Gazdasági Mérnök, 1883. január-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-08 / 45. szám
550 kezeteket, a Rajna, Aler és Mosel mentében vinczelléregyleteket, az Eifel mentén pedig tejszövetkezeteket alakítottak. Raiffeisen azt a reményt fejezi ki, hogy a szövetkezetek utóbb a gabna és a szarvasmarha eladását is fogják közvetíteni, szóval lassan kint ki fogják terjeszteni tevékenységüket a mezőgazdák minden érdekeire és meg fogják tenni mindazt, azait a kisbirtokosok anyagi gyarapodásának biztosításán az önsegély és a társulás útján tenni lehet.*) A nemzetközi geodetikus kongresszus, Róma nov. 1 -én, Brit hó 8-án ült össze Rómában a nemzetközi geodetikai kongresszus, melyen Ausztria-Magyarország hét küldött által volt képviselve. A kongresszus főtárgya egy általános érvényű meridián megállapítása és a nemzetközi időszámítás kérdésének megoldása volt. Régebben a ferroimeridián szolgált minden számítás alapjául;később hozzájárultak a greenwichi és párisi meridiánok és legújabban még több más, úgy hogy majd minden nemzet más más alapon számit s egy-egy uj térképnél legelőször is ki kell fürkészni, melyik meridiánt alkalmazta. Tudományos munkálkodásnál, hajózásnál ez nagy gyakorlati bajokat, időrabló átszámítgatásokat okoz. Ugyanez áll a nemzetközi óraszámításra nézve is, melynek a gőz és villám mai korszakában széles körökre is jelentősége van. A nemzetközi geodetikai kongresszus alapítója, a 89 éves Banger tábornok n agg kora miatt nem jelenhetett meg a gyűlésen, de tiszteletbeli elnökké választották, elnökké Berrero ezredest. A kongresszus a következő határozatokban állapodott meg, melyek elfogadás végett ajánltatni fognak az egyes kormányoknak. *) Olvadóinknak, akik e kitűnő szövetkezetek szervezetét részletesebben akarják megismerni, ajánljuk Raiffeisen könyvének harmadik kiadását, mely most nemrég jelent meg Heddelsdorf Neuwiedban, (Raiffeiser-Fassbender kiadásában) és melynek teljes czíme a következő : „Die Darlehenkassen’Vereine in Verbindung mit Consura-, Verkaufs-, Winzer-, Molkerei, Viehversicherungs etc. Genossenschaften als Mittel zur Abhilfe der Noth der ländlichen Bevölkerung“ von F. W. Raiffeisen. E könyv kimerítő gyakorlati útmutatásokat szolgáltat arra nézve, hoy az ily szövetkezeteket mikép kell alapítani, szervezni és vezetni. Szerk. 1. A hossz- és óramértékek egységesítése kívánatos úgy a tudomány, mint a hajózás, a kereskedelem s a nemzetközi forgalom érdekében; e reform tudományos és gyakorlati haszna jóval felülmúlja a vele járó áldozatokat. Ajánlandó tehát az összes államok kormányainak, hogy e reformot nemzetközi egyezménynyel szervezzék, hogy továbbá egy és ugyanazon hosszrendszer alkalmaztassák minden geodetikai intézetnél — legalább az általános földrajzi s hidrográfiai térképekre nézve — ugye szintén minden csillagászati s hajózási naplónál, ki- s véve azon adatokat, melyeknél a helyi meridiánt czélszerű megtartani, mint pl. az átkelési naplóknál s azoknál, melyek a helyi idő szerint jelölendők meg, pl. a hajótelepeknél stb. 2. A nagy előnyök daczára, melyeket a körnegyed tizedes beosztásának általános alkalmazása a földrajzi s geodetikai meghatározásoknál s a megfelelő óramegjelöléseknél a tudományra s a gyakorlatra nézve magával hozna, kiváló gyakorlati tekintetek által mégis igazoltnak látszik eltekinteni az első határozatban javasolt nagy egységi mérték életbeléptetésétől. Hogy azonban figyelembe vétessenek a nyomatékos tudományi szempontok is, ajánlja a kongreszszus, hogy a szükséges táblázatok több-szörösítésével s tökélyesbítésével a körnegyed tizedes beosztása legalább a nagy számműveleteknél alkalmaztassák, melyekre nézve tagadhatlan előnyei vannak, még ha meg is akarják tartani az észleleteknél, térképeknél, hajózásnál stb. a régi hatvanas beosztást. 