Hasznos Mulatságok, 1837. 2. félév (1-52. szám)

1837-07-01 / 1. szám

HASZNOS MULATSÁGOK. 1. Pesten, Julius' J jén 1837. A’ hóit jegyesek. (Vclenczei novella) Legfölebb még egy óra hiányzott nap’ lenyugtá­­tól 1685. jan. 1 jén, ’s már az istentiszteletnek vége volt, nidón Sz. Márk’ajtai felnyíltak kettős ünnepély­re, melly temérdek népet csődített az egyházba. Mo­­rosini­ és Trevisano’ palotáikból egyszerre két csoport, nem számos de díszre egyenlő indult­ ki, keresztvízre kísérendő két csecsemőt, kik múlt éjjel szüleiének; mind a’ kettő egyszerre lépett­ be a’ két mellékajtón, ’s egyszerre ért a’ keresztelő kápolnába, hol az asszo­nyok két bölcsőt tettek­ le Egyik csoportot Morosini Onofrio, Morosini Fe­­reneznek, a’ köztárságnak tett hadi ’s polgári nagyszol­gálatiról igen híres dogénak fija, vezette; másikat Tre­visano Bernard, a’ negyvenek tanácsának tagja, ki nemzetsége’ fényét tudományos érdemével tetézte, és a’kinél nagyobb philosophust, ügyesb régiségbuvárt, e’ hanyatló században egész Olaszország nem mutat­hatott. A’ dajkák feltakarván a’ bölcsőket, mindenfelől csudálkozás’ érzete nyilatkozék, olly zsibajjal, mellyet a’ hely’ döbbentő szentsége sem fojtható­ el. Az élet’ első napja még soha sem tüntetett­ fel ennyi szépséget egy, csak most született teremtményben; értelmes lé­lek eddig még soha sem látszék az ő tekintetét lelkesít­ői, ’s kétségen túl vala, hogy e’ két csecsemő lát és érez, mert egymásra tekintve, mindegyik mosolygott. E’ felett egymáshoz hasonlított is, ’s az elménet és költészi képzeletű nép, hogy az isteni gondviselés Mo­­rosininak fiút, Trevisanónak lányt adott, ezeket egymás­ért teremtetteknek képzelé Morosini’fija Jánosnak, Trevisano’ lánya pedig, tisztes nagyanyyának, Tagliapietra Erzsébet Máriának ? Második Félesztendő. 1

Next