Éremtani Lapok, 1995. február-december (29-34. szám)
1995-02 / 29. szám
Huszár Lajos ATTILA A NUMIZMATIKÁBAN Einst gab Erz man. Doch jetzt liegt bessers Zeichen im golde; Drum von dem neuen Gepräg wurde das alte verdrängt. Ovidius: Festkalender I: 221—222. n. Német érmek A germán eredetű Attila-legendák érezhetően más gondolkodásmódot tükröznek, mint a gót–latin hagyományokra épülők. Itt szó sincs kutyafejű Attiláról, vagy faunszerű ábrázolásról. A germán hagyományokban a hunok királya okos, fenséges és vendégszerető uralkodó. Ezek a hagyományok a keleti gótoktól származnak, amelyek alapját képezték a kelet-németországi germán legendáknak. A legrégibb nyelvemlék, amely Theodorichról és Attiláról szól, egy VIII. századi fuldai kézirat. A germán hagyományok szerint a hunok királya a hősi legenda (Heldensage) középpontjában áll; olyan uralkodó, akinek hatalmas udvara van, melyben nyüzsögnek a germán hercegek és ahol a fiatal hercegek műveltséget szereznek. Éppen ez a hagyomány teszi érzékelhetővé, többek között, a Nibelung-éneket, mely szerint Attila szenvedélyesen beleszeretett Krimhildába, Siegfried özvegyébe, és feleségül is vette. A germánok ebben Attila szövetségesei és barátai, és nem alattvalói szerepet játszanak.39 A germán hagyományok és legendák szellemiségének ilyen alakulása révén érthetővé válik, hogy a német földön keletkezett Attila-képmások nem követik az olasz ikonográfiai emlékek példáját, amelyek félelmet és borzalmat keltenek, bár igaz, a vérszomjas zsarnok képe nem hiányzik teljes mértékben a germánok általános vélekedéséből sem. Ezt a kevésbé rokonszenves képet a kereszténység közös történelmi hagyományai tartották fenn. A kétféle Attila-felfogás, amely az érmeken történő ábrázolásokban mutatkozott meg, heves vitához vezetett Babelon és Habich között.40 Ugyanakkor egy pártatlan és rendszerező felmérés, amely a germán eredetű Attila-ábrázolásokat vizsgálja, annak megállapítására késztet, hogy a németeknél általában nem találkozunk az olasz eredetű karikatúrákhoz hasonló ábrázolási móddal. Németországban az Attila-ábrázolásból egyáltalán nem hiányzik a királyi és fenséges magatartás. Harmadik rész 39 Lásd Thierry és Eckhardt idézett műveit. 40 Baberon: i. m. (Revue Num. 1914) és Hill. /. m. (Archiv. fur Med. II, 1920/21). ~ 3 -