Gazdasági Mérnök, 1881. október - 1882. december (6. évfolyam, 1-65. szám)

1881-11-22 / 8. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1881. november 22. 8. szám EGYSZERSMIND A TISZAVÖLCEI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI ÉS KIADJA GONDA BÉLA MŰEGYETEMI M. TANÁRS. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Kecskeméti utcza 17. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2. A Ganz-féle hengermalomszékek. (Hat képpel.)a malomipar terén Magyarország, illetőleg Budapest kétségtelenül az első helyet fog­lalja el. És mégis mi, akiknél a kezdemé­nyezés történt, legkésőbb nyerünk tudomást az e té­ren történő mozgalmak­ és a találmányokról, így va­gyunk a már régen használt hengerszékekkel is, me­lyek csak a nemrég tartott londoni malomiparkiállí­­tás óta kezdenek hazánkban is tért foglalni, pe­dig általán tudva lévő az, hogy a hengerszékek behozatala által a malomipar nagymérvű átala­kuláson ment át. A mozgalom Budapestről in­dulván ki, elterjedt Ausztria-Magyarországban, későbben pedig Német-, Orosz- és Angolország­ban, valamint Amerikában s általában minden oly helyen, a­hol a magas őrlés szokásos, vagy a­hol a legfinomabb minőségű lisztet használják. A henger elfoglalta a kő helyét, s e csere nagy előnynyel volt a malomiparra. Kevés kell ahhoz, hogy a hengernek a kő felett való elsőbbségét belássuk, mert a­mi elvben helyes, az mindenütt czélszerű lesz, ha jól alkalmaztatik. A különbség szembeötlő. A kő őrlősík­ja ugyanis legalább 150 mm széles, s így az őr­lemény útja egy 300 mm-nél hosszabb görbe vo­nal. A gabnaszem ez után számtalanszor és hasz­talanul ragadtatik meg és dörzsöltetik szét, minek következtében a korpa elporlik s a liszt közé keveredvén, ebből többé ki nem választ­ható. A hengereken ellenben az őrlemény útja a le­hető legrövidebb, csak néhány milliméternyi hosszú, a búzaszemet tehát a hengerek csak egyszer ra­gadják meg és­ vagy összezúzzák, vagy szétvág­ják, a szerint, amint felületök sima vagy rovát­­kos. Világos, hogy ez eljárásnál a korpa megkí­­méltetik s okvetlen tisztább lesz a gyártmány. A sok évi tapasztalat végre a budapesti ösz­­szes s az osztrák-magyar monarchiában daraőrlés­sel foglalkozó majdnem minden jobb malomban alkalmazott következő eljárást állapította meg: A jól kitisztított és koptatott gabnát a henger­székekbe öntik és ott rovátkos hengereken da­rálják. A darálást 5—6-szor ismétlik. — Az őr­lemény minden darálása után oly választó hen­gerekre kerül, melyek a különböző lisztnemeket u. m. a korpadarát, a lisztdarát, derezét és a daralisztet osztályozzák. Az öreg korpadarákat rovátkos, az apró darát pedig sima hengerekre adja fel, miáltal a korparészek a darától elválasztatnak. Az ezen eljárás utján nyert lisztdarák osztályoztatnak, daratisztító gépeken szívó szél által tisztíttatnak, végre pedig a tiszta darákat sima hengerek der­­ezévé, ezt pedig lisztté dolgozzák fel. A darának utolsó kiőrlésére nagyobb nyo­más alatt sima hengerszékeket (őrlőszékeket), míg a puha derezék kiőrlésére köveket használnak. A korpa végleges elkészítésére szintén alkalma­sabb a henger a kőnél. Látható tehát, hogy a mai malomiparban csak a szem hegyezésére és a puha dereze ki­őrlésére használnak köveket. A többi művelete­ket mind hengerszékeken végzik. És ez valóban megbecsülhetetlen előny, mert eddig a gazda saját maga nem volt képes őrölni és kénytelen volt őrlésre szánt gabonáját a gaz­daságtól többnyire nagy távolra eső malmokba küldeni. A szállításra használt fogatok és mun­kások ekként napokig vonattak el tulajdonké­­peni rendeltetésüktől. Az e körülmény által oko­zott hátrányok sokkal érezhetőbbek voltak, sem­hogy a megváltoztatás szüksége fel ne merült volna. E czélból számos uradalom malomköveket