Hasznos Mulatságok, 1837. 1. félév (1-52. szám)
1837-04-22 / 33. szám
MULATSÁG Cte. 33. Festen, April 22-én 1837. Döbrentei Gábor úrnak. (Lásd: Hasznos Mulatságok 26dik számát.) Nagyon sajnálom, hogy az Athenaeumban költött magyar pápai bulla’ dolgában a’ Hasznos Mulatságok’ 24. számában ezen kérdést tettem: „Vagy talán a’ szerző amaz úgy nevezett magyar bullára czélozott, mellyet Döbrentei Gábor úr tudós utazásáról, a’ magyar tudós társaságnak mint római eredeti magyar bullát ’s azért igen ritka oklevelet hozott?,“ midőn Döbrentei úr ezen ritka oklevélnek felfedezését a’ 26dik számban tagadja. De reményírni, hogy Döbrentei úr, ki legalább akkor, mikor még Erdélyben és Bécsben lakott, jó barátom volt, nekem ezt a’ botlást meg fogja bocsátani, mivel azon állítást én nem költöttem, hanem csak mint egy velem közlött magányos levélben foglalt véleményt ismételtem. Honfi, Dubois. Az elmúlt Martius hónap’ 30kán húnyt el Parisban a’ híres Dubois, professor az orvosi karnál. Ritka példája vala ő annak, mint veti néha egy szerencsés történet az igaz ’s kitűnő érdemű férjfiút is a’ nagy fővárosok’ cháoszába, ’s mint vezeti azt kedvező csillagzata a’ dicsőség'fény tetejére. Született Dubois Bramatban, Querciben, 1756dik esztendőben, ’s mint szegény ifjú indult el 20 éves korában, attya’halála után, egyedül és segedelem nélkül, Paris felé, hol szerencsés előérzete jövendő hazáját sejdíté. Át vándorló gyalog Francziaországot ’s 1776ban a’ főváros’ sorompójához megérkezett. Egy csinos csapszékben a’ vendégek közé elegyedvén, egy közűlök, kinek őszinte magaviselete tetszék, reábeszélte őt, hogy próbálja meg a’ szerencsét, ’s tegye utolsó pénzét a’ lotteriába — egy tallért. Mitévő lesz, ha pénze elvész, azt nem gondolo meg *, a’ szerenjElső Félesztendd. 33