Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-05-26 / 42. szám
HUMOS MITLATSICtOK. 43. Pesten, Május 26kán ÉS38. Szerelmesem. Azt vélitek, láttatok szebb nőt szerelmesemnél; de csalódtok, mert őt mint szépség remekét, egyedül hozta az anyatermészet elé, így szóla hozzá, mikor születek: száll le a’ földre és vigy alá magaddal mosolyt, mellyen semmi felhő ne győzedelmeskedjék, melly minden borúnak daczolva a’ legnagyobb zivatar alatt is fényt hintsen. És mosolyt hoza magával szerelmesem, égi mosolyt a’ nem földi leány,—’s mióta megpillantam, lelkem behomályosodni nem tudott. Mert ő egészen remek a’ nők seregében. Szeméhez anyja, az ifjú természet, a’ sötétkék ég legszebb színét ragadá, és monda nékie: a’ ki egyszer szemedbe tekint, leányom, az az eget lássa meg benne minden gyönyörével, minden sejditett kéjével, és nézésed nélkül többé soha el ne tudjon lenni. És mióta szemébe tekintek, az eget vélem megnyíltnak előttem, minden gyönyörével, minden előbb csak sejditett képével, ’s a’ szép nő látása nélkül el nem tudok lenni. Mert szerelmesem sötétkék szemében a’ tiszta ég tükrözik viszsza. Mikor homlokát képző az anya természet, egyesítve varázsolá öszsze Kasmír, Granada és Quito bájait ’s azoknak öszveségét nyomá az újonan teremtett homlokra, és szóla: ,,A’ mi szépet a’ föld terem, az a’te homlokadott virítson, és egyesülve csak a’ te homlokadon; a’ hol te föllépsz, szűnjék meg a’ vadon, ’s honnan el mégy, ott puszta teremjen/. És hol az én szerelmesem mulat, ott édes virágok illatoznak , ott a’ tél tavaszszá engedist ’s az égető homok pázsittal fedezik ’s lombos fákkal árnyékoltatik be. Első Feleselendő.