Éremtani Lapok, 2012. február-december (131-136. szám)

2012-02 / 131. szám

a pénz minőségével, annak változásaival és ennek okaival, foglalkozik a pénz nyersanyagbázisával, a pénzverés fo­lyamatával, a pénzverdékkel és ügyvitelükkel. Azaz a leíró numizmatikát a pénz gazdaságtörténeti szerepének tör­ténete (Geldgeschichte, money­ history) követheti. Ezt jelenti Hóman Bálint Magyar pénztörténete, a magyar pénz­verés kezdetétől 1325-ig, amikor Károly Róbert pénzreformja új korszakot jelent a magyar pénztörténetben. Hóman Bálint Magyar pénztörténete kellő hosszan foglalkozik a magyar pénzverésre ható európai pénzve­­rési alapsúlyokkal, súlymértékekkel, a pénzlábakkal, a római, és frank pénzrendszerekkel. A magyar pénzverés ismertetése magába foglalja a kezdetektől (az önálló pénzverést megelőző értékmérő, terménypénz) a korszak végéig az egyes pénzcsoportok külső (éremképek) és belső (anyagának összetétele) változását, illetve azok hát­terét, a tárgyalt korszakon belül a hazánkban forgó idegen pénzek szerepét, hatását pénzverésünkre és gazdasá­gunkra. Tárgyalja a pénzverési regálét, a pénzverés és pénzváltás ügyvitelét és árstatisztikai adatokat is közöl. A középkori magyar pénztörténet másik nagy korszaka a XIV-XV. század. Ennek pénztörténeti alapja Károly Róbert pénzreformjához fűződik, amely újjászervezés egy, az egész gazdaságot átfogó új gazdaságpolitika ré­sze volt. Mind a pénzreformnak, mind az új gazdaságpolitikának leglényegesebb bázisa Magyarország arany­gazdagsága volt. Az új korszak gazdaságtörténetének feldolgozása ugyancsak Hóman Bálinthoz fűződik, aka­démiai székfoglalója volt az 1921-ben önálló könyvként megjelent A magyar királyság pénzügyei és gazdaság­­politikája Károly Róbert korában c. tanulmány kivonata. Egy új gazdaságpolitikának természetesen vannak előzményei és Hóman részletesen vázolja Árpád-házi ki­rályaink államháztartását, utal a reformsürgető jelenségekre, a XIII. századi gazdasági átalakulásokra, az ország vámrendszerére és Magyarország nemzetközi kereskedelmi kapcsolataira. Károly Róbert gazdaságpolitikájának anyagi alapja a magyar arany volt, amely Európa évi aranykitermelésének több, mint 80%-át adta. A Károly Ró­bert pénzreformja következtében megindult magyar aranypénzverés évszázadokra meghatározta Magyarország gazdasági kapcsolatait. Károly Róbert mind pénzügy- mind gazdaságpolitikájának része volt a bányászattal, bá­nyavárosokkal összefüggő politikája, a gazdaság alapjait védő törvények, mint például a bányaművelés mono­póliuma, valamint adópolitikája. Hóman Bálintnak mindkét alapvető pénz- és gazdaságtörténeti munkáját újra kiadták (1991: Magyar pénz­­történet, 2003: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában). Pénztörténetének értékállóságát egyrészt Hóman alapossága, másrészt a leíró numizmatika feldolgozottsági szintje teszi értékel­hetővé. A pénztörténetnek két forrása van: a tárgyi (leíró numizmatika által meghatározott pénzek), valamint az írott források. Új írott források előkerülésére aligha lehet számítani, a közgyűjtemények, levéltárak, egyházak, közintézmények meglévő iratait pedig Hóman felhasználta kutatásaihoz. A leíró numizmatika által katalogizált pénzekhez ugyan újabb leletek adhatnak addig ismeretlen anyagot (adnak is!), de még az alapjait módosító újabb leletek (például a nagyharsányi lelet) Hóman összmunkájának csak egy egészen kicsi részét módosította. Hóman Bálint munkásságának a két részletesebben elemzett kötet - ha alapvetően jelentős is - csak részle­te. Munkássága fő művének az 1928-1934 között megjelent Magyar történetet tartják nem ok nélkül, amely­nek középkori részét Hóman írta, a reneszánsz utáni fejezeteket pedig szerzőtársa, Szekfű Gyula. Hóman eb­ben a munkájában egységbe foglalta addigi tanulmányait és ez a három és negyed évszázados összefoglaló má­ig a legtudományosabb, legjobb, leghasználhatóbb összefoglalója történelmünknek. Természetesen a Magyar történet megjelenésével nem ért véget Hóman Bálint tudományos irodalmi mun­kássága, bár a közélet kevesebb időt engedett erre. Egyik szerkesztője volt az Egyetemes Történetnek, 1938-ban pedig Szent Istvánról jelent meg kisebb monográfiája. Utolsó munkájának az Ősemberek - Ősmagyarok tekint­hető, amelyet jegyzetei, kéziratai alapján Szendrey Tamás és Clementin-Záhony Botond rendezett sajtó alá és 1985-ben Atlantában jelent meg, itthon pedig 2001-ben adta ki a Kairosz Kiadó. Kiváló tudós nem kerülheti el sem a közéletet, sem az elismerést. Hóman Bálint 1917-ben egyetemi tanár, 1918-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia és az ezzel egyenrangúnak tekinthető Szent István Akadé­mia tagja lett. 1925-1929 között tanszékvezető egyetemi tanár volt, de 1940-ig adott elő, tanított az egyetemen. Éremtani Lapok 131. szám, 2012. február

Next