rendelt meg, hogy lisztszükségletét saját gazda­ságában állíthassa elő. Ily malomberendezések általános meghono­sítása azonban meghiúsult, egyrészt azért, mert üzemükhöz több erő igényeltetik,­­ mint a­mennyi közönségesen rendelkezésre áll, másrészt pedig azért, mert alkalmazásukhoz, illetőleg a gyakori kőköszörüléshez ügyes molnár szüksé­ges. Ez költséges, mert a malom nem jár foly­tonosan, de még nem mindig előnyös is, mert az illető gazda ritkán találván szakavatott mol­nárt, a liszttermék igen rosz. A gazda tehát az ilyféle malomberendezéstől elriadván, ismét a fent említett idő és pénzrabló eljáráshoz kényszerült folyamodni. Néhány év óta azonban megszűnt ez is. A Ganz-féle gyárban konstruált hengerszékek ke­zelése igen egyszerű és bármily gazdaságban al­kalmazható. 25. és 26. ábránk két ily egyszerű hengerszéket tüntet elő. Ezek közül az egyik (25. ábra) azt a Mechwart András igazgató által feltalált és szabadalmazott őrlőszéket mutatja, mely csapágy­­nyomásmentesítéssel működik. Ez a gép három egymás fölött elhelyezett hengerrel bír, melyek közül a középső dolgozik a felső és az alsó hen­gerrel. Sajátsága: a forgó karikának, egy ez ideig még nem ismert gépészeti elemnek alkalmazásá­ban áll, mely a hengereket tetszés szerint vál­toztatható feszüléssel egymáshoz szorítja, míg a csapágyak mentvek a nyomástól. Miután a csap­ágyakra nyomás nem gyakoroltatik, nincs a csapágyban súrlódás. A nyomás tetszés szerint szabályozható, a leggyengébbtől (dara feloldás­nál) a legerősebbig fokozható, a­nélkül, hogy a csapágyak megmelegednének, s a­nélkül, hogy a súrlódások hasztalan kifejtett tetemes munkát emésztenének fel. A csapágyak tehermentesek, mert a rájuk gyakorolt nyomás semmi csap vagy korong által fel nem vétetik, hanem a felső és alsó hengerek tengelyei közt, a karika közvetí­tése által, egyensúlyoztatik. A gép egyszerre dolgozza fel a gabonát tiszta s nem tiszta der­­czére és lisztre, miért is budapesti és jobb vi­déki malmaink gazdászati szempontból a henger­székek készítését nagy haladásként ismerték el. 250—450 kgr. d.ra óránkénti feldolgozá­sánál az erőfogyasztás 21/2—31/2 lóerő. A szintén Mechwart igazgató által felta­lált s a 26. ábrában látható daráló henger­szék a malomkövekkel való darálást egészen háttérbe szorította. E gép igen csekély erő al­kalmazása mellett jobbat eredményez mint a kő. A liszt és dereze fehérebb, s a daraőrlésnél cse­kélyebb mennyiségben képződvén, több és tisz­tább darát szolgáltat. A munkaképesség a gép nagyságához ké­pest különböző; a jól kezelt daraőrlésnél a gép 24 óra alatt 3500—7000 kgr. egész vagy tö­rött búzát bir feldolgozni, úgy hogy csupán a korpa kitakarítása marad hátra ; a munkaké­pesség a fordulatok szaporításával fokozódik. — Ugyanazon a gépen öregebb darát is lehet fel­oldani. De nemcsak a gazda számára készült hen­gerszékek javításával mutatta meg a gyár, hogy felhasználja mindazt, a­mit a tapasztalás és ügyesség a malomiparon javíthat, hanem kitűnt még a fent említett londoni iparkiállításon azzal a csoportozattal is, melylyel a budapesti Erzsébet­­malom berendezését mutatta be. Ennek alaprajzait a 27 — 30-dik ábráink tüntetik az olvasó elé. Nem más e készülék, mint javított, nagy magas őrlésű három hengeres őrlőszék, melynek hengerei 193/4 hüvelyk hosz­­szuk és 11 1/2 hüvelyk átmérőjüek, s melyeket a Piat-féle szíj hajt. A henger­tengelyek finoman csiszolt, erős, gondosan készült függőleges és vízszintes csap­ágyakban mozognak, és tartótámlákhoz erősítvék az aa tengelyekkel.­­A középső henger (c), me­lyet a szíj hajt, a függőleges csapágyba, a felső (4) és alsó (c) henger pedig a vízszintesbe illeszt­hető, úgy hogy a hengerek olyan egyenletesen és egyenkezűen juthatnak egymás mellé, a meny-8

Next