Gazdasági Mérnök, 1881. október - 1882. december (6. évfolyam, 1-65. szám)
1881-11-22 / 8. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1881. november 22. 8. szám EGYSZERSMIND A TISZAVÖLCEI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI ÉS KIADJA GONDA BÉLA MŰEGYETEMI M. TANÁRS. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Kecskeméti utcza 17. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2. A Ganz-féle hengermalomszékek. (Hat képpel.)a malomipar terén Magyarország, illetőleg Budapest kétségtelenül az első helyet foglalja el. És mégis mi, akiknél a kezdeményezés történt, legkésőbb nyerünk tudomást az e téren történő mozgalmak és a találmányokról, így vagyunk a már régen használt hengerszékekkel is, melyek csak a nemrég tartott londoni malomiparkiállítás óta kezdenek hazánkban is tért foglalni, pedig általán tudva lévő az, hogy a hengerszékek behozatala által a malomipar nagymérvű átalakuláson ment át. A mozgalom Budapestről indulván ki, elterjedt Ausztria-Magyarországban, későbben pedig Német-, Orosz- és Angolországban, valamint Amerikában s általában minden oly helyen, ahol a magas őrlés szokásos, vagy ahol a legfinomabb minőségű lisztet használják. A henger elfoglalta a kő helyét, s e csere nagy előnynyel volt a malomiparra. Kevés kell ahhoz, hogy a hengernek a kő felett való elsőbbségét belássuk, mert ami elvben helyes, az mindenütt czélszerű lesz, ha jól alkalmaztatik. A különbség szembeötlő. A kő őrlősíkja ugyanis legalább 150 mm széles, s így az őrlemény útja egy 300 mm-nél hosszabb görbe vonal. A gabnaszem ez után számtalanszor és hasztalanul ragadtatik meg és dörzsöltetik szét, minek következtében a korpa elporlik s a liszt közé keveredvén, ebből többé ki nem választható. A hengereken ellenben az őrlemény útja a lehető legrövidebb, csak néhány milliméternyi hosszú, a búzaszemet tehát a hengerek csak egyszer ragadják meg és vagy összezúzzák, vagy szétvágják, a szerint, amint felületök sima vagy rovátkos. Világos, hogy ez eljárásnál a korpa megkíméltetik s okvetlen tisztább lesz a gyártmány. A sok évi tapasztalat végre a budapesti öszszes s az osztrák-magyar monarchiában daraőrléssel foglalkozó majdnem minden jobb malomban alkalmazott következő eljárást állapította meg: A jól kitisztított és koptatott gabnát a hengerszékekbe öntik és ott rovátkos hengereken darálják. A darálást 5—6-szor ismétlik. — Az őrlemény minden darálása után oly választó hengerekre kerül, melyek a különböző lisztnemeket u. m. a korpadarát, a lisztdarát, derezét és a daralisztet osztályozzák. Az öreg korpadarákat rovátkos, az apró darát pedig sima hengerekre adja fel, miáltal a korparészek a darától elválasztatnak. Az ezen eljárás utján nyert lisztdarák osztályoztatnak, daratisztító gépeken szívó szél által tisztíttatnak, végre pedig a tiszta darákat sima hengerek derezévé, ezt pedig lisztté dolgozzák fel. A darának utolsó kiőrlésére nagyobb nyomás alatt sima hengerszékeket (őrlőszékeket), míg a puha derezék kiőrlésére köveket használnak. A korpa végleges elkészítésére szintén alkalmasabb a henger a kőnél. Látható tehát, hogy a mai malomiparban csak a szem hegyezésére és a puha dereze kiőrlésére használnak köveket. A többi műveleteket mind hengerszékeken végzik. És ez valóban megbecsülhetetlen előny, mert eddig a gazda saját maga nem volt képes őrölni és kénytelen volt őrlésre szánt gabonáját a gazdaságtól többnyire nagy távolra eső malmokba küldeni. A szállításra használt fogatok és munkások ekként napokig vonattak el tulajdonképeni rendeltetésüktől. Az e körülmény által okozott hátrányok sokkal érezhetőbbek voltak, semhogy a megváltoztatás szüksége fel ne merült volna. E czélból számos uradalom