kb. V4—1/з ré­szét [cogollo de сапа] levágják, és csak a tisz­tított szárból gyártanak cukrot. Az így kelet­kezett, évi kb. 5 millió tonna növényi hulladék az ültetvényen marad. Bár az utóbbi években egyes gazdaságokban bevezették az ültetvény aratás előtti égetését (ausztráliai módszer), amikor aratási hulladék gyakorlatilag nem ke­letkezik, mégsem várható a hulladék lényeges csökkenése, mert a tűzveszélyes ausztráliai aratási módszer csak korlátoltan alkalmazható. 1966—1968 között megpróbálták a szarvasmar­hák melasszal kevert aprított cukornádhulladék közvetlen takarmányozását, de a kemény szer­kezetű rostos levéldarabok megsebezték az ál­latok száj­üregét és az emésztő traktusát. Kutató munkánk egyik célkitűzése volt a cukornád hulladékának fehérjetakarmánnyá át­alakítása. A másik növényi hulladék, melynek haszno­sításával foglalkoztunk, a kenai (Hibiscus cannabinus Lin.) szára volt. Az ázsiai eredetű kenafot — mint textilipari rostnövényt — 1916 óta termesztik Kubában. A Ciego de Avila melletti hatalmas ültetvé­nyen megfigyelték, hogy a szarvasmarha szíve­sen fogyasztja a kenaf leveleit. Ezt követően Rosa Manilla és Carlos Puentes agrármérnökök megkísérelték a kenafot takarmányként felhasz­nálni, és arra jutottak, hogy a kenaf ültetvénye­ken gazdaságosan megoldható a szarvasmarhák zöldtakarmányozása. A kenaf hozama 50 napos termesztési perió­dusban 35 tonna/ha, 75 nap alatt a hozam 75 t/ha. A növény 80 nap alatt teljesen kifejlődik. Manilla és Puentes eljárása szerint a 70—80 napos periódusban folyamatosan vetett kenal­­ültetvényen a szarvasmarha mindig a beérett kenaf leveleit legeli és mire az ültetvényt fel­etették, a szárakon ismét kinőnek a levelek. Ez a takarmányozási ciklus többször is megis­mételhető, míg a növény degeneráció útján el nem satnyul. Ekkor az ültetvényt kivágják és újra vetik. A kivágásnál keletkező nagy meny­­nyiségű növényi hulladék hasznosítása képezte vizsgálódásunk másik tárgyát. Célunk volt a növényi hulladék cellulóztartalmát erre alkalmas (cellulolitikus) mikroorganizmusokkal fermen­tálni. Az így nyert mikrobafehérje igen alkal­mas állattakarmányozásra. Ez a folyamat végbe­megy a kérődzők bendőjében. Ismeretes, hogy pl. a szarvasmarha nem igényel fehérjét a ta­karmányban, mert a bendő (rumen) baktériu­mok a zöld takarmány cellulóztartalmát fermen­tálva szervetlen nitrogénforrásból (pl. karbamid­­ból) is állítanak elő fehérjét. Kísérleteinkben a bendőben lejátszódó folya­mathoz hasonló cellulóz-fermentációt alkalmaz­tunk takarmányfehérje előállítására. A kísérle­teket a Kubai Tudományos Akadémia Élelmi­szerkémiai Intézetében végeztük 1973—74-ben. 4 fakultatív anaerob Micrococcus ruminatus (Bergey rendszere alapján) baktérium törzset tenyésztettünk ki a kubai Catalina de Guines-i Állattudományi Kutató Intézet (ICA) összesen 8 kísérleti F2 szarvasmarha-hibridjének bendő­­tartalmából, a mikrobiológiában általánosan használt módszerekkel. A fermentáláshoz felhasznált növényi hulladék a Havanna környéki Martinez Prieto cukornádtermelő és feldolgozó központ által termelt Barbados 43—62 faj­tájú cukornád aratási hulladéka volt, melynek össze­tétele: A felhasznált kenal (Cuba 108 fajta) hulladéka az Isla de Pinos-i „Bolivia Guerillera” takarmánytermelő kísérleti gazdaságtól származott és összetétele átlago­san az alábbi volt: A bendőbaktérium-törzsek izolálására és fenn­tartására 1% CMC- (karboximetilcellulóz) tar­talmú Halliwell-féle agart használtunk. Az in­kubációs hőmérséklet 37 ° C, a pH 7,0 volt. A szaporításokhoz felhasznált fermentlé össze­tétele : 600 g aprított eredeti cukornádhulladék 18 g diammóniumfoszfát 12 g karbamid 600 ml víz A hulladékot előbb 2%-os nátronlúg oldattal 105 °C-on fél óra hosszat hőkezeltük, kénsavval közömbösítettük, majd szűrés után oldottuk fel a tápsókat, végül a pH-t 7,0-ra állítottuk be. A kész tápközeget 105 °C-on 1 órán át sterilez­­tük. A szárított élesztőfehérjét már régen húsz- Kísérlet takarmány fehérje előállítására kubai növényi hulladékokból MILAGROS VAILLANT CALLOL és NAGY GYULA Magyar Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Kutató Csoport Nedvesség О СО .© O' Nyers fehérje 1,8% Nyers zsír 2,2% Szénhidrát 6,4% Nyers rost 8,5% Hamu 1,1% Nedvesség 6,85% Nyers fehérje 5,19% Nyers zsír 1,90% Szénhidrát 33,21% Nyers rost 48,00% Hamu 4,85%

Next