3. A kongresszus javasolja a kormánynak, hogy kezdő meridiánul a greenwichi választassák, mely megfelel a tudomány által a hosszmegjelölésre nézve megkövetelt minden feltételnek s most is leginkább el lévén terjedve, legkönyebben fog általános alkalmazásra találhatni. 4. Ajánlatos, hogy a greenwichi meridiántól csak nyugatról kelet felé számíttassanak a hosszak. 5. Tekintettel a tudomány bizonyos szükségleteire s a nagy közlekedési vállalatok belszolgálatára, hasznosnak tartja a kongresszus egyetemes órának alkalmazását, mely mellett a polgári életben természetesen megmaradna a helyi órák használata is. 6. Az egyetemes óra s a kozmopolitikus adatok kiinduláspontjául a greenwichi delet ajánlja az T &ROSA, A hangyák háztartásából. — Egy angol természettudós megfigyelései nyomán. — Addig a hangyáknak csakis szorgalma volt »a közmondásos. Megszoktuk azokat, akik folytonosan, néha saját erejüket látszólag meghaladva munkálkodnak, hangyaszorgalmúaknak nevezni. Ha azonban az alább következő sorokat figyelemmel elolvassuk, ehhez még egy újabb tulajdonságot kell csatolnunk : az élelmességet. Mert nem csekélyebb dologról és nem másról van szó, mint arról, hogy az állatoknak, jelesül a hangyáknak ép úgy megvan a maguk majorsága, akár csak minekünk. A hangyáknak valóságos fejős teheneik vannak, persze a nekik megfelelő alakban, s ezeket a teheneket nemcsak véletlen találkozások alkalmával szokták megfejni, de sőt inkább gulyákban tartják, istállókban, sőt mi több még el is zárják. Az első pillanatra ez oly hihetetlennek látszik, hogy már nagyon komoly emberektől és a természetnek nem épen közönyös búváraitól láttuk, amint fejeket csóválták, pedig tény hogy úgy van és ki-ki meg- győződhetik róla, aki elég időt és fáradságot szal a kit magának arra, hogy ezen érdekesnél érdekesebb állatoknak magatartását megfigyelje, ahelyett, hogy azoknak sürgőforgó népét barbár örömmel forró s vízből álló üdvözletben részesítené. A leirt sorokban érintett majorok hol magában a hangyabolyban, hol azonkívül vannak és fejős teheneik az úgynevezett levéltetvek, parányi állatok, melyek mindenféle növényen előfordulnak elkezdve a hatalmas tölgyfától, melynek levelein a gubacsot okozzák, egészen le a legkisebb fűszálig, melynek gyöknedveit kiszívják. Ezeket folytonos és fáradhatatlan kitartással üldözik a csinos „katókák“ melyek azért a hangyák gazdaságában nem egyszer valóságos marhavészt idéznek elő. Úgy látszik azonban, hogy a hangyáknál is léteznek véleménykülömbségek a tenyésztett állatfajoknak külömböző értékét és hasznavehetőségét illetőleg. Mert az aphis (levéltetű) fajokon kívül, melyek a hangyacsapatok Alderney-marhájaként tekintendők, vannak még különféle más állatok (bogarak), némelyek szarvak nélkül, mások rövid szarvakkal viszont mások hosszú szarvakkal (Cladigor longicornes). Mindezeknél azonban nagyon érdekesek azon eltérések melyek a gondozást és az istállórendszert illetőleg fennállanak. A közönséges barna hangyák (formica fusca), a minők leggyakrabban futkosnak kertjeinkben, üvegházainkban és éléskamráinkban stb., nem rendelkeznek istállókkal, hanem marháikat folyton legelőn tartják. Ez a legelő azután vagy valamely nagy rózsabokor, mely a hangyabolynak közelében áll, vagy pedig más növény, melyen az illető, többnyire élősdi állatkák táplálkoznak. Ezt azután féltékenyen védik nemcsak másfajta rablók, hanem egyszersmind saját fajukbeli betörések ellen, sőt néha az illető növényt valóságos sánczokkal veszik körül, melyeket a földből rögtönöznek. S ugyan mi czélból teszik mindezt ? Tüstént megmondom: a levéltetvek szívó készülékeik segítségével kiszedik ama növényeknek édes nedveit, a melyeken tartózkodnak. Ezeknek tápnedvei az állat belsejében mézédes czukorszörppé — mézharmattá — változnak át, melynek fölöslegessé vált és az állatok táplálásakor el nem használt mennyisége kiválasztatik és a növényekre csöppen. De mihelyt ezt a hangyák észreveszik, tüstént