Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)

1831-10-22 / 33. szám

258 Midőn jelesűlt Pá­lyafutót kívánt Szemlélni a’ szem, Rudnay­unk tüne Szemébe első! hol lelünk fel Kedves Atyánk , szeretett Vezérünk! Ő a’ Hazánk nagy Fiait felsírl Haladta fényes tettei által, O , Ő volt az, kit a’ messze földnek Csillagi látni , tsudálni jöttek* Ki lessz Vezérünk, még pedig olly Vezér Mint S­á n­d­o­ru­n­k volt? Óh! ki vezérli majd Az élet ádáz tengerében Elhagyatott Fiaid reményit! Hozzád kiáltok Rudnay Jó Atyám! Kit a’ ditsőség fénnye körűl lebeg Már, és elérted tzélodat, a’ Mellyre nekünk törekedni kell még.­­ Az arany és ezüst szelentze. Kellemetes nyári estve igérkedzött eggy vasárn­­nap délután, mellyre nézve Kapitány N. leányával sétálni indult a’ közel lévő erdőbe. Minteggy eggy óráig őgyeleghettek ide ’s tova , midőn be­értek a’ sűrűbe , a’ hol fáradtan heveredtek le eggy árnyé­kos helyen, nyájas beszélgetésekkel űzve az időt, mert az őszbe indúlt atya, mindenkor szívesen mu­latot kedves Theréziájának társaságában , a’ kinek envelgéseiben ’s elevenségében felvidítást talált. Midőn itt is ki heverészték magokat eggyszer, to­vább indulnak, de tsak hamar szomorúságváltotta

Next