malomköveket rendelt meg, hogy lisztszükségletét saját gazdaságában állíthassa elő. Ily malomberendezések általános meghonosítása azonban meghiúsult, egyrészt azért, mert üzemükhöz több erő igényeltetik, mint amennyi közönségesen rendelkezésre áll, másrészt pedig azért, mert alkalmazásukhoz, illetőleg a gyakori kőköszörüléshez ügyes molnár szükséges. Ez költséges, mert a malom nem jár folytonosan, de még nem mindig előnyös is, mert az illető gazda ritkán találván szakavatott molnárt, a liszttermék igen rosz. A gazda tehát az ilyféle malomberendezéstől elriadván, ismét a fent említett idő és pénzrabló eljáráshoz kényszerült folyamodni. Néhány év óta azonban megszűnt ez is. A Ganz-féle gyárban konstruált hengerszékek kezelése igen egyszerű és bármily gazdaságban alkalmazható. 25. és 26. ábránk két ily egyszerű hengerszéket tüntet elő. Ezek közül az egyik (25. ábra) azt a Mechwart András igazgató által feltalált és szabadalmazott őrlőszéket mutatja, mely csapágynyomásmentesítéssel működik. Ez a gép három egymás fölött elhelyezett hengerrel bír, melyek közül a középső dolgozik a felső és az alsó hengerrel. Sajátsága: a forgó karikának, egy ez ideig még nem ismert gépészeti elemnek alkalmazásában áll, mely a hengereket tetszés szerint változtatható feszüléssel egymáshoz szorítja, míg a csapágyak mentvek a nyomástól. Miután a csapágyakra nyomás nem gyakoroltatik, nincs a csapágyban súrlódás. A nyomás tetszés szerint szabályozható, a leggyengébbtől (dara feloldásnál) a legerősebbig fokozható, anélkül, hogy a csapágyak megmelegednének, s anélkül, hogy a súrlódások hasztalan kifejtett tetemes munkát emésztenének fel. A csapágyak tehermentesek, mert a rájuk gyakorolt nyomás semmi csap vagy korong által fel nem vétetik, hanem a felső és alsó hengerek tengelyei közt, a karika közvetítése által, egyensúlyoztatik. A gép egyszerre dolgozza fel a gabonát tiszta s nem tiszta derczére és lisztre, miért is budapesti és jobb vidéki malmaink gazdászati szempontból a hengerszékek készítését nagy haladásként ismerték el. 250—450 kgr. d.ra óránkénti feldolgozásánál az erőfogyasztás 21/2—31/2 lóerő. A szintén Mechwart igazgató által feltalált s a 26. ábrában látható daráló hengerszék a malomkövekkel való darálást egészen háttérbe szorította. E gép igen csekély erő alkalmazása mellett jobbat eredményez mint a kő. A liszt és dereze fehérebb, s a daraőrlésnél csekélyebb mennyiségben képződvén, több és tisztább darát szolgáltat. A munkaképesség a gép nagyságához képest különböző; a jól kezelt daraőrlésnél a gép 24 óra alatt 3500—7000 kgr. egész vagy törött búzát bir feldolgozni, úgy hogy csupán a korpa kitakarítása marad hátra ; a munkaképesség a fordulatok szaporításával fokozódik. — Ugyanazon a gépen öregebb darát is lehet feloldani. De nemcsak a gazda számára készült hengerszékek javításával mutatta meg a gyár, hogy felhasználja mindazt, amit a tapasztalás és ügyesség a malomiparon javíthat, hanem kitűnt még a fent említett londoni iparkiállításon azzal a csoportozattal is, melylyel a budapesti Erzsébetmalom berendezését mutatta be. Ennek alaprajzait a 27 — 30-dik ábráink tüntetik az olvasó elé. Nem más e készülék, mint javított, nagy magas őrlésű három hengeres őrlőszék, melynek hengerei 193/4 hüvelyk hoszszuk és 11 1/2 hüvelyk átmérőjüek, s melyeket a Piat-féle szíj hajt. A hengertengelyek finoman csiszolt, erős, gondosan készült függőleges és vízszintes csapágyakban mozognak, és tartótámlákhoz erősítvék az aa tengelyekkel.A középső henger (c), melyet a szíj hajt, a függőleges csapágyba, a felső (4) és alsó (c) henger pedig a vízszintesbe illeszthető, úgy hogy a hengerek olyan egyenletesen és egyenkezűen juthatnak egymás mellé, a meny-8