Hasznos Mulatságok, 1837. 2. félév (1-52. szám)
1837-07-01 / 1. szám
HASZNOS MULATSÁGOK. 1. Pesten, Julius' J jén 1837. A’ hóit jegyesek. (Vclenczei novella) Legfölebb még egy óra hiányzott nap’ lenyugtától 1685. jan. 1 jén, ’s már az istentiszteletnek vége volt, nidón Sz. Márk’ajtai felnyíltak kettős ünnepélyre, melly temérdek népet csődített az egyházba. Morosini és Trevisano’ palotáikból egyszerre két csoport, nem számos de díszre egyenlő indult ki, keresztvízre kísérendő két csecsemőt, kik múlt éjjel szüleiének; mind a’ kettő egyszerre lépett be a’ két mellékajtón, ’s egyszerre ért a’ keresztelő kápolnába, hol az asszonyok két bölcsőt tettek le Egyik csoportot Morosini Onofrio, Morosini Fereneznek, a’ köztárságnak tett hadi ’s polgári nagyszolgálatiról igen híres dogénak fija, vezette; másikat Trevisano Bernard, a’ negyvenek tanácsának tagja, ki nemzetsége’ fényét tudományos érdemével tetézte, és a’kinél nagyobb philosophust, ügyesb régiségbuvárt, e’ hanyatló században egész Olaszország nem mutathatott. A’ dajkák feltakarván a’ bölcsőket, mindenfelől csudálkozás’ érzete nyilatkozék, olly zsibajjal, mellyet a’ hely’ döbbentő szentsége sem fojtható el. Az élet’ első napja még soha sem tüntetett fel ennyi szépséget egy, csak most született teremtményben; értelmes lélek eddig még soha sem látszék az ő tekintetét lelkesítői, ’s kétségen túl vala, hogy e’ két csecsemő lát és érez, mert egymásra tekintve, mindegyik mosolygott. E’ felett egymáshoz hasonlított is, ’s az elménet és költészi képzeletű nép, hogy az isteni gondviselés Morosininak fiút, Trevisanónak lányt adott, ezeket egymásért teremtetteknek képzelé Morosini’fija Jánosnak, Trevisano’ lánya pedig, tisztes nagyanyyának, Tagliapietra Erzsébet Máriának ? Második Félesztendő. 1