Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-10-22 / 33. szám
258 Midőn jelesűlt Pályafutót kívánt Szemlélni a’ szem, Rudnayunk tüne Szemébe első! hol lelünk fel Kedves Atyánk , szeretett Vezérünk! Ő a’ Hazánk nagy Fiait felsírl Haladta fényes tettei által, O , Ő volt az, kit a’ messze földnek Csillagi látni , tsudálni jöttek* Ki lessz Vezérünk, még pedig olly Vezér Mint Sá ndorunk volt? Óh! ki vezérli majd Az élet ádáz tengerében Elhagyatott Fiaid reményit! Hozzád kiáltok Rudnay Jó Atyám! Kit a’ ditsőség fénnye körűl lebeg Már, és elérted tzélodat, a’ Mellyre nekünk törekedni kell még. Az arany és ezüst szelentze. Kellemetes nyári estve igérkedzött eggy vasárnnap délután, mellyre nézve Kapitány N. leányával sétálni indult a’ közel lévő erdőbe. Minteggy eggy óráig őgyeleghettek ide ’s tova , midőn beértek a’ sűrűbe , a’ hol fáradtan heveredtek le eggy árnyékos helyen, nyájas beszélgetésekkel űzve az időt, mert az őszbe indúlt atya, mindenkor szívesen mulatot kedves Theréziájának társaságában , a’ kinek envelgéseiben ’s elevenségében felvidítást talált. Midőn itt is ki heverészték magokat eggyszer, tovább indulnak, de tsak hamar szomorúságváltotta