Gazdasági Mérnök, 1881. október - 1882. december (6. évfolyam, 1-65. szám)
1881-10-18 / 3. szám
VI. évfolyam Budapest, 1881. október 18. 3. szám. ESTISEESMIND A TISZAVOLGYI TÁRSLAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI ÉS KIADJA GONDA BÉLA MŰEGYETEMI M. TANA] Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. Morócz István, ezer gazdálkodásunk ügyének egy régi, edzett harczosa, tetterős és lelkes munkása, az országos gazdasági egyesületnek érdemekben gazdag vezértitkára, a hazának egy köztiszteletben megőszült polgára. Morócz István e hó 10-én, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Az a hazafias szellem, mely összes működésén végig vonul, az az antik jellem, mely életének minden szakában, minden viszonyok közt hajthatatlan maradt, az a lelkes ügybuzgalom, melylyel a magyar mezőgazdaság ügyét oly hosszú időn át oly hiven és oly odaadással szolgálta : valóban megérdemlik, hogy nevét megőrizze a hálás utókor, megőrizze különösen a magyar gazdaközönség, melynek jó és rosz időkben egyaránt híú és szakavatott tanácsadója volt. Nem tartozott ama nagy férfiak közé, akik vezérszerepre hivatvák, de nem is vágyott erre soha; az ő eleme a csendes, magába vonult munkálkodás volt; mint az Országos Gazdasági Egyesület titoknoka, később pénztárnoka is egyszersmind, lelke egész hevével igyekezett oda hatni, hogy a magyar gazdaközönséget kiragadja abból a tespedésből, melybe önhibája folytán jutott. Azoknak a nagy és szép eszméknek, melyek Korizmics László lánglelkében megfogamzottak, nem volt oly buzgó, oly odaadó harczosa talán senki sem, mint Morócz István : az ő élete és működése elválaszthatatlanul össze van forrva az országos gazdasági egyesülettel, melynek ügyeit mindvégig odaadó, lankadatlan buzgalommal vezette. Ebben összpontosult munkás életének úgyszólván minden tevékenysége. Élénken érdeklődött minden életrevaló eszme avagy mozgalom iránt, amely különösen a mezőgazdaság terén fölmerült, tényleges részt vett több közintézmény szervezésében és megalapításában ; joggal és méltán el lehet reá mondani, hogy egész életét a közügynek szentelte s ennek szolgálatában dőlt ki a küzdők sorából. Morócz István 1817-ben született Hevesmegyének Ludas nevű falujában, Gyöngyös és Eger közt. Édes atyja gazdatiszt volt, s mint a magyar gazdák egyik dísze, messze földön mint kitűnő gazda volt ismeretes. Nem csoda, ha fiában is meggyökerezett az atyja pályája iránt való kiváló szeretet. Egyelőre ugyan más irányban történt kiképeztetése, de részint a viszonyok hívogató hatása, részint saját hajlamai mégis átvezették e térre, ahol később idővel oly hasznos működésre nyílt alkalma. A gimnáziumi osztályokat Gyöngyösön végezte, s a bölcsészeti tudományok hallgatására Pestre jött, hol a tudományegyetemen orvosi szaktanulmányait is kitűnő sikerrel végezte. Már mint okleveles fiatal orvos a negyvenes évek kezdetén dr. Pólya Józsefnek volt segéde, s e derék tudósnak akkori városligeti magántébolydásában két évig működött. Bár nagy buzgalommal képezte magát , a ..gyógyászat e különleges ágában, de azért mégis szakított időt arra, hogy a gazdászat czéljaira alkalmazza természettudományi ismereteit, s csakugyan már 1841-ben megkezdte működését a Magyar Gazdánál Török János mellett s minthogy tehetségei már ekkor figyelmet keltettek, csakhamar ez irányban is képezte magát tovább teljes buzgalommal. Így történt, hogy midőn a magyar gazdasági egyesület 1843—44. évben az országgyűlésen javaslatba hozta a központi gazdaképző intézet felállítását, az uj intézetnél alkalmazandó tanárok sorában Morócz is a kiszemeltek között volt, és különösen a gazdasági vegytan és technológia tanulmányozásával bízatott meg. E czélból három évre külföldre is kiküldetett, hogy az orvosi szakpályán szerzett természettudományi ismereteit s gazdasági magán tanulmányait Berlinben még bővebb alkalma legyen teljesen kiegészíteni. 1846-ban ment ki Berlinbe, s ott Rose, Mitscherlich és más kitűnőségek előadásait hallgatta, s megismerkedett a porosz gazdálkodási móddal és a gazdasági viszonyokkal, majd Hollandiát és Belgiumot is beutazta. Azonban még a kitűzött három év előtt hazajött, mert az akkori mozgalmas időkben hazájának és nemzetének küzdelmeitől távol maradni nem tudott. 1848 júliusának végén ért haza, de a békés gazdálkodás helyett a tábori élet zajába sietett, s szolgálatát mint orvos felajánlotta a magyar kormánynak. Kezdetben a nógrádi nemzetőri zászlóaljnál nyert alkalmazást, majd, a kápolnai csata után dandárfőorvosnak nevezték ki s a nagysarlói ütközet után a hatodik hadtestnél Pöltenberg Ernő mellett hadtörzskari főorvossá léptették elő. Ez állásában egész a forradalom bevégeztéig megmaradt s a mint a fegyverletétel megtörtént, Aradról csak szeptember végével szabadulhatott. Most ismét visszatért ő is békés foglalkozásához s tért keresett, hol szegény elbukott nemzete javára értékesithesse gazdasági tanulmányait. 1850-ben Pestre jött s minthogy a tervezett gazdaképző intézet soha sem létesült, ezt irodalmi úton akarták némileg pótolni s Korizmics Lászlóval együtt megindították a Gazdasági Lap MORÓCZ ISTVÁN.