ott teremnek és a kibocsájtott mézcseppet mohón felnyalják. Ezzel táplálják azután serdülő utódaikat. Ám a hangyák nemcsak ily esetlegesen került mézharmattal élnek, értik ők azt a módot is, hogyan kell teheneiket a drága nedvnek kiválasztására rábírni és e tekintetben vetekednek akármely ügyes tehenész-fejével. Csápjaikkal gyöngéden simogatják a levéltetveket és azoknak vastag oldalát addig-addig érintgetik, mig végre a drága nedv kicsurran. Ezt közönséges háromlencsés botanikai nagyítóval meg lehet figyelni az olyan növényen, melyen levéltetvek vannak. A legszorgalmasabb majorosok azonban a sárga hangyák (formica Hava), melyekkel úton-útfélen találkozunk, melyeknek eljárása azonban mégis rejjettebb, mert teheneiket fészkükön belül tartják. Ezen fajtának főcsordái szintén levelész (aphis)-fa- fókból állanak, melyek egyes füveknek gyökerein élnek, de tartanak ők különböző bogárfajokat is (kül. Cladiger foveolatus és cladiger longicornes), melyeknek mézgaszerű váladékait tápszerül használják. De köszönetül a nyert haszonélvezetért a hangyák nagy gondot is fordítanak majorságaikra és minden állatnak létét szorgosan biztosítják. Ételükben soha sincs hiány, elemi változások elül saját életük veszélyeztetésével szállítják őket biztos helyre és teheneiknek tojásait és oly gonddal őrzik, mint saját utódaikét. Miként a zuluknak véleménye szerint valamely országnak gazdagsága az abban létező mari hának száma szerint becsülendő, úgy a sárga hangyák léte és boldogulása is attól függ, hogy állnak tehénkéik dolgában. De vigyáznak is rájuk és nemcsak hogy védik, de távozni sem engedik és mulatságos jelenet, midőn a pásztorhangya egy-egy kikapós aphis lábába csimpeszkedik és azt menekülni nem engedi . . . Íme tehát emberi büszkeségünknek még azt is be kell vennie, hogy a hangyák nálunknál korábban ismerték a tehenészetet. Echo. GAZDASÁGI MÉRNÖK. Budapest, nov. 5. 1883. 48. [értekezlet ] kívánatosnak tartja, hogy az egyetemes s órák - tól 24-ig számíttassanak. 7. Óhajtandó, hogy az államok, melyeknek a hosszak s órák egységes megállapítása czéljából meg kell változtatniok a meridiánt, mihelyt lehetséges életbe léptessék az új hossz- és órarendszert. Kívánatos az is, hogy a tanításban szintén mielőbb alkalmaztassák. 8. Reméli a kongresszus, hogy ha a hosszak s órák egységére nézve minden állam megegyezik s a greenwichi meridiánt elfogadja kiindulópontul, Anglia is alkalmat fog látni e tényben újabb lépésre a mérték- és súlyegység felé az által, hogy hozzájárul az 1875-iki méter-konvenczióhoz. 9. A fentebbi határozatok azon óhaj kifejezésével ajánltatnak a kormányok jóakarata megfontolásába, hogy az Egyesült Államok javaslatához képest 1884-ben Washingtonban specziális értekezlet tartassák, hogy nemzetközi konvenczió által mielőbb meg legyen állapítható a hosszakb órák egysége. R. G A vizek értékesítése Algierben, levasement et agrandissement des barragesse réservoirs en Algírie“ czim alatt Dessoliers az „Annales Industrielles“ legutóbbi füzeteiben érdekes dolgozatot tett közzé, mely több tekintetben érdemel nálunk is figyelmet. A szerző elsősorban kimutatja hogy az öntözés tetemes mértékben növeli Algírban a föld termőképességét. De a száraz időszak alatt csak úgy rendelkeznek ott elegendő vízzel, ha a nedves évszakban gyűjtötték vízszintes szivárgó gödrökbe és víztartókba. Az átlagos esőmennyiség 8 —10 szerte nagyobb ugyan mint Párisban, de alacsony vízálláskor a vízmennyiség jelentéktelen, árvízkor pedig óriási; az utóbbinak ideje alatt egy napon több víz foly le, mint alacsony vízállás mellett 2 — 3 év alatt; ennek oka az hogy a föld nem szikkad át. A víztartók itt különösen fontosak, de kevés a nekik való alkalmatos hely, mert egy köbméter víznek nem szabad 20—30 centimé többe kerülnie. A legutóbbi balesetek elriasztottak a völgyzáraktól, de a spanyol völgyzárak eléggé mutató