Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)

1838-10-20 / 32. szám

re. n Asznsos )8Jg ^S.,VmriAXgAC10HAT„'S: At nézése Csaplovics ur a’ Századunk 70—73 sz. meg­jelent philosophiai czikkelyének. Nervi et artas Sapientiae sunt: non temere credere. Epid­armus. (Ve­ge.J Hanem miért támadta meg Cs. ur philosophusain­­kat? — egyenesen azért, mivel ollyasba vágtak, mit kikutatni nem bírtak, mivel következőleg roszul írtak; — furcsa! Cs. ur „G e m­ ä­­ d en jeiben ollyasról irt, — a’ mit öszszehasonlitva ama’ bölcsészek tárgyával pontosan lehetett vala ismernie, legalább pontosab­ban, mint a’ miként a’ „Gemáldekben­ előfordul, és imét ezen szigorú gáncsbiró, ki mások munkáiban, —­ ’s jelesen Krugéban, 9 kötetben, két félre ér­tett sorban annyira fölakad,—egy kötetekecsben maga is többször orr­ra bukott. — Ugyan mit mondana Cs. ur, ha egy kormos modorú Valaki igy okoskodnék Cs. ur a’ philosophusok között több ollyan férfiút, — kik üdvös igazságokat p­ontozván, mivel itt ott meg­hibbantak, bolondoknak kürtői, —­ ő pedig ma­gyar létére, hazájáról írván, mivel szinte gyakran el­tévedett, — (noha ő kútfőkkel is birt) — vallyon mellyik nagyobb ész ficzamászt? — az é ki másokat oktatni szándékozván ’s valóban oktatván, itt ott el­­sikamlott, — vagy pedig az , ki őket bolondokká ke­reszteli , —­ feledve, hogy ő könnyebb foglalkozásban is elcsúszott, ’s ócsárlásai között egy fél íven tetemes ellenmondásokat halmoz együvé. Mert, mit fog a’kö­zönség mondani, ha olvassa, miként leczkézi Cs. ur a’ philosophusokat, — azt vitatván, hogy a’világ te­remtéséről ’sat. gondolkodni olly képtelenség, mintha a’ Kárpát bérczeit Saharába átakarnók tenni *), és *) Kár volt Cs. urnak akkor nem élni, midőn ama'­ lekor, holt bölcse­szek nehánya élt, —igy megmondhatta volna nekik Cs. ur ,,Urak! a’ világ teremtetése módjáról ne gondolkodjatok, mert skö/.ttunk maradjon­ — ti a’ho/